Új történet

FATAL ATTRACTION
 "Mikor tudod meg, hogy ez lesz a végzeted? Amikor már nyakig benne vagy. Hibák sorozatát követed el és aztán jön életed legnagyobbja. Egy buli, egy srác és egy éjszaka. Beleszeretsz a nem megfelelő emberbe. És mi a még szörnyűbb? Hogy jegyese van, e miatt pedig véget kell vetnetek a viszonyotoknak. Viszont nem tudjátok elengedni egymást, amit a sors észrevesz, és amint tud lecsap. A lebukás megtörténik méghozzá egy elég közeli barát által. És ami a találkozáson következik a négy fiúval már csak történelem, ahogyan az is, hogy Zayn Malik miért áll választás elé. És kit választ? A menyasszonyát? Vagy a szeretőjét, akibe beleszeretett? És talán a végére mindannyian nagyot fogunk koppanni."

Egy történet arról, hogy hogyan talál egymásra két ember, akik annyira vonzódnak a másikhoz, valaki mindent felad érte, míg a másik nem tud küzdeni eléggé. Vagy akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy Zayn Malik kilépése egy külön történetbe foglalva.

Season 2. Chapter 09. Powerless

Drága Olvasóim! Nagyon sajnálom az ismételt kihagyást, de most meghoztam az új részt. Remélem tetszeni fog és el kell, hogy mondjam, hogy a 14. rész lesz az utolsó rész, illetve tervezek egy epilógust, mint 15. rész és ezzel vége a történetnek. :)
Jó olvasást.

All the f*cking love. xx

~McKenzie Elena Payne~

Tehetetlenül töröltem le a könnyeimet és ismét Gemmára néztem. A szeméből aggodalmat olvastam ki. Ó de még mekkora aggodalmat. Egy enyhe mosoly kíséretében megyek vissza a többiekhez, akikhez az öt fiú csatlakozott. Szorosan megöleltem a bátyámat és gratuláltam neki, ezek után még Niall-t és Zayn-t öleltem meg.
- Mit iszol? - szagolgatta a poharamat Niall.
- Dinnyés valami. - legyintettem egyet a kezemmel.
- Nekem is kell szereznem ilyet! - csillantak fel a szemei és Lottie-t magával húzva már a pultnál voltak.
- Biztos vagyok benne, hogy megnyeritek. - mosolyogtam és Dylan ígérő szavaira gondoltam. Kinézem belőle, hogy megoldja, de Eleanor jelenléte azt sugározza nekem, hogy "Ó ne is álmodj róla kicsi Lena.". Gyorsan elfogyasztottam az isteni koktélomat és leraktam az asztalra és egyenesen a táncoló tömeget néztem. Undorító, ahogyan az izzadt testükkel egymást lökdösik, mert alig férnek el. Ezért is szeretem jobban a házibulikat, meg oda senki hívatlan nem jelenik meg. Milyen érdekes, lehet ez az utolsó alkalmam, hogy ilyen helyen vagyok, sőt biztosan. Mosolyogva nézek körül a helységben és megakad a szemem Lukeon. Mosolyogva indultam meg felé, de ő direkt elkerült és másfelé ment. Miért teszi ezt? Dylan mindenemet elakarja venni tényleg, és nekem pedig semmim sincs ellene, mert, ha elmondom Liamnek, ismét egy pszichológushoz akar berakni. Szememmel Dylant kerestem, de sehol nem találtam, így visszafordultam a többiekhez. Niall és Lottie visszajöttek és mindketten, két-két dinnyés italt fogtak a kezükbe.
- Hü, váó.. Ez mind Niall-é mi? - nevettem.
- Persze, hogy az enyém Len.. Mit gondolsz? - mosolygott Niall. Tovább nézelődtem a tömegben, mikor bejelentették, hogy kezdődik az eredményhirdetés. A fiúk elmentek, mi pedig szurkoltunk, én is azt tettem, de tudtam, hogy Dylan tényleg megbuherálta az egészet.
- És az első helyezett nem más, mint a One Direction! - kiáltotta bele a mikrofonba, a házigazda, nekem pedig egy nagy kő esett le a szívemről. Mosolyogva dőltem neki az oszlopnak és már el is kezdtem azon agyalni, hogy mi lesz, ha Louis műtéte tényleg sikerül, bár nem biztos, hogy sokáig élvezhetem azt, hogy ismét lát, de biztos vagyok benne, hogy boldog leszek, ahogyan ő is.

*műtét napja*

Szorgosan, nagy mosollyal készítettem a reggelit a többieknek és mindannyian, legalább is a csapat felváltva fog bent lenni a kórházba, nincs szükség arra, hogy többen legyünk ott, mert nem tudunk semmin változtatni, ha kevesebben vagyunk ott, ha többen. Dúdolgatva -egy ismeretlen dallamot-, és táncolva csinálom a rántottákat, mert mindenki máshogy szereti. Már az utolsónál járok, ami Niall-é, ő neki mindent ami van, bele kell raknom, hagyma, kolbász, virsli, hagyma, borsó, paradicsom és még egy kis hagyma, úgy körülbelül.
- Hol a kaja? Éhes vagyok? - hallottam meg Niall hangját miközben leült az asztalhoz.
- Most csinálom a tiédet. Fél perc. - mosolygok rá, mire Lottie is lejött, Niall pólójában és egy szál bugyiban. - Ó, Lotts. - nevetek aprót.
- Jó reggelt. - adott egy puszit és megkeresve a rántottáját, elvette és leült az ír barátom mellé.
- Szóval.. Ti? Szexeltetek? - kérdeztem és nekidőltem a konyhapultnak és nem tudtam elrejteni a fülemig érő mosolyomat.
- Ne mondd el Louisnak, kérlek. - vágta rá egyből Lottie.
- Oké, nem láttam és nem hallottam semmit. - nevettem és visszafordultam Niall reggelijéhez. Elzártam a gáztűzhelyet és nem bénáztam a tányérral, egy fadeszkát helyeztem Niall elé, rá pedig a serpenyőt. Mindenki leszállingózott, köztük Louis és Eleanor is, eredménye képen pedig komor arcot vágtam egész reggeli alatt. Már régen teljes felkészültségbe voltam, felőlem bármikor indulhatunk, most is azt várjuk, hogy Louis anyukája megérkezzen, az én kínlódásomat, pedig senki nem tudja überelni, hol a földön fetrengtem, hol mások ölébe. Ekkor megszólalt a csengő, Lottie pedig felpattant és kinyitotta az ajtót. Jól megölelgette Jayt és beljebb jöttek. Én is felpattantam és két nagy puszi után megöleltem őt.
- Hogy vagy Len? - simogatta meg a hátamat.
- Izgatottan. Te? - érdeklődtem miközben osztja a puszikat a többieknek.
- Szintúgy. - nevetett.
- Szia Jay. - mosolygott Eleanor, mint egy ártatlan bárányka.
- Szerbusz Eleanor. - mondta Jay és két puszi után megölelgette a fiát. - Kicsi fiam, mostantól látni fogsz és minden rendben lesz.
- Remélem anya. - mosolyodott el halványan Louis. Kereken másfél óra múlva fogják Louist betolni a műtőbe, úgyhogy úgy döntöttünk két kocsiba férő ember jöhet be. Az egyiket Jay a másikat Liam vezeti. Én beültem Jay autójába, mellettem Lottie, ő mellette pedig Eleanor ült. Kifele bambultam az autóból, mert kicsit feszülten éreztem magamat, de a halk dúdolásom segített ezen. Hamar a kórházhoz értünk, gyorsan kipattantam és megkerestem Liamet, aki mellett ott volt még Niall és Lottie. Odasétáltam inkább hozzájuk és hátulról néztem végig, ahogyan Eleanor belekapaszkodik Louisba és összekulcsolják a kezeiket. Az arcomon az undor ült ki és legszívesebben elásnám azt a lányt. Nem vagyok rosszindulatú, de komolyan nagy kérés lenne, ha eltűnne? Mondjuk örökre? Soha nem fogja úgy szeretni Louist ahogyan én szerettem és ez idegesít. Mi kicsit lemaradtunk Niall miatt, aki a kocsiban hagyta a szendvicsét, úgyhogy mikor bementünk a kórházba akkor Louis már sehol sem volt. Még sok szerencsét se tudtam neki kívánni. Szomorúan dőltem neki bátyámnak, de mégis annyira fel voltam pörögve, hogy talán újra láthat és többé nem kell harcolnom a lelkiismeret furdalásommal. Elsétáltunk a műtő előtti ajtóig és letelepedtünk oda, most következik egy hosszú műtét, amit nem tudom hogyan bírok ki.
Körülbelül egy óra múlva felálltam és elindultam megkeresni a mosdót, hihetetlen, hogy ebben az időszakban mennyire kevés beteg van itt. Beléptem a női mosdóba és megmostam az arcomat meg bunkó módon ittam egy pár kortyot, mikor észrevettem, hogy valaki mellém sétál. Felnéztem és már megszokás miatt is hátráltam.
- Mit keresel itt? - ráncoltam össze a homlokomat.
- Gondoltam meglátogatlak. Annyira hiányzol. - jött közelebb és megsimította az arcomat. Egész testemben remegtem a félelemtől, de már nem tudtam hova hátrálni. Oké, be kell vallanom, hogy az idő neki sem ártott, mert még helyesebb lett. Úristen miket beszélsz Lena? Oké nyugi. - Próbáld már meg élvezni, e mögött semmi hátsó szándékom nincs. - rázta a fejét és már majdnem elhittem. De miért is hiszek neki? -  Gyönyörű vagy és nem akarlak bántani, ha megpróbálnád élvezni az egészet, akkor neked is jó lenne. Milyen boldog egy évet töltöttünk el együtt? Ugyan olyan lesz, ígérem. - mondta és nem jött közelebb, ugyan ott állt, mint eddig. - A lebukás veszélye engem annyira hívogat. - nevetett halkan, de semmi gonoszság nem volt benne.
- Az izgalmas. - mondtam halkan, de ugyan úgy, ugyan ott álltam a falnál. Lassan jött közelebb hozzám és ajkait az arcomra nyomta majd sok puszival eljutott a számig. Soha nem volt még ilyen gyengéd velem, viszonoztam csókját és abban a pillanatban az ölébe kapott. Mi ütött belém? A fenekem alatt tartott és bevitt egy vécéfülkébe majd bezárta azt. A szívemet a fejemben éreztem dobogni, de mégis megcsókoltam, megcsókoltam mert gyengéd volt velem én meg gyenge vagyok és félek tőle. A csókjaink egyre intimebbek lettek, ahogyan a mozdulataink is, én pedig élveztem.
Lihegve pattantam le róla és megigazítottam magamon a ruháimat és kimentem a tükör elé és a sminkemet meg a hajamat is megigazítottam. Máshogy bánt velem, most nem volt erőszakos, nem csinálta a dolgát hirtelen.
- Most mondd, hogy nem élvezted. - mosolygott halványan Dylan, de ez már nem volt olyan kedves, mint eddig. Most valljam be neki? Ugyan mit vallanék be, ha tudja, hogy élveztem, hogy újra bennem volt?
- Ez a női mosdó. - emlékeztetem ő pedig megrázva a fejét kimegy végre. Teljesen lenyugodtam és én is lassan visszasétáltam a többiekhez.
- Merre voltál? - pattant fel egyből Liam.
- A mosdóba. Miért? - ráncoltam a homlokomat.
- Mert vagy fél órája mentél el. - rázta a fejét én pedig éreztem a lebukás veszélyét.
- Rosszul voltam, úgyhogy kicsit ott maradtam. - mosolyodtam el halványan.
- Vagy nem találkoztál valakivel? - kérdezte Eleanor és gonosz mosoly terült szét az arcán.
- Nem, nem találkoztam senkivel. - sziszegtem neki és inkább leültem Niall és Lottie mellé. Niall furcsán méregetett, míg Lottie csak pihent a vállán.
- Szex szagod van. - suttogta Niall mire majdnem elkapott a röhögőgörcs olyan viccesen mondta, bár igaza van.
- Nincs is, szerintem csak éhes vagy. - nevettem halkan és próbáltam ezzel terelni.
- Nem, most nem. - rázta a fejét mire Liam leguggolt elénk.
- Megakarom kérni Danielle kezét. - mondta a bátyám nekem pedig hatalmas mosoly ült ki az arcomra. Gyorsan a nyakába borultam és szörnyen boldog voltam, igaz nincsenek olyan régóta együtt, de ezer éve szeretik és ismerik egymást, szóval ez nagyszerű!
- Ez remek ötlet haver. - veregette meg Niall a bátyám hátát mosolyogva. - Csak bírd ki mellette, mert nem akarlak elveszíteni. - kuncogott a szöszke mire Liam jelentőségteljesen nézett rá. - Hé, te is tudod, hogy múltkor majdnem nekem ugrott. - emelte fel védekezés képen a kezeit. Nevettem, hogy mennyire idióták, de ekkor kitolták Louis a műtőből, a szeme le volt kötve és mozdulatlanul feküdt. A szívem hatalmasakat vert ahogyan megláttam őt, de nem mehettem oda hozzá, mert mi nem vagyunk együtt, persze Eleanor. Jay beszélt az orvossal majd miután elment a fehér köpenyes csávó Jay odajött hozzánk.
- Úgy néz ki, hogy a műtét sikeres volt, de száz százalékosan akkor derül ki, ha leveszik Louis szeméről a kötést. Ez pár nap.
- Ohh hála az égnek. - nyávogott Eleanor és a kezét a homlokára rakta. Csak ne játszaná meg ennyire magát. Végigsétáltunk a folyosókon egyenesen Louis szobája elé. Először Jay ment be hozzá Lottieval. Leültem a székre és elkezdtem lekaparni a körmeimről a körömlakkot. Bűntudatot éreztem amiatt, amit nem rég csinálta Dylannel és utálom magam azért mert élveztem. Nagyokat lélegeztem, hogy még véletlenül se sírjam el magamat és nekidőltem a bátyámnak, aki csak simogatta a combomat. Nem sokára kijött Lottie, Eleanor pedig bement. Megforgattam a szemeimet és nagyokat fújtattam, amiért itt van ez a boszorkány. Látszólag még Jay sem örült neki, bár ő ezt nem hangoztatta, hiszen mégis csak a fia barátnője, el kell viselnie.
Mikor negyed óra múlva sem akart Eleanorka kijönni Lottie idegesen nyitott be, amit láttam az pedig megdöbbentett. Eleanor csöndben ült Louis mellett és a telefonján írogatott valakinek. Láttam ahogyan Lotts feje átmegy normálból vörösre, de tartja magát, hisz ez mégis csak egy kórház.
- Gyere már ki, ha telefonozol! Anya miért nem küldted ki? - mérgelődött az apró törpeség.
- Próbáltam kicsim, hidd el, próbáltam. - sóhajtott Jay és a táskáját a székén hagyva indult kifelé. - Elmegyek kávéért. Kértek? - kérdezte én  pedig egy igent bólintottam. Miss Calder is kitévedt és el is húzott, hála az égnek.
- Menj be. - simította meg a hátamat Lottie én pedig bizonytalanul mentem be. Becsukta mögöttem az ajtót és egy nagyot sóhajtottam. Lassan ültem le a székre, ahol eddig Jay ült, de nem tudtam megszólalni.  A gondolatok a fejemben előtörtek az összes első, leginkább a találkozásunk...

**Visszaemlékezés**

Idegesen szálltam ki az autóból, ugyanis ezt a nyarat a bátyámnál töltöm Londonban, illetve a haverjaival. Liam kiszedte a bőröndömet majd lezárta az autót és elindult befelé. Az ajtóba megállt, hogy bevárjon majd benyitott. Hangos nevetések és veszekedések töltötték be a házat, ami miatt a szemöldököm a magasba szökött. Liam mondta, hogy náluk az egész élet egy felfordulás, de nem gondoltam, hogy ilyen szinten, azt hittem, hogy kupleráj lesz.
- Niall! Add vissza a melltartómat! Nem hiszem el, hogy ekkora paraszt vagy! Elkaplak úgy megverlek, hogy egy falat csirke nem fog többé lemenni a torkodon, ezt garantálom! - szaladt el előttem egy göndör hajú lány mikor Liam mellett beljebb mentem a házban.
- Hogy merészeled? - állt meg a szőke hajú srác mire a göndör hajú lány ráugrott és elkezdte ütögetni a fiút, miközben egy fekete hajú srác és egy lila hajú lány röhögtek rajtuk. A lánynak nevetés közben megakadt a szeme rajtam, mire a mellette álló srácnak megbökte az oldalát és ő is felém nézett. Félénken bújtam Liam mellé mire ő átkarolta a vállamat és nevetett. Nem törődve a két bunyózóssal megindultak felénk. A fekete hajú srác kezet fogott a bátyámmal miközben a lila hajú lány nagy mosollyal üdvözölt.
- Szia! Perrie Edwards vagyok! Biztosan te vagy Liam húga. - nyújtotta a kezét a lány én pedig elfogadtam azt.
- Lena vagyok. - mosolyogtam egy kicsit.
- Zayn Malik vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek. - mosolygott rá a srác és egyből megölelt. Váó!
- Engedd már el idióta. - mordult Zaynre Perrie amin nevettem. Beljebb mentünk és Liam leszedte a göndör hajú lányt a szőke fiúról.
- Ó, hé Liam. Megjöttél? Hol a húgod? - tette rendbe a haját a lány, de a kipirult arcát nem tudta eltakarni. Liam a fejével felém bökött mire a lány nagy mosollyal az arcán indult felém. - Danielle Peazer vagyok és bocsi, hogy szemtanúja voltál az egésznek, tudod Niallel elég nehéz, a helyedben nem mennék a közelébe. - a végét már suttogta nekem amin jót nevettem. Látszik, hogy nem utálja annyira mint mondja, de vicces volt, ahogyan veszekedtek.
- Lena Payne. - nevettem még mindig majd Danielle megölelt és gyorsan elfutott mellettem.
- Ó, szóval te vagy Liam kishúga. Hm, azt hittem kisebb vagy. - mondta a szőke hajú fiú, mint Danielletől kiderült, Niall.
- Nem vagyok elég alacsony? - néztem le a lábaimra majd vissza Niallre.
- Nem úgy, hanem életkorban. - nevetett. - Niall Horan vagyok. - sármosan mosolygott és a kezét nyújtotta.
- Lena. - mosolyogtam és visszasétáltam Liam mellé és nagyot sóhajtottam. Jó ötlet itt maradni egész nyárra? Végül leültünk a kanapéra, de nem telepedett le az a bizonyos kínos csend. Danielle is visszajött és lehuppant a bátyám mellé. Érdekes.
- És hány éves vagy? - kérdezte mosolyogva Zayn és figyelmen kívül hagyta, hogy Perrie kiparodizálja őt.
- 16-ot töltöm augusztusban. - mosolyogtam rájuk és a szemeik kikerekedtek.
- Szóval, még csak 15 vagy. Harry csalódott lesz. - mondta viccesen Niall mire Liam egy szúró pillantást vetett rá. Ekkor nevetések szűrődtek be az előszobából és belépett egy göndör hajú magas fiú és mellette egy kicsit alacsonyabb barna hajú és kék szemű srác. A göndörnek felcsillantak a szemei ahogyan meglátott engem és rögtön elém sétált.
- Harry Styles vagyok. - nyújtott kezet udvariasan. A többiek csak röhögtek és átfutott az agyamon egy ötlet.
- Cindy vagyok. - mosolyogtam rá.
- Nos Cindy, örülök, hogy megismerhetek egy ilyen szép lányt, mint te. - kacéran mosolygott és leült mellém, a kezeit pedig a vállam fölé helyezte és elkezdte azt simogatni.
- Harry. - morgott a bátyám.
- Semmi baj Liam. - mosolyogtam és Harry felé fordultam a füléhez hajoltam és elkezdtem játszani a hajával. - Tudod Harry, kevés olyan szívdöglesztő srác van, mint te... azt akarom... -mondtam kéjes hangon, mire Harry felnyögött egyet. - ... hogy tudd... - mondtam és a szám már majdnem hozzáért a fülcimpájához. - ... még csak 15 vagyok. - ugyan olyan hangom mondtam Harry pedig hirtelen ugrott fel. A többiek röhögve fogták a hasukat.
- Ezt szoptad haver. - nevetett a kék szemű is.
- Ez csúnya volt Cindy. - rázta a fejét sértődötten Harry.
- Egyébként Lena a nevem. - fordultam inkább a kék szemű felé és nyújtottam a kezemet.
- Nos Lena, ez nagyszerű alakítás volt, elismerésem. - nevetett. - Louis Tomlinson vagyok. - mosolygott édesen majd leült a bátyám mellé.
- Na jó, te biztos, hogy ő a te húgod? Sokkal okosabb mint te. - nézett a bátyámra Harry.
- Igen, biztosan az én húgom, akit senki nem húzhat meg! Világos??? Csak akkor, ha végül majd feleségül is veszi. - mosolygott Liam huncutul. Jókat kacagtam Harry arcán és Niall is érdekes fancsali képet vágott. Leültem Louis mellé aki rám mosolygott és a combomra tette a kezét, de tisztességes helyre.
- Üdv a csapatban. Remélem kibírod. - mosolygott rám majd levette a combomról a kezét és összeborzolta hajam, utána pedig a kezét ugyanúgy átdobta a vállam felett, mint előbb Harry, de ez sokkal kellemesebb érzés volt és éreztem, ahogyan ég az egész arcom.

**Visszaemlékezés vége**

- Hé Mc, minden rendben? - Louis hangja zökkentett ki a kedves emlékemből és észrevettem, hogy fülemig ér a mosolyom. Hiányzik az a nyár.
- Igen, ne haragudj, csak elkalandoztam. - ráztam meg a fejemet, de ő ezt nem láthatja. - Hogy vagy? - kérdeztem és a kezem akaratlanul az övére siklott.
- Ahhoz képest jól, bár még mindig kicsit az altató hatása alatt vagyok. - mosolygott egy aprót én pedig hatszor megfojtottam magamat amiért akkora hülyeséget követtem el Dylannel. - Minden rendben? Hisz remegsz. - ült kicsit feljebb és felém fordult, bár nem látott a kötés miatt.
- Persze. - mondtam és elhúztam a kezemet az övéről. - Csak már kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a végeredmény. - mosolyogtam újra.
- McKenzie, tudok Dylanről. Üzent nekem. - mondta Louis.
- Mi? -  a kérdés akaratlanul csúszott ki a számon és a szemeim kikerekedtek. - Én...
- Ne hallgass rá, bármit mondd, rendben? - még mondani akart valamit, de végül nem tette.
- Ami azt illeti, rendeztem a dolgokat. - mondtam és arra gondoltam, ami a mosdóban történt. - Ne aggódj. - mosolyodtam el egy kicsit.
- Eleanor... - kezdte el de belevágtam.
- Ne mondj semmit! Oké? Nem kell magyarázkodni. Most pedig megyek. Pihenj kicsit, mert nagyon fáradt a hangod, majd holnap jövök. - mosolyogtam és adtam egy puszit a homlokára és kimentem. Jay visszament a fiához én pedig megkértem Liamet, hogy vigyen haza. Sóhajtva döntöttem a fejemet az üvegnek és gondolkoztam mindazon, amit Louis mondott és arra a bizonyos nyárra.. Még aznap nagyon jól kijöttünk egymással.

**Visszaemlékezés**

Mivel nyár van a fiúk úgy döntöttek, hogy felavatják a medencét, amit nem rég töltöttek tele vízzel. Felmentem átöltözni és Daniellel jöttem le a lépcsőn.
- Tudod, az amit Harryvel tettél az előbb... Minden pénzt megért. - nevetett fel, gondolom eszébe jutott a srác arca.
- Nem bukok az ilyen Harry félékre. - mosolyogtam.
- Inkább az olyan Lou félékre mi? - húzogatta a szemöldökét én pedig a homlokomat ráncoltam. - Ne már, láttam, hogy elpirultál, mikor Louis átkarolta a válladat. - mosolygott és felkötötte a göndör haját. A júniusi Londonhoz képest nagyon meleg volt, így nem csodálom, hogy a strandolás mellett döntöttünk. - Na? Semmi reakció? - mentünk be Daniellel a konyhába és kivett egy üveg vizet majd két poharat.
- Lehet maga a tudat, hogy Louis 5 évvel idősebb nálam és nem próbálkozik úgy, mint Harry kicsit jól esett. - mosolyogtam a lányra és megfogtam a pohár vizet. Danielle hangos csilingelő nevetése betöltötte a konyhát, majd kedvesen nézett rám.
- Nagyon okos és kedves lány vagy Lena, úgy, mint a bátyád. - csillantak fel Danielle szemei, de ekkor valaki megragadta a derekamat és a hátára kapott, tudtam ki lehetett, mert kiskoromban is folyton ezt csinálta.
- Liam, tegyél le. kérlek. - nevettem, de ő csak futott tovább a kertben. - Oké, visszaadom a fülesedet, ha az a baj. - nevettem tovább.
- Ó nekem nem a fülesem kell húgi, hanem, hogy bepótoljak mindent, ami kimaradt miután elköltöztem. - mosolygott és ekkor megéreztem a hideg vizet a bőrömön. Miután feljöttema  víz felszínére elkezdtem a bátyámat fröcskölni, de egyre több csapódást ért mellénk. A fiúk bombával ugrottak be közénk.
- Mi a teljes neved? Akkor nem nyomlak le a víz alá. - fenyegetőzött Louis.
- Mi? - kérdeztem, de ő elindult felém. - McKenzie Elena Payne. - visítottam mikor mellém ért.
- Hm, gyönyörű. - mosolygott rám és minden figyelmeztetés nélkül lenyomott a víz alá. Mérgesen jöttem fel.
- Ezt most miért? - kérdeztem dühösen.
- Mert. - rántotta meg a vállát nevetve., ekkor megszólalt a pocakom.
- Éhes vagyok. - mondta és szomorú fejet vágtam. Niall azonnal felkapta a fejét erre a mondatra és elindult felém. - Kérlek, ne nyomj le a víz alá. - szinte könyörögtem neki.
- Csak elmegyünk enni. Fantasztikus szakács vagyok. - mosolygott és kihúzott maga után a vízből. Elfogadtam a törülközőt, amit Danielle nyújtott felém és megtörölköztem majd leültem mellé. - Nem jössz? - kérdezte visszafordulva Niall.
- Nem, megvárom, amíg megcsinálod. - mosolyogtam rá mire ismét mindenki nevetett.
- De csak mert Liam húga vagy és most jöttél. Legközelebb elverem a csinos kis seggedet. - kacsintott, de hallatszott a hangjában, hogy poénkodik. Becsuktam a szememet és hallgattam a fiúk ordítozását, amit nehéz lesz megszoknom.
- Tudod, senki nem viselkedett még így se Harryvel, se Niallel. Csodállak. - hallottam meg a kellemes hangot magam mellől és a szemem sarkából láttam, ahogy Danielle elvigyorodik.
- Talán félsz, hogy te is sorra kerülsz? - mosolyodtam a fiúra.
- Meg vannak a módszereim, hogy ez ne következzen be. - a hangja csodálatos volt és ahogyan ezt a mondatot mondta úgy éreztem, hogy elolvadok. És akkor még nem is sejtettem...

**Visszaemlékezés vége**

Már akkor is gyenge voltam, ahogyan most is az vagyok, nem tudtam ellenállni Dylannek és nem tudtam türtőztetni magamat Louis közelében sem. Kiszálltunk az autóból és mikor beértünk a házba lefagytam. Danielle bőröndjei a nappaliba hevertek, Eleanor pedig a kanapén üldögélt és közben telefonozott, de mindig felpillantott, hogy mit történik. Elkaptam barátnőm kezét, aki össze-vissza járkált és megállítottam.
- Már itt sem vagyok. - mondta halkan, könnyes szemekkel és Liamre nézett. Állta a pillantását és próbálta nem kimutatni az érzelmeit, de láttam rajta, hogy fáj amiért a lány elmegy.
- Mégis miért? - kérdeztem összehúzott szemöldökkel.
- Mi Liammel szakítottunk. - mondta Danielle én pedig ledöbbentem.
- Mi?? - fordultam bátyám felé, de csak egy hangos ajtócsapódás érkezett, tehát a legjobb barátnőm elment.
- Én feleségül veszem Sophiat.. - mondta halkan Liam mire a lépcsőn megpillantottam a lányt. Ha a szememmel ölni tudtam volna, már rég halott lenne mind a két ribanc, de villámok helyett könnyek keletkeztek a szememben. Annyira erőtlennek éreztem magam.

Season 2. Chapter 08. Save me from myself.

Sziasztok Drágák! Eléggé szégyenlem magam, hogy egész nyáron nem hoztam részt, ne haragudjatok! De ma, pontosan éjjel 1:30-kor az összes erőmet összeszedtem és befejeztem nektek ezt a nyamvadt részt!
Hogy mi akar lenni ez az elején? Ez a kis valami Louis szemszögéből? Fogalmam sincs, csak tudatni akartam veletek, hogy Louis is szenved!
Nagyon sajnálom még egyszer és remélem megtudtok nekem bocsájtani! Imádlak titeket, hogy hosszas kihagyások után (bár nem annyi mint ez) is olvassátok a sztorit és ezért is szégyenlem magam, hogy nem azt adom nektek, amit ti nekem.

Mindent köszönök, jó olvasást! Puszi xxx

~Louis William Tomlinson~

Ma volt az utolsó vizsgálatom a kórházban, már csak a pénzt kell összeszedni, hogy megejthessük a műtétet. Nem szeretnék tovább szenvedni, eltűrni, hogy mindenki ugrik nekem és, hogy nem láthatom a barátaimat, a testvéremet és Őt.
Ma érkezik meg Perrie aminek örülök, hisz Zayn se lesz maga alatt. Én teljesen átérzem azt amit ő érez. Látni, hogy életed szerelme kisétál azon az ajtón, egyszerűen a szívem tört össze akkor, bár én tudtam, hogy nem jön vissza. Úgy soha nem jön vissza.
- Liam beszélhetnénk? - kérdeztem bár fogalmam sincs, hogy Liam most itt van e.
- Csak én vagyok itt Louis.. De ha akarod felkísérhetlek a szobájába. - ajánlotta fel Danielle.
- Megköszönném. - mosolyogtam. Felálltam és a lányba kapaszkodtam, már eléggé jól megy a vakon lépcsőzés, de a biztonság kedvéért inkább mindig valaki kíséretével császkálok erre. Ma van pontosan 9 napja, hogy kiderült számomra Dylan és Eleanor szövetsége amit már nem tudok magamba tartani, de elmondani is félek. Dani benyitott a szobába és hangos nevetés csapta meg a fülemet.
- Liam, Louis szeretne veled beszélni.. - mondta Dani.
- Akkor én megyek. - hallottam Mc hangján, hogy mosolyog, de mégis feszült volt. Azóta mióta nálunk volt, nem beszéltünk. Mc elment mellettem és Danielle is kiment.
- Baj van haver? - kérdezte Liam.
- Én nem bírom már ezt a vakságot. Liam meg fogok őrülni. - sóhajtottam.
- Erős vagy Lou, kibírod. Tudod, hogy holnap lesz a verseny, és ha meg lesz a pénz akkor a műtét kevesebb, mint két nap alatt elintézhető.  -  veregetett hátba Payno. Nem mondtam már semmit, hiszen fogalmam sincs, hogy most elmondjam e neki vagy ne. Így, hogy nem látok semmit félek Dylantől. - Mi nyomaszt még téged?? - gondolatolvasó.
- Mc.. Liam én nagyon féltem őt.. - mondtam ki.
- Tudom.. Én is észrevettem, hogy a húgom mostanság eléggé megvan zavarodva.. Viszont, ha már nem őt választottad, muszáj volt Eleanort? Ő nem szeret téged Louis!
- Tudom Liam. Én csak nem tudom elengedni őt. - megint hazudnom kellett.
- Ja persze.. Mindent elhiszek csak ezt nem. Túlságosan szereted ahhoz a húgomat, hogy ne tudd elengedni Eleanort, de te mégis annyira ragaszkodsz ahhoz a boszorkányhoz.. Ha ott hagynád Lena a tiéd lehetne. - igen, ezt én is tudom Liam.
- Elmesélte Mc, hogy mi történt nálunk? - féltem, hogy a válasz nem és így saját magamnak okozom a bajt ismét.
- Elmondta. Mindent elmondott. - tömör volt ez pedig nem tetszett.
- És hiszel neki? - kérdeztem.
- Nem Louis. Lena pánikbeteg lett.. Nincs itt Dylan, nem értem, hogy miért ragaszkodik ehhez az állításához.
- És ha igaza van? Ha Dylan tényleg itt van? - törtem ki, hisz én tudom, hogy itt van.
- Louis ne kezd te is.. - kérte.
- Mit ne kezdjek? Tudod mit? mindegy is.. - sóhajtottam és nehezen, de elmentem az ajtóig. - Csak nehogy Sophia legyen az aki miatt vége lesz a Daniellel való kapcsolatodnak.. - oké ez kicsit durva volt és sokatmondó. Kitéptem az ajtót és kiléptem Liam szobájából.

~McKenzie Elena Payne~

Épp a lehetőségeimet nézem, hogy milyen munkát kaphatnék, de jelenleg semmi nincs ami érdekelne, vagy éppen nincs meg a megfelelő képesítésem. Hirtelen munkát szeretnék erre persze nem kaphatok semmit. Igazságtalan az élet.
- Na mi a helyzet hercegnő? - ült le mellém Niall én pedig egyből inkább hozzábújtam.
- Elegem van. - mondtam az oldalába.
- Nem találtál semmit? - elkezdett szomorú fejet vágni ami igazából vicces volt.
- Semmi. Semmi nem érdekel. - néztem szomorúan.
- Nem baj, majd kitalálod, hogy mi is szeretnél lenni. - basztatta az arcomat.
- Igen, de Niall.. Mi lenne ha a Nando'sba dolgoznék? - nevettem.
- Az lenne az igazi. Hisz ott dolgozol amit a legkedvesebb barátod szeret. - mosolygott.
- Meg én. - forgattam meg a szemeimet.
- Tudnál hozni nekem minden nap kaját. - folytatta.
- És magamnak is. - sóhajtottam.
- Meg tudsz nekem kedvezményt adni. - már röhögött.
- Szemét vagy Horan. - nevettem.
- Tudod, hogy imádlak. - puszilta meg a fejemet.
- Tudom. Melletted mindig csak mosolygok, pedig mostanában alig vagyunk együtt. - szomorodtam el.
- Hát, ez ellen lehet tenni. - mosolygott.
- Jó. Akkor mit szólnál hozzá, ha elmennénk a Nando'sba aztán a KFCbe mondjuk ma este? - kérdeztem.
- Jöhet Lottie is? - kérdezte. Meglepett a kérdése, de akármennyire is szeretem Lottiet ez most rosszul esett.
- Ne legyél már papucs. - vágott hozzá egy párnát Dani.
- Na látod. Ezért nem jössz velünk sehova. - mondta hisztizve Nialler.
- Egy papuccsal nem is mennék sehova. - vigyorgott barátnőm.
- Minden egyes nap felbaszod az agyamat. - fogta a fejét Niall és tagolva mondta el a mondatot.
- Oké Horan. Te akartad. - állt fel Danielle és elkezdte bemelegíteni a csuklóját. Niall felpattant mellőlem és Dani felé vette az irányt. Ekkor a drága bátyám megérkezett.
- Mi folyik itt? - mutatott a két idiótára.
- Szokásos dolog amikor veszekednek. - tettem idézőjelbe az egész mondatot.
- Niall, ha egy haja szála is meggörbül a barátnőmnek akkor leszedem a  fejed. - szólt oda bátyám amin csak nevettem.
- Milyen jó ezt hallani; a barátnőm. - nevetett Danielle és hasba vágta a szőke fiút. - Na menj a dolgodra. - legyintett Dani és bátyám után futott, aztán rá a hátára. Ekkor a bejárati ajtón hallottuk, hogy valaki bejön. Mi Danival egyből felkaptuk a fejünket és már pattantunk volna mikor a várt barátnőnk helyett egy szörnyeteget láttunk meg nagy bőröndökkel.
- Mi a franc? - suttogtam magam elé.
- Hé, Eleanor! - szólalt meg Niall.
- Sziasztok! - mosolygott. - Öm, Louis szólt, hogy ideköltözök? - ráncolta össze a homlokát.
- Hát, elfelejtette mondani.. - forgatta meg a szemeit Dani.
- Mindegy is. Nagyon jóban leszünk, hisz én is megváltoztam. - ölelt meg engem a szörnyeteg.
- Várj mi? - nevettem el magam.
- Jól hallottad Len. Majd megszokjátok csajszik. - kacsintott. - Na felmegyek az én macimhoz. - mondta és tovább ugrándozott.
- Danielle, segíts elégetni a ruháimat. Ki tudja milyen GPS kütyüt rakott rám. - mondtam és a hideg is kirázott.
- Két perc, csak Liammel beszélnünk kell. - küldött egy puszit felém.
- Zayn! - kiáltottam el magam.
- Szólj hercegnő. - nevetett.
- Gyere velem. - és már húztam is szerencsétlen srácot egyenesen fel Louis szobájához.
- Mit csinálsz? - kérdezte én pedig egyből befogtam a száját. Az ajtó résnyire nyitva volt így kukucskálni is tudtunk.
- Eleanor, te komolyan ide költözöl? - kérdezte Louis.
- Semmi baj macim, jó lesz. - nevetett nyálasan.
- De előtte szólhattál volna. - ült le Loui az ágyra.
- Sokkal jobb volt így. Láthattam Lena ijedt és sápadt fejét. Jajj Lou maci, ez a lány teljes szívéből szeret, ugyan annyira, mint te őt. - a szavak felismerést keltettek bennem ami szörnyű volt.
- Hol a de? - kérdezte Louis.
- De milyen kár, hogy én az utatokba állok kis szerelmesek. - rázta a fejét a banya én pedig ránéztem Zaynre aki ugyanúgy ráncolta a homlokát
- Szerintem menjünk Lena.. - kezdett el rángatni.
- Fejezd be Zayn! - mordultam rá.
- Viszont én segítek neked.  - mondta Eleanor.
- És mégis miben? - Louis hangján hallatszott, hogy jelenleg letudná köpni a csajt.
- Drága Lena beleszeret majd Lukeba, mert te bunkó leszel vele! Ezzel is segítve a felejtést, mellesleg szörnyen fog neki fájni a mellett amiket még kapni fog. - mondta Eleanor és én nem hittem a füleimnek. Zayn rángatott le a nappaliba és elkezdte vakarni a tarkóját.
- Felejtsd el amit mondott, oké? - nézett rám, de én még mindig ledermedve ültem előtte.
- Mi történt? - jött be Liam és Danielle.
- Az történt, hogy az a mocskos kurva idejön és tönkretesz mindent! - kiabáltam.
- Húgi, nyugodj le. Miről beszélsz? - kérdezte Liam.
- Én nem bírom ki mellette! Küldd el innen Liam! - mondtam mérgesen.
- Menjünk kicsit levegőzni, várj meg az ajtó előtt. - mondta Dani én pedig elindultam, hogy felvegyem a cipőmet. Semmi kedvem nem volt levegőzni és Danielle kioktatását hallgatni, mert nem érek vele semmit. Lehet rossz ötlet volt visszajönni, mert így lehetetlen élni, ami most itt van. Barátnőm megjelent mellettem, felvette a cipőjét és kitépte az ajtót. Nem jutottunk messzire, ugyanis a ház előtti lépcsőre ültünk le. A lábamat felhúztam magamhoz amennyire csak tudtam, a kezeimmel körülöleltem és a térdeimre raktam a fejemet.
- Lena, miért nem mondod el neki, hogy szereted? - kérdezte Danielle.
- Mert nem működne amíg Eleanor itt van.- mondtam halkan. Most már még jobban nem akartam vele beszélni.
- De drágám. Odáig vagytok egymásért. Nem bonyolult ez, csak ti teszitek azzá. - mondta Dani.
- Ments meg magamtól. - a torkomban éreztem a gombócot.
- Mi? - nem értette.
- Ilyen közel vagyok ahhoz, hogy itt hagyjak mindent. Végleg. - mutattam az ujjaimmal, hogy milyen közel. - Minden nap csak azt érzem, hogy nem kéne itt lennem. Befogok sokkolni, bár lehet már megtettem. - fordítottam el a fejemet.
- Mit gondolsz, kibírod azt, hogy Louis újra lásson? - simította meg a karomat.
- Ha egyáltalán sikerül a műtét. - sóhajtottam.
- Ti meg mit búsultok? - hallottam meg rég nem látott barátnőm hangját.
- Pezza! - ugrottunk fel és jó szorosan megöleltük.
- Hé, minden oké? - fogta közre az arcomat.
- Itt van Eleanor. - mondtam halkan.
- Na, az a kis kurva. - mondta és a bőröndjéről elfeledkezve rontott be az ajtón. - Hol van? - kiáltotta. Utána mentünk a bőrönddel és kíváncsian vártuk a következményeket. Eleanor kilibbent a konyhából, Louisra majdnem rácsapva az ajtót.
- Hé, Pez!  De jó, hogy hazajöttél? - mosolygott Eleanor és megölelte Perriet.
- Na idefigyelj! Miért nem tudod már békén hagyni Lenat? Nem elég, hogy alapból szenved, te pedig  idehúzod a seggedet és még nagyobb port kavarsz. Na takarodj! - a végét már kiabálta.
- Perrie hazajött. - sóhajtott Niall és ő is kijött a konyhából.
- És mondd csak, te mit gondolsz magadról? Itt hagyod a vőlegényedet egy kis veszekedés miatt. Mi ez a dolog kérem szépen? - húzta fel a szemöldökét Eleanor.
- Ahhoz pont neked nincs semmi közöd. - köpte a szavakat Perrie.
- Úgy, ahogyan neked sincs semmi közöd az ittlétemhez. - tárta szét a karjait Eleanor.
- Itt lakik te idióta. Van beleszólása. - mondtam és nagyot sóhajtottam.
- Lányok, fejezzétek már be. - jött le Louis a lépcsőn. Remek.. még ki is áll érte. - Isten hozott újra itthon Perrie. Remélem sikerült a dolgokat lerendezned magadba. Eleanor pedig marad. - mondta nyersen. Akkor kapd be Louis! Nagyot puffantam a kanapén és bekapcsoltam a tévét, valami terelje el a gondolataimat.
- Zayn. - szólalt meg Perrie és akaratlanul is inkább rájuk figyeltem. - Én annyira sajnálom. - mondta Perrie és a hangjába hallottam, hogy mindjárt sír. Feltérdeltem a kanapéra és úgy néztem őket.
- Jól vagy? - Zayn egyenesen retteg.
- Én sokat gondolkoztam és azt hiszem túl nagy a teher, illetve a tudat. - most vettem észre, hogy a kezébe forgatja a gyűrűt. - Én nem szakítani akarok, csak ez még korai. - mondta és felmutatta a gyűrűt.- Sajnálom. - szinte már zokog szegény lány, gyerünk Zayn öleld meg!
- Én is.. - mondta Zayn és hátat fordított a zokogó lánynak. Ezt nem hiszem el! Idióta! Gyorsan Perriehez futottam és megöleltem.
- Tudtam, hogy így fog reagálni. - kezdte el legyezni magát a kezeivel. A kanapéhoz vezettem, ahol már Gemma és Danielle várta ölelésre.
- Semmi baj. Megfog bocsájtani. - nyugtatja őt Dani.
- Nem tehetek róla, de ha egyszer ezt éreztem a legmegfelelőbbnek akkor... - szipogta.
- Zayn is mindig azt mondja, hogy légy önmagad és élvezd az életet. Te pedig e szerint döntöttél. - mondta a diplomatikus választ Gemma.
- De én szeretem és napok óta nem láttam... És hiányzik. - már egyenesen bömböl, mint egy bébi.
- Na látod Harry.. Ilyen lesz a kicsi Styles is. - nevetem el magam.
- Ez nem vicces. - bőg tovább szőke barátnőm.
- Oké. Bocsi. - a kezeimet védelmezően magam elé tartom.
- Tudom nem szakítás, de hátha segít. - jött be Lou és Lottie pár doboz fagyival és kanállal.
- Fagyi. - csillannak fel Niall szemei és Lottiehoz ugrik. - Én is kaphatok? - kérdezte.
- Hülye! Nem. Inkább menj xboxozni. - mondta Lottie és kikerülte Niallt.
- De Lotts. - vágta be a kutyakölyök képet.
- Hé! Így csak én hívom! - mordulok szőke barátomra. Perrie egyedül ette a csokifagyit, míg mi Daniellel osztoztunk a vaníliásan, Lou meg Gemma az epreset ették, míg Lottie nagylelkűen adott Niallnek is a szintén csokisból. Beletelt pár órába míg Perriet lenyugtattuk és megettük a fagyikat, mert miért ne?

*Bandaverseny estéje*

Ugyan mit kell felvenni egy ilyen eseményre? Egyáltalán hívhatjuk ezt egy eseménynek? Kínlódva dőltem le a ruhákkal terített ágyamra.
- Miért vagyok nőből? - szitkozódom hangosan. - Valaki segítsen. - kiabálok és leülök a földre.
- Baj van? - ront be Liam.
- Igen! Nem tudom mit vegyek fel. - tápászkodtam fel az előbbi helyemről.
- Komolyan? - nevette el magát. - Mindjárt indulnunk kell húgi. - mosolygott.
- Tudom. - nyűgösen húztam meg az o betűt.
- Elég egy csőnadrág és egy felső. De nekünk indulnunk kell. - adott egy puszit az arcomra és eltűnt. Elővettem a koptatott farmernadrágomat és egy bézs színű felsőt, illetve a fehér Vans cipőmet. Besiettem a fürdőbe és kicsit erősebben csináltam meg a sminkelésemet, de a lényeg, hogy a hajamat már rég megcsináltam. Felvettem a kiválasztott darabokat és a telefonomat szorongatva trappoltam le a lépcsőn.
- Oké. Kész vagyok. - sóhajtottam és a többiekre néztem, akik csak a tévét bámulták.
- Akkor mehetünk. - állt fel Danielle.
- Izgulok. - mondta és elkezdtem a telefonomat forgatni a kezemben.
- Nyugi. - mosolyog Perrie és elkeseredetten néz le a bal kezére. - Olyan hiányos.. - mosolyog ránk egy aprót.
- Megfogjátok oldani. - puszilom meg. Bezártuk a házat és Danielle kocsijához siettünk, Perrie az anyósülésen ült, míg én hátul Louval, a többi lány pedig elment valamelyik sráccal.
Nos, Danielleről tudni kell, hogy imád zene mellett vezetni és néha képes túlzásokba esni, mint például most is. Calvin Harris legújabb dala szólt a rádióban, Danielle pedig a fejét össze-vissza rázta, illetve énekelt.
- Kérlek az útra figyelj Dan. - szólalt meg először Perrie.
- Igen, tudod... Nem csak te vagy az autóban. - nevetett egy kicsit Lou, de mintha kéréseik süket füleket találtak volna csak, Dan tovább bulizott.
- Remélem egy lassú szám lesz a következő. - dőlt hátra az ülésen én pedig halkan kuncogtam. Addig nem érdekel, hogy Danielle, hogyan is vezet, amíg kevesen vannak az utakon. Szerencsére most Rihannától a Man Down szólalt fel, ami nyugisabb, mint az előző Calvin szám.
- Milyen messze vagyunk? Pisilnem kell. - szólaltam meg hirtelen.
- Ó, mama mama mama.. - énekelte Perrie a tökéletes hangján.
- Hahó! Kicsi a tartályom, szóval? - kérdezetem újra.
- Rampapapam rampapapam.... - énekelte most Danielle.
- Ne már csajok. - dőltem előrébb a két ülés között.
- Már parkolót keresek, ne zavarj. - tolt vissza a bal kezével a feje mellől. Durcásan dőltem hátra és mire megtalálta a tökéletes parkolót már úgy éreztem, hogy ott helyben fogok bepisilni. Kiugrottam a kocsiból, de a mosoly lefagyott az arcomról.
- Öm.. Dani.. Innen még csak a helyet se látni. - kezdeti nyugalmam eltávozott és szinte kiabáltam.
- Fordulj meg drága. - nevetett Lou és megfordított.
- Oh.. Így már közel van. - mosolyogtam és elindultam a zebra felé, ott bevártam a csajokat, majd együtt mentünk át az úton és ugyan ezzel a lendülettel mentünk be a helyre én pedig egyből a mosdót kerestem ahol Lottieval futottam össze.
- Hé! Ideértetek. - mosolygott és bement a "Ladies" felirat alatt én pedig követtem. Ő csak a sminkjét igazította, míg én egyből továbbmentem.
Nagyot sóhajtva mosok kezet és az arcomon a megkönnyebbülés jelei látszottak.
- Már alig vártam, hogy kiengedjem. - nevettem a szőkeség felé.
- Hosszú volt az út? - kérdezte és megvárta amíg megtörlöm a kezemet. Kisétáltunk és egyenesen az egyik nagy asztalhoz mentünk a többiekhez. - Amúgy itt van... - a mondatát nem tudta befejezni, mert valaki hátulról megölelt.
- Jézusom. - kiáltottam fel, majd meghallottam Fizzy halk kuncogását. Megfordultam és ölelésre vontam. - Hát te? - kérdeztem.
- Jöttem támogatni a bratyót. - mosolygott és elővette a telefonját, hogy csináljon egy selfiet velem. Mikor elkészült a remekmű -vagy 50 darab-, utána elmentem a pulthoz és kértem egy dinnyés koktélt. Lassan lépkedtem vissza a többiekhez mikor nekimentem valakinek.
- Oh, ne haragudj. - fel se néztem rá, úgy akartam kikerülni, de megfogta a karomat. Ekkor felnéztem rá és a koktélom is majdnem kiesett a kezemből. - Dylan?
- Hello drága. - mosolygott.
- Mit akarsz? - kérdeztem.
- Jöttem alkut kötni kislány. - mondta és leült egy bárszékre. Nem szándékoztam követni a tettét, inkább álltam.
- Milyen alkut? Jézusom. Miért tartasz félelemben? - akadtam ki és én sem hittem el, hogy ilyen nagy lett a szám.
- Váó! Valakinek felvágták a nyelvét. - nevetett halkan. - Csak nem Eleanor edzett meg téged?
- Egy szemét vagy, hogy rám küldted! Mi a terved? Tönkreteszed a barátaimat? Esetleg a bátyámat is? Nem vagyok én elég? - akadtam ki és belekortyoltam a dinnyés finomságba. Tudom őrültség, hogy épp Dylannel veszekszek itt, de közben elolvadok a koktélomtól. Akasszatok fel, de ez a dinnyés valami isteni!
- Figyelj.. Elintéztem, hogy nyerjen a kis szerelmed. - nézett erősen a szemembe. - Viszont.. Mivel ennyivel nem hinnéd el, hogy mennyire jófej vagyok, ezért kerek két hónapot adok, hogy dönts.
- Mégis miben kéne döntenem? - kérdeztem. - Na te meg a jófejség két külön világ. - forgattam meg a szemeimet. nem féltem tőle, hisz itt nem tud semmit tenni. Most nem.
- Vagy magadtól eljössz hozzám, minden szó nélkül otthagyod a bátyádat és a barátaidat. - egy nagyot nyeltem és hallgattam tovább. - Vagy áshatod a sírodat. - a könnyek a szemembe gyűltek.
- Két hónapom van? - kérdeztem remegő hanggal.
- Jól hallottad kislány. - simította meg az arcomat. Most már félek. Szörnyen. - Hiányzik a kis pofid. - mosolygott. - De nehogy azt hidd, hogy addig békén hagylak. Emlékeztetni foglak és ígérem, hogy az utolsó egy hétben minden lépésedről én fogok az eszedbe jutni. És ha bárkinek elmondod, hogy ezeket mondtam, akkor nem várok még két percet se. - kacsintott és egy puszi után elment. A hideg is kirázott. Ezt komolyan gondolta? Két hónapom van és fogalmam sincs, hogy mit tegyek.
Hirtelen Louis hangját hallom a nagy hangfalakból.
- Szeretném megköszönni a csodálatos barátnőmnek a támogatását és, hogy végig velem volt eddig és továbbra is. Szeretlek Eleanor. - mondta be a mikrofonba és lesétáltak a srácokkal a színpadról.
Várjunk! Mi? Dylan elvonta a figyelmemet és nem tudtam rájuk figyelni. Borzasztó vagyok! Viszont nem tudtam figyelmen kívül hagyni, hogy már csak nézegetem a koktélomat és az ujjaimmal játszok.
- Hé, minden rendben? - hallottam meg Gemma hangját. Erősen beharaptam a számat, olyannyira, hogy még a vér is kiserkent belőle és felnéztem barátnőmre.
- Semmi nincs rendben. Ez lesz a vesztem. - utat engedtem a könnyeimnek, de csak folytak. Nem kaptam hisztérikus rohamot, csak lélegeztem, mintha semmi sem történt volna. És ha Gemma tudná, hogy a szavaim jelentősége mennyire is komolyak, egyből megszöktetne. De nincs az a hely ahol az a szemét ne találna meg. Csak arra vágyom, hogy valaki megmentsen. Nem csak ebből a helyzetből, hanem magamtól is, mert az, hogy Dylan ezt az "alkut" ajánlotta, elintézte, hogy én nyírjam ki magamat teljesen. Vagy meghalok vagy kínszenvedés lesz a további életem. Én dönthetek és már magamtól is félek.

Season 2. Chapter 07. She is the one

Első sorban NAGYON BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT ÉVIKÉM!!! 17 lettél ez pedig az ajándékom! Remélem nem ölsz meg pár részlet miatt és remélem, hogy tetszik! Legyen szép estéd kis szülinapos!
A többieknek is jó olvasást és ha tetszett jelezzétek! Köszönöm!! :))

~McKenzie Elena Payne~

Úgy pattogtam le a lépcsőn, mint egy gumi labda és az ajtót szó szerint kitéptem, az ott álló személy szerintem elmebetegnek gondolt, de mosolyogva ugrottam bele a nyakába. Na jó, talán egy kicsit őrült vagyok.
- Én is örülök neked, tündérke. - adott egy puszit az arcomra.
- Szia. - mosolyogtam.
- Be is mehetek? - húzta fel kicsit a szemöldökét, de közben mosolygott.
- Ja, persze, gyere. - álltam arrébb és amint belépett be is csaptam az ajtót.
- És megtudhatom jó kedved okát? - jött beljebb miután levetkőzött.
- Csak, örülök, hogy látlak. - rántottam meg a vállamat és bevezettem a konyhába a gyors köszönések után.
- Milyen volt Doncaster a volt fiúddal? - a mosoly már nem volt az arcán.
- Nem azért mentem, mert akarok tőle bármit is, csak bennem bízik a legjobban jelenleg és én segítek neki. Amúgy jó volt, imádom a családját. - öntöttem ki a vízforralóba vizet.
- Most ismerted meg még csak a családját? - egyre kínosabbá vállt ez a kérdezz-felelek.
- Igen, most. Lezárhatnánk a témát?  - és a víz már forrt is. Egy rövid ideig csak a forraló hangját hallottuk, de ezt meg kellett törni.
- És volt valami köztetek a hétvége során? - szóval itt van a kutya elásva. Elzártam a vízforralót és a bögrékbe öntöttem azt, beleraktam 1-1 filtert és a cukrot melléjük.
- Nem. - hazudtam. Egyre közelebb jött hozzám én pedig elkaptam az arcomat, túl közel volt.
- Miért hazudsz? Nincs azzal semmi baj, ha szereted még.. - magyarázta és rakott két kiskanál cukrot a teájába.
- Nem szeretem. - talán túl hangos voltam.
- Akkor nem történt volna semmi. Lena, kit akarsz becsapni? Engem vagy magadat? - ez egy nagyon jó kérdés volt, de válaszolni nem tudtam.
- Elmentünk próbálni. Puszi hercegnő. - jött be Niall, adott egy puszit, lepacsizott Lukekal és már szaladt is.
- Üljünk ki a nappaliba. - mondtam és a teám társaságával elindultam.
- Melyik az a szín ami mindkét nemhez illik? - kérdezte Lou és a színskálát nézegette.
- Jézusom, lehetne, hogy egy percig nem a kis Stylesról szól minden? Mostanában másról sem tudsz beszélni és még van 8 hónapod amíg megszületik jesszusom. - már baromira idegesítő, hogy Harry gyerekéről szól mindenki élete.
- Sajnálom, ha túl sok volt, de így el tudom felejteni, hogy mennyire parázok! Most mond, neked milyen lenne, ha terhes lennél egy egy éjszakás kalandból? - a könnyek Lou szemébe egyre jobban csak gyűltek.
- Tudtommal többször is találkoztatok. - csatlakozott Gemma.
- Igen, de akkor nem feküdtünk le egymással. - mondta Lou.
- Bocsi.. - hajtottam le a fejemet és elkezdtem nyomkodni a telefonomat.
- És Lena, az ikrek lefárasztottak? - terelte a témát Dani.
- Sikeresen megtették, igen. - mosolyogtam.
- Imádják őt. - mosolygott Lottie is.
- És mi van Niallel? - kérdezte Gemma perverz mosolyra húzva a száját.
- Hagyjatok már. - takarta el az arcát.
- Totál belezúgott. - annyira szórakoztató volt Lotts feje, hogy ezt csak tetézni lehet.
- Nem is. - motyogta.
- Akkor, ha azt mondom, hogy összeszedett egy barátnőt mit reagálnál? - kérdezte Dani tök komolyan.
- Mi?
- Idáig hallottam, hogy  a szíved megreped Lotts. - nevettem.
- Ez nem vicces. Tényleg van valakije? - kérdezte.
- Nincs. - mosolygott Lou.
- És holnap se csinálok semmit.. - ült le mellém Luke. - Ráérsz? - körbenéztem a lányokon, Lottie és Dani kivételével mindenki bólogatott, hogy igen.
- Attól függ, hogy mire. - hirtelen a kezét a combomra rakta.
- Mondjuk, egy mozi nálam? - simogatta a lábamat és nem esett jól tőle.
- Oké. - remek, már akadozva is beszélek. - Éhes vagyok.. És Niall elment.
- Ha minden igaz akkor rendelt pizzát nektek. - mondta Gem.
- Akkor ő lenne a megmentőm!!  - a hasam egyre jobban korgott és azt utálom.
A pizza megérkezése és elfogyasztása után mindenki elment fürdeni, csak tipikusan nekem nem volt kedvem. A többiek már el is vonultak a szobájukba, egyedül Luke ült mellettem a kanapén.
- A szobámba van egy kis pia.. Nem isszuk meg? - álltam fel mellőle.
- Jól hangzik. - mosolygott és ő is felállt. Felsiettem a szobámba és levettem a polcról a tömény italt.
- Akkor igyunk arra, hogy.. Na jó fogalmam sincs. - nevettem és mikor megakartam húzni kikapta a kezemből.
- Igyunk arra, hogy megismerhettük egymást. - kacsintott és meghúzta az italt utána pedig én is. A sokadik kör után éreztem, hogy kezd beütni a tömény alkohol, de mégsem vesztettem el a teljes önuralmamat.
- Mennyi az idő? - nevettem két csuklás között.
- Éjfél múlt három perce. - nézte meg a telefonján.
- Mit szólnál, ha most elmennénk hozzád? - döntöttem a fejem a vállára.
- Oké. - hirtelen felpattant én meg eldőltem amitől újra nevetnem kellett ezt pedig követte a csuklásom is. Segített felállni és nagyon halkan nyitottuk ki az ajtót, nem akartam, hogy bárki is meghalljon minket.
- Legyünk nagyon halkak. - fordultam felé és a mutató ujjamat a szám elé helyeztem közben.
- Akkor ne rázd a csinos kis segged. - suttogta a fülembe és belemarkolt az érintett területbe. Ez egy érdekes éjszaka lesz, az biztos.
- A hűtőbe van még pia, hozok. Várj itt! - állítottam le és újból csuklottam. Lábujjhegyen táncoltam be a konyhába és nyitottam ki a hűtőt ami kivételesen most tele volt. Hamar megtaláltam amit kerestem, így becsukva a hűtő ajtaját visszasiettem Lukehoz.
- Meg van? - kérdezte már felöltözve.
- Meg ám. - csuklottam.
- Akkor öltözz. - kivette a kezemből én pedig próbáltam az egyensúlyomat megtartva felvenni a cipőmet és a dzsekimet is.
- Hé! Mennyit ittál?? - nem voltam hangos, de egyből kivettem a kezéből és amit kiléptünk az ajtón én is ittam belőle ismét onnantól kezdve csak arra emlékszem, hogy reggel felkeltem.

****

A nap idegesítően sütött be a szobába, főleg a tegnapi kevésbé jó idő után, a telefonom pedig nem akarta abbahagyni a még ideg rombolóbb csörgést. Megdörzsöltem a szemeimet és szétnéztem. Ez nem az én szobám, de nem is csak az a ház amibe én lakom, viszont kellemes meleg valakit éreztem magam alatt, mégpedig Lukeot.
- Jó reggelt vadmacska. - adott egy puszit.
- Mi történt? - fogtam meg a fejemet.
- Eléggé beütött neked a pia, bár nekem se a legjobbat tette, de én több mindenre emlékszem. - dicsekedett.
- Lefeküdtünk ugye? - talán ez az egy ami kicsit is rémlik nekem, na meg, hogy pucér vagyok az is egy jel a szobáról nem is beszélve.
- Örülök, hogy kicsit emlékszel. Egy igazi vadállat vagy az ágyba Lena.. - fordult felém én pedig azt hiszem tövig pirultam.
- Én.. - nem tudtam befejezni a mondanivalómat, mert a telefonom újra csörgött megnézve pedig Danielle neve jelent meg a kijelzőn. - Halló!
- Épp ideje volt felvenni.. Jöttök haza kajálni?
- Mennyi az idő? - nem vagyok tisztába a dolgokkal.
- Dél van.
- Megyünk kajálni? - kérdeztem Luketól ő pedig bólintott. - Megyünk Dan.
- Jó, de nem várunk meg titeket. Puszi. - köszönt el és szerintem nincs jó kedvében.
- Igazából én nem tudok menni, de elviszlek téged. - mosolygott miközben a piercingjével játszott és most csókolt meg először úgy, hogy emlékeztem is rá. Kicsit zavart a kis karika a szájába. - Len.. Nyugodtan játssz vele, vagy ha zavar kiveszem. - nevetett.
- Nem, csak fura. - nem tudtam a szemem levenni a fekete karikáról.
- Éjjel egyik testrészednél se zavart, hogy van. - hirtelen felém kerekedett a szívem pedig egyre gyorsabban kezdett verni. - Megmutathatom, ha akarod.. - húzta fel a szemöldökét valami oltárian édesen.
- Akarom. - egy percig sem bánnám meg, ha most úgy történne meg, hogy emlékszem is rá, hisz Luke eléggé jó pasi. A nyakamhoz hajolt és elkezdte szívni, de valamiért nagyon fájt így felnyögtem.
- Gondoltam a pár órával ezelőttit megerősítem. - huncut mosoly volt az arcán.
- Oké, oké, de ne ebből álljon a nagy megmutatom dolog. - kicsit provokálni akartam.
- Befogom tömni a szád. - mordult meg és beleharapott az alsó ajkamba majd visszatért a melleimhez és éreztem, hogy egyre melegebb lett.
- Luke gyerünk már! - néztem rá gonoszan ő pedig teljesen lecsúszott a lábaimig és a combomat kezdte el puszilgatni belülről egyre feljebb haladva, a szívem pedig már a torkomba dobogott.
- Ne szórakozz velem drágám. - semmi érzelmet nem tudtam kivenni belőle, csak, annyit, hogy nem fenyegetésképpen mondta ezeket. Hirtelen abbahagyta a műveletét és újra feljött hozzám. Az ajkai egyre közeledtek felém, de még véletlen se érintette őket össze a sajátjaival. Hirtelen azt éreztem, hogy méretes erekcióját az én gyenge pontomhoz nyomja majd elveszi és újra odarakja, ezt pedig időközönként csinálta.
- Luke, én már akarom!! - mordultam rá mérgesen, mert ez kikészített. A körmeimet belevéstem a hátába amivel csak egy férfias nyögést tudtam kicsalni belőle.
- Tedd a lábaidat a derekamra. - ezt megtettem és újra nekem nyomta erekcióját mire egy hatalmasat nyögtem. - Engedd el magadat..
- Ez elég nehéz, ha folyton kínzol. - mondtam mérgesen mire megint kaptam egy kis ízelítőt és próbáltam minél jobban elengedni magamat.
- Most csókolj meg. - suttogta ezt a pár szót én pedig megtettem ő pedig belém vezette magát végre! Annyira csodálatos volt az egész, hogy miután engem teljesen kielégített ő kicsusszant belőlem és akkor vettem észre, hogy nem használtunk gumit.
- Te hülye vagy? - lihegtem.
- Tudom irányítani magamat Lena.. Mindjárt jövök. - én pedig abban a pillanatban utána kaptam.
- Majd én segítek. - mosolyogtam rá és leültettem az ágy szélére. Felálltam majd letérdeltem elé. Nem okozott nehézséget -hála Dylennek-, hogy az egészet be tudjam kapni, így a kielégítés is teljes volt, ő pedig már a hajamat markolta.
- Jézusom Lena, mi ez a mély torok?  Uram Istenem. - már alig bírta én pedig a kezemmel is rásegítettem a dologra és egy férfia nyögés kíséretében sikerült kielégítenem. - Csodálatos vagy baszki. - mondta és kis pihenő után felállt az ágyról én pedig elkezdtem öltözni, majd otthon megzuhanyzok.
- Akkor elviszel? - kiabáltam ki a szobából.
- Aha, ha kész vagy gyere a nappaliba. - kiabálta vissza és most először körülnéztem a szobába. A falak fehérek a bútorok világosak, az ágy pedig tiszta kupi. Nem volt nagyobb az én szobámnál, viszont tele volt növényekkel amiktől hangulatosabb lett az egész. Megfogtam a telefonomat és kimentem Luke szobájából egyenesen egy kis folyosóra amin még két ajtó volt, de nem volt kedvem megnézni mit rejtenek, az egyik biztos csak a fürdőt. Elindultam a piros folyosón és kilyukadtam a kapucsínó színű nappaliba ahol az összes bútor a barna színeiben tündökölt, egy boltívvel elválasztva pedig a konyha volt. - Indulhatunk? - kérdezte én pedig bólintottam. Felvettem a tornacipőmet, kinyitotta előttem az ajtót és egy újabb folyosón kötöttünk ki. Először nem értettem, aztán megvilágosodtam, miszerint Luke panel házban lakik.
- Lépcsőn jöttünk fel? - kérdeztem meglepődve, mert az egy vicces sztori lehetett.
- Igen, mivel csak 5 emeletes az egész. - magyarázta és elkezdtünk versenyt futni a földszintig és természetesen nem én nyertem. Kimentünk az épületből és már meg is láttam Luke autóját, kinyitotta majd mind a ketten beleültünk. - Tudod, a reggeli akciónk kicsit elvett az időmből így késésben vagyok, tehát sietni fogok. - magyarázta össze-vissza.
- Oké, én meg éhes vagyok. - mosolyogtam és már el is indult.
Hamar odaértünk a  házunkhoz és egy gyors csókváltás után kiszálltam az autóból és bementem a házba. Már vártam a kioktatást, de mindenki csak visszatartotta a nevetését.
- Most mi van? - kérdeztem elég érdekes fejjel.
- Szép a nyakad húgi.. - mosolygott Liam. Na baszki.
- Lukenál voltam.. - vallottam be egyből.
- Tudjuk. - mondta Niall morcosan.
- Honnan? - kérdeztem értetlenül.
- Tudod.. Az akciód, hogy kiszöktök halkan, nem sikerült túl halkra. Főleg, hogy mindenki fent volt még Loun kívül. - mondta Harry.
- Szóval? - nem igazán értettem.
- Szóval, minden amit csendben akartál csinálni abból hangzavar lett és még csak észre se vettetek minket. - magyarázta Dani.
- Aha. - sóhajtottam és beindultam a konyhába ahol nem várt meglepetéssel találkoztam.
- Szia Lena. - mosolygott Eleanor a szívemben pedig ismét több millió kiskés repült. Ezt nem hiszem el, hogy megint őt választotta!
- Hogy rohadnátok meg mind a ketten a hazugságaitokba!  - mormogtam és újra a nappaliba kötöttem ki.
- Melegítek neked kaját. - ajánlotta fel Dani a kezét ropogtatva.
- Elment az étvágyam. - undorodnom kell attól a nőtől.
- Mi is meglepődtünk, de el kell fogadnod. - mondta Liam egy kevés együttérzés nélkül.
- Ugyan kérlek! Ti nem láttátok azt amit én láttam otthon! Louis nem Eleanort szereti hanem Lenat! - akadt ki Lotts.
- Lottie, ne kezd te is ezt az őrültséget. - mondta Niall és megvetést hallottam a hangjában ami nagyon szíven ütött.
- Amúgy is, látszólag Lena túl van rajta. - csatlakozott Harry is én pedig rögtön megbántam mindent ami tegnap és ma történt.. Felrohantam a szobámba és egy nagy ajtócsapással jeleztem, hogy senkit nem akarok látni mostanában magam mellett.
"Milyen érzés újra átélni? xx"
Ez is az ő műve. Biztos vagyok benne, de gondolkozni se tudtam sokat, mert eléggé fáradt és másnapos voltam így bevágtam a szunyát.

****

"Csak zuhanok és zuhanok, úgy érzem soha nem lesz vége. Dylan belelökött a véget nem érő szakadékba. Bármerre néztem egy emléket láttam Louisval, mindent amit átéltünk most a kövekre vannak vetítve. Nem bírom lelkileg végignézni újra a kapcsolatunkat, ahhoz túl gyenge vagyok. Hirtelen egy csapódást éreztem és most megállt minden. Felnéztem a kőre és elkezdte levetíteni azt mikor Louis először mondta azt, hogy "Szeretlek" és ezt hangosan ismételgette meg. Tudom, hogy álmodom, de mégis olyan élethű volt, felakartam ébredni. Újra elkezdtem zuhanni, de nem tudtam sehova megkapaszkodni, nem akarok több közös emléket látni így egyet sikítottam, hátha ettől megáll ez az egész. Minden eszembe jutott csak a vég nem. Újra egy nagy csapódást éreztem és most az első csókunkat mutatta be az a fránya kő amibe egyből sírva vertem bele.
- Elég volt!!! - sikítottam, mintha bárki meghallaná. Felnéztem és láttam Dylent ahogyan nevet rajtam. Újra zuhantam és a köveket már nem is láttam csak az emlékképeket most a sok nevetés tűnt fel, az édes mosolya és ahogyan rám nézett.
- Mit akarsz? Hiányzik! Szeretem! Csak legyen vége!! - sírtam tovább. Újabb zuhanás következett be és most az, mikor először megláttam Eleanorral aztán ahogy megcsalta velem. Ők nem jók együtt!! A most kezdődő zuhanás rövid volt, így már nem álltam meg csak elém törtek az emlékek. Mikor vissza kellett jönnöm, mikor megcsókolt, mikor elvesztette a látását, mikor megismerkedtem a csodálatos családjával. minden itt volt ami megváltoztatta az életemet. 
Még sem végtelen a szakadék, már látom a végét, de senki nincs ott, hogy elkapjon. Újra előjött egy emlék, mikor mindenki ellenem fordult. Újra lenéztem és megláttam Zaynt, remélem elkap. Már zokogtam a sok emlék miatt és most berepült az előbbi jelenet, hogy megint nem engem választott, de már az összes barátom Zayn mellett várt engem, hogy elkapjanak. Becsuktam a szemem és kiabáltam.
- Mindig szeretni fogom!!!! - hirtelen megálltam a zuhanásban egy ismerős személy kapott el, az én drága bátyám. A lábaimra helyezett, de én sírva borultam a nyakába. 
Mikor elváltunk észrevettem Louist. Oda akartam szaladni, legalább neki elmondani, hogy szeretem, ha már nem merem máshogy, de ahogy közeledtem észrevettem, hogy mögötte Eleanor leláncolta a kezét, mellette pedig Dylen áll. Egyre inkább csak távolodtam. Ezek irányítják Louist és lassan mindenkit."
- Lena, itt vagyok!! Hallasz? Kelj már fel! - végszóra kipattantak a szemeim és éreztem, hogy az arcom nedves.
- Mi történt? - kérdeztem bátyámtól.
- Elaludtál és sikítoztál álmodban, hogy "szereted" meg, hogy "legyen vége".. Minden rendben? - kérdezte félve én pedig mint az álmomban, sírva borultam a nyakába. - Rendben leszel, csak kérlek.. Beszélj egy szakemberrel..
- Nem Liam! Nem fogok! Inkább elmondok nektek mindent, de nem megyek diliházba! - akadtam ki.
- Rendben, csak nyugodj meg. - remélem tényleg így gondolta.

~Louis William Tomlinson~

Minden erőmmel azon voltam, hogy ne gondoljak arra, hogy Luke mikor húzza meg azt a lányt akit én szeretek. Borzasztóan fájna, bár megérdemelném azok után amiket tettem az elmúlt években. Lassan lementem a nappaliba.

- Van szabad hely? - kérdeztem, mert nem akartam senkit összenyomni.

- Gyere. - jött oda hozzám Gem és leültetett, majd ő is leült mellém.

- Minden oké haver? - kérdezte Zayn.

- Ja.. És veled? Valakit hívott Perrie? - kérdeztem.

- Tudtommal nem.. De egyre jobban félek és hiányzik. - mondta szomorúan haverom.

- Vissza fog jönni. - biztatta őt Dani.

- De mikor?? A hajamat tépem miatta. Ki tudja, hogy hol van vagy hogy jó van e... - idegeskedett Malik.

- Biztosan jól van. - mondta Gemma.

- Most Lena és Luke összejönnek? - terelte a témát Lou. Bár ne kérdezte volna meg.

- Szerintem igen. - mondta Niall ami kicsit fájt.

- Remélem nem.. - suttogtam.

- Pár hét és minden visszaáll a rendes kerékvágásba. - mondta Liam egy nagy sóhaj keretében. Ó ha mi azt tudnánk...

Kezdtem fáradni már olyan 1 óra körül így elmentem pihenni, terveim szerint 5 perc múlva aludni fogok. Persze ezt is romba döntötte a telefonom csörgése. Nagy nehezen felvettem, nem tudtam ki az, de reménykedtem, hogy Mc, vagy anya.

- Halló? - kérdeztem.

- Mit szólnál egy alkuhoz? - kérdezte az ismeretlen srác.

- Milyen alku és ki vagy? Mással szórakozz. - morogtam.

- Én voltam aki elvette a látásodat és én vagyok az aki miatt nem kell aggódnod a műtét előtt. - egyből rájöttem. 

- Hol a "ha" Dylen? - sóhajtottam.

- Utasítsd vissza Lenat Eleanor miatt. Cserébe nem piszkálok bele a műtétedbe és nem esik baja a kis szerelmednek sem.. Egyébként, holnap reggel kapsz egy képet. Direkt neked csináltattam. Egy teljes alakos kép Lenaról kidomborítva azokat a helyeket ahol tele volt lila foltokkal. Csak, hogy tudd mi történik megint vele. - ez egy patkány.. Egyszer úgy is a saját kezemmel nyírom ki! De nem akartam, hogy baja essen Mcnek.

- Oké.. És mi a garancia rá, hogy ezeket betartod? - kérdeztem.

- Majd Eleanor egyezteti veled a garanciát barátom, meg mondjuk kapsz egy kis pénzt a műtétedhez.. - és le is rakta. Milyen hülyeségekbe bele nem megyek, hogy megvédjem Mcet, mégis borzasztónak érzem magam. Ki tenne ilyet? És már biztos vagyok benne, hogy a balesetem mögött is ő állt, mert szerelmet akartam vallani Mcnek.. Nem tudom, hogy hogy fogom kibírni Eleanort, de ha engem fenyeget a többieket is fogja, már ha tönkre akarja tenni Mcet...Minden esetre még nem szólok a többieknek, majd ha több dolog történik..

Ahhoz képest remekül aludtam ami az éjszaka folyamán történt, de egyre idegesebb is lettem főleg miután Mc haza jött és hallottam pár dolgot, főleg az álmát.

- Na vissza is tértem. - lépett be El az ajtómon.

- Szia. Beszélnünk kell. - mondtam határozottan.

- Mindent tudok Louis.. Nem baj, még lehet ugyan olyan a kapcsolatunk. - ült le mellém.

- Talán. - bólintottam.

- Most el kell mennem kicsit, de jövök ebédre! A garancia pedig legyen, hogy újra láthatod bármikor boldogan Lenat. Ja és itt a boríték. - mondta a hülyeségeit és egy csók után lelépett.

****

Anyával akartam beszélni, de most beértem a húgommal is.

- Azt tervezzük, hogy ha újra látsz elmegyünk megünnepelni mondjuk egy AquaWorldel, vagy elutazunk valahova, csak annyira szeretném már, ha minden rendben lenne.- motyogta a végét.

- Szeretném már látni a csinos kis pofikáját az én húgomnak. - mosolyogtam.

- Minden rendben van Louis? - kérdezte Lottie.

- Persze, csak azt hiszem nem tudom elengedni Eleanort. - kellett egy kamu szöveg amivel a többieket etetem be és ez tökéletes, ismerve engem.

- Ne Louis... Őt nem érdekli a helyzeted, csak kihasznál. Kérlek ne ess bele ugyan abba a hibába.- fogta meg a kezemet.

- Lottie.. ne aggódj. Így jó.. Mc is tovább lépett én is tovább akarok és Eleanor tökéletes nekem.

- Nem ő tökéletes neked hanem Lena te idióta. - csalódottságot hallottam a hangjában.

- Az lehet, de jó lesz ez így. Barátok maradunk és ennyi. - mosolyogtam egy aprót.

- Louis.. ismered magatokat? Olyan vággyal néztek egymásra, hogy első alkalom esetén egymásnak estek. Szükségetek van egymásra. - engedte el a kezemet.

- És mi van Niallel Júlia? - húztam fel a szemöldökömet.

- Mi lenne? Barátok vagyunk hagyj már. - nagyon leakarta zárni ezt a témát, de ha ő kifaggathat akkor én is őt.

- Bejön mi? Bár vak vagyok, de ismerlek Charlotte. - gúnyos mosoly volt az arcomon, de a kedvesebbik fajta.

- És ha bejön? Én nem jövök be neki. Ennyi.. 

- Szerintem nagyon aranyosak lennétek.. Mellesleg bízok Niallerben! - próbáltam jó hatással lenni rá.

- Nem fogok kezdeményezni drága bátyám. - csak ne a Lotties kiakadás legyen.

- Jó persze.. De mi a véleményed arról, hogy kicsi Niall? - perverz mosolyra húztam a számat.

- És neked mi lenne a véleményed, ha kiderülne, hogy a drága húgod összefeküdt az egyik legjobb barátoddal? - ült le újra mellém.

- Oké, igazad van. - nevettem.

- Lotts... Beszéltem Perrievel. - hallottam meg Mc hangját.

- Szóltál Zaynnek?? - kérdeztem egyből.

- Nem, mert Perrie még nem tudja, hogy mi legyen az eljegyzéssel, de még ma haza jön.. - magyarázta Mc.

- És hol volt eddig? - kérdezte Lottie.

- Haza ment az anyukájához. 

Legalább Zaynnek biztosan megmarad a szerelme, nem úgy mint nekem, hisz Mc az egyetlen számomra! De megvédem bármi kell is hozzá.

Season 2. Chapter 06. Wonderwall

Sziasztok! Itt az újabb rész kicsit rövid lett és szerintem életem egyik legrosszabb része lett, így nem csodálkozok, ha nem kapok kommenteket, de jó olvasást! xx:)

~Danielle Claire Peazer~

Egyre nagyobb felfordulás van a házban és félek, hogy mi se maradunk ki ebből Liammel, mert jelenleg mi ketten állunk biztos talpakon. Talán ezt annak köszönhetjük, hogy itt vagyunk egymásnak. Elnézve mindenkinek van egy kis gondja; Zaynnek, hogy Perrie itt hagyta a gyűrűvel, Niallnek, hogy legyőzze a hiányérzetét Lottie miatt, Lounak és Harrynek, hogy legyen valaki higgadt ember is, aki tud épp ésszel gondolkozni amíg ők nem teszik és akkor ott van Liam akit nem akarok elhanyagolni. Természetesen, ha hazajön Lena meg Louis kötelességemnek érzem, hogy őket is meghallgassam és segítsek nekik. Azt hiszem túl nagy a szívem.

A konyhapult előtt ültem és a teámat kavargattam miközben azon gondolkodtam, hogy kivel is kezdjem. Talán Zayn van most a legrosszabb helyzetben, így vele kéne kezdenem, már ha elfogadja. Igazából azt sem tudom miért csináltam meg a teát, mert egy kortyot se ittam belőle.

- Nem iszod meg a teádat Dan? - zökkentett ki Niall.

- Ja, megihatod. - mosolyogtam rá és már kint is voltam a konyhából. A nappaliban Harry, Lou és Gemma beszélgettek, hogy mi is legyen ez után.

- Dani, mondanál egy fiú nevet? Úgy érzem fiú lesz. - simogatta meg a hasát Lou.

- Nathan. - nem volt most kedvem időzni, így kettesével szedtem a lépcsőfokokat elérkezve Zayn és Perrie szobájáig. Többször is bekopogtam, de nem jött válasz így merészségem miatt benyitottam.

Sötét hajú barátom az ágyán ült és a telefonján nézegetett valamit. Leültem mellé és megláttam egy képet róla Perrievel, majd még egyet és még egyet, másik kezében pedig az eljegyzési gyűrűt forgatta.

- Zayn.. akarsz róla beszélni? - kérdeztem rá.

- Miért csinálja ezt? - kérdezte elcsuklott hanggal.

- Azért, hogy ne történjen meg a szakítás. Vissza fog jönni és össze fogtok házasodni! Szeret téged. - igen, ebben biztos voltam. - A kérdés, hogy ti miért csináljátok?

- Fogalmam sincs... Egyszer szóba jött, hogy milyen volt mikor régen ugyan így veszekedtünk és körülbelül az óta újra és újra leállunk vitázni minden kis hülyeségen. - rázta meg a fejét.

- Ajj, olyan kis buták vagytok. De ne keresd szerintem, de ne is legyél búval baszott, koncentrálj a bandaversenyre, hogy Louisnak összejöjjön a műtét. Meg, ha lejönnél a srácok elterelnék a figyelmedet hisz a legjobb barátaid, Lena amikor hazaér és megtudja csak a nyakadon fog lógni, hogy jobb kedved legyen, úgyhogy addig ki is élvezheted a magánéletedet. - nevettem és őt is sikerült kicsit megmosolyogtatnom.

- Oké lemegyek. - állt fel.

- És ne feledd!! Te vagy Zayn Malik az istenért is! Nem szabad összetörnöd miközben te is tudod, hogy Perrie igen is visszajön. Amúgy is, tiéd lehetne a fél világ!!! - mosolyogtam és most ő nevetett, tehát Zayn elintézve, kicsit összekapartam.

- Köszönöm Danielle. - adott egy puszit és kinyitotta nekem az ajtót, előreengedett majd kijött ő is és becsukta azt. 

- Nincs mit. - mosolyogtam rá.

- Amúgy, összejöttetek már Liammel? - kérdezte és ez egy nagyon jó kérdés volt, mert én sem tudom rá a választ.

- Nem. - vakartam meg a tarkómat Zayn pedig csak felhúzta a szemöldökét és leült Gemma mellé a kanapéra. Örülök, hogy nem kérdezgetett Liamről, így megúsztam egy kínos beszélgetést és bemehetek a szőke barátomhoz, de nem fogom letámadni egyből, főleg, hogy Liam is itt van így kicsit vele is foglalkozok. - Beszéltem Zaynnel. - öleltem át hátulról az épp ülő fiút.

- Igen? És? - puszilta meg a tenyeremet.

- Hát, teljesen össze van törve, de egy kicsit sikerült összekaparnom vagy mi. - mondtam miközben beleültetett az ölébe a szívem pedig egyre gyorsabban vert, a tenyerem elkezdett izzadni és éreztem az arcomon előjövő pírt.

- Imádom ahogyan zavarba tudlak ejteni. - puszilta meg az orromat.

- Haver, ne előttem dugd meg. - mondta eléggé nyűgösen a szőke. - Tudod, hogy hiányzik Lottie. - Hoppá! Ez már közhír? Vagy hivatalos?

- Szerelmes vagy? - kérdeztem mosolyogva és most nem érdekelt Liam, a bal lábamat átdobtam Liam másik oldalára így már lovagló ülésben ültem az ölében.

- Nem. - jött zavarba és elfordult.

- Ne haragudj Nialler, mindjárt hozom trécselni, de én is szerelmes vagyok. - jelentette ki Liam és velem együtt felállt, természetesen a seggemnél tartott meg és én csak értetlenül, nagy szemekkel néztem hol az engem cipelő fiúra, hol pedig a hátrahagyott szőkére.

- Ó, mondd, hogy a szobádba mentek. - szólalt meg Harry a kanapéról én pedig belefúrtam a fejemet Liam vállába. Most tényleg arra célzott, hogy szeret? És most sok idő után újra lefogok feküdni azzal a fiúval aki a világot jelenti nekem. Nem féltem attól, hogy esetleg elejt, mert ahhoz túl erősen fogott. Belökte a szobája ajtaját majd megcsókolt miközben az ajtónak nyomott.

- Liam.. - lihegtem.

- Szeretlek, szeretlek, szeretlek! Mindennél jobban szeretlek Danielle!! - nézett a szemembe én pedig lefagytam. Tényleg szeret és nem csak álmodom. A szívem még ennél is gyorsabban dobogott és alig vártam, hogy én is kimondhassam neki.

- Én is nagyon szeretlek Liam. - most én csókoltam meg őt.

- Mit szólnál, ha elmennénk valahova nyaralni négyen? - most ő szakította meg a csókunkat.

- Négyen, mint Te, Lena, Louis és én? - kérdeztem rá.

- Te, Lena, Luke és én. - mondta én pedig eltoltam magamtól és leugrottam az öléből, ide is elérkezett a baj, sajnos.

- Luke?? - húztam fel a szemöldökömet.

- Dani, a húgomnak sokkal jobb lesz Luke mellett tudván, hogy Louis Eleanort fogja választani ismét. - magyarázta és próbált magához húzni.

- Nem Liam! Lenanak az lenne a jó, ha Louisval lenne együtt, hiszen őt szereti! 

- A fenébe is Danielle!! Louis folyton csak bántja a húgomat!!! Nem boldog érted? Idáig hallom Doncasterből a kiabálását, hogy segítsek neki. Luke lenne az új lehetőség neki, elfeledni a múltat és boldog életet éljen! - egyre jobban felemelte a hangját.

- De Louis is szereti Lenat és fordítva is igaz, csak túl vakok ehhez!! Ők tökéletesek együtt Liam! Luke nem való Lenahoz!!! - egyre mérgesebb lettem, mert rájöttem, hogy Liam mindenki háta mögött össze akarja hozni a húgát azzal a Luke gyerekkel.

- Azt hiszed,  hogy én rosszat akarok a húgomnak? Danielle, fogd fel, hogy nem lesz többé Lena és Louis. És ezzel le is zártam ezt a vitát. - mondta és kivágtatott a szobából én pedig mérgesen utána.

- De te nem dönthetsz helyette. - mérgelődtem még mindig.

- Ahogy te sem. - a hangja kifejezetten nyugodt volt és már el is felejtettem, hogy kimondta "Szeretlek". Ez az idióta veszekedés szétszedte a varázsát és ezért nagyon mérges voltam. Odanéztem Harryékre és mikor az említett nyitotta volna ki a száját én megelőztem.

- Meg ne szólalj Styles! - néztem rá mérgesen végül mérlegeltem magamban a dolgokat és most kicsit se hiányzik az, hogy Liammel egész nap veszekedjek így bementem Niallhöz a konyhába, szerencsére még mindig ott volt.

- Gyors menet volt. - nézett fel rám a telefonjából.

- Mindegy.- néztem oldalra. - Akarsz róla beszélni? 

- Még is miről? - húzta fel a szemöldökét mire én egy "Most komolyan kérdezted?" fejjel néztem rá. - Nem.

- Niall, beszélned kell róla, mert úgy csak saját magadat fogod emészteni. 

- Lottie, aranyos lány. - és azt hitte, hogy ezzel lezárul a kérdezősködésem, hát nem.

- És szeretnéd boldognak látni? - kérdztem.

- Persze. Téged is szeretnélek boldognak látni és Lenat is.

- Tudod, hogy nem így értettem. - néztem rá kedvesen és leültem vele szemben egy székre ő pedig még mindig a pulton támaszkodott és elrakta a telefonját.

- Mit akarsz Danielle? Lehetetlen ügy, nem töröm magam rajta. - fonta keresztbe a kezeit.

- És, ha Lottie is így érezne irántad ahogy te? 

- Miért én hogyan érzek? - nevetett fel. Mivel a vakos poénokat nem szeretjük mostanában elsütni így nehéz volt beszólni neki kicsit is.

- Kit akarsz átverni? Mert engem nem tudsz. Túlságosan is jól ismerlek Horan. Szereted? - mosolyodtam el.

- Nem tudom. - mormogta az orra alatt. Remek, a "nem"-ből eljutottunk a "nem tudom"-ig, ez haladásnak számít! - Asszem, Louis megölne. - vakarta meg a fejét.

- Szerintem meg örülne. Tudná, hogy a kishúga jó kezekben van. - mosolyogtam szélesebben.

- Nagyon szeretném és vigyáznék rá. - mosolyodott el ő is és el is pirult.

- Zavarban vagy! - nevettem kicsit.ú

- De mit tegyek Dani? - ült le mellém egy székre.

- Mondjuk megborotválkozhatnál, mert ez már nem borosta, hanem szakáll. - piszkáltam meg.

- Hiányzik. 

- Tudom. A szakáll is azért van. - poénkodtam tovább. - Oké, szerintem először is döntsd el magadba, hogy hogyan is érzel, aztán mondd el neki vagy tegyél célzásokat. - javasoltam.

- Például? - húzta fel a szemöldökét.

- Csinálj neki reggelit, menjetek el kajálni, sőt ha kell mi is elmehetünk itthonról és kettesben tudtok lenni. Egy film, bor és közben jobban megismernéd. - mosolyogtam belegondolva, hogy milyen cukik lennének együtt.

- Meg lehetne oldani? - kérdezte reménykedve én pedig bólintottam. - Köszönöm Danielle! Szükségem volt erre! - a fiú majd kicsattant öröméből, felpattant a székről és indult el.

- Niall.. - szóltam utána. - Tökéletesek lennétek és Lottie is így érez. Ebben biztos vagyok. - mosolyogtam rá és egy ugyan ilyen vonással rám nézett majd el is ment. Oké, ideje lesz felhívni Perriet. Elővettem a telefonomat és feloldottam a képernyőt amin Liam és én voltunk. Rossz volt belegondolni az előző veszekedésünkbe és már bánom is, de ezt tényleg nem teheti. Megnyitottam a névjegyeket, megkerestem a p betűt és tárcsáztam is a számot. Sokadik csöngés után se vette fel a telefont, pedig legalább nekem vegye fel, azt se tudjuk, hogy hol van.

Úgy döntöttem, hogy hagyok a hangrögzítőjén egy üzenetet is, hogy tudja, mérges vagyok.

- Drága barátosném! Igazán adhatnál magadról egy kis információt, nem kell elbújni előlünk. Megkérlek amint megkapod  ezt a kis kedves üzenetet válaszolj. - elküldtem az üzenetet és kimentem a nappaliba.

- Elmegyek a húgomékért. - morogta Liam.

- Menjek veled? - kérdeztem.

- Nem muszáj. Maradj csak. - motyogta. Odaléptem hozzá, megfogtam két kezemmel az arcát és éreztem, hogy beleremegett amint hozzáértem és ez tetszett. Akaratlanul is elmosolyodtam és ő is.

- Vigyázz magadra. - adtam a szájára egy apró puszit.

- Fogok. - ő pedig a homlokomra adott. - Na majd jövünk. - és Liam elhagyta a házat.

- Nem tudtok egymásra haragudni, ez tök édes. - mosolygott Lou.

- Az. - mosolyogtam és leültem a fotelbe.

- Azt beszéltük, hogy nem fogunk már elférni, ha megszületik a gyerek. Szóval költözünk. - mondta Harry.

- Jajj, az öcsikém az első felelős döntését most hozta meg. - Gemma szeme szó szerint szíveket formált.

- Mi az, hogy első? - háborodott fel a kicsi Styles.

- Éhes vagyok. - szólalt meg Lou.

- Mehetünk. - jött le Niall belőlem meg kitört a röhögőgörcs.

- Niall, ne most. - emelte fel a kezét Harry.

- Há' me' mé' ne? 

- Mert épp próbálom kitalálni, hogy mi lenne a legjobb a fiamnak. - félresöpörte göndör haját Hazza és Lou hasára rakta a fülét. - Aha, értem Harry. Okés. - hát ez egy idióta.

- És ha nem fiú lesz? Meg ha mégis nem lesz Harry a neve.. - forgatta meg a szemeit Lou, Zaynnel és Niallel csak röhögtünk ezen az idiótán.

- Törlöm az előbbi mondatomat. Harry soha nem lesz felnőtt... Sőt lehet valami baj van ott bent. - bökdöste meg Gem az öccse fejét.

- Azt mondta, hogy kertes házba szeretne lakni és egy kis tesót is akar. - perverz mosoly se maradhatott le a kijelentése mellett.

- Na jön valaki kajálni? - kérdezte Niall türelmetlenül.

- Nem, de hozhatnál kaját haver. - mosolygott Zayn.

- Neked bármit. - kacsintott barátjára. - De egyedül nem megyek sehova. Rendelek pizzát. - vette le cipőjét Nialler és már tárcsázta is a számot.

Liam 1 órája ment az út alapból 3 óra, de ha Liam sietős kedvében van akkor 2 akár masfél óra alatt is megteszi azt.

- Oké, a pizza már ingyen van. - korgott meg Niall gyomra.

- Csak jöjjön már. - húzta a száját Zayn.

- Liam üzeni, hogy hagyjunk nekik kaját. - mondtam és ránéztem a pizzás dobozra. - Vagy rendeljünk. - rántottam meg a vállamat. 

- Hol van? - kérdezte Harry.

- Jay kivitte Lenaékat Cambridgebe, így ott találkoztak körülbelül húsz perce. Nemsokára itthon lesznek. - mondtam az információkat.

- Nialler, siettesd meg azt a futárt. - nevetett Gemma.

- Elintézem. Semmi baj. Lottie is visszajön  ugye? - csak mosolyogtam a kérdésén.

- Persze. - mondtam mire a srác szemébe egyfajta csillogást véltem felfedezni. Viszont féltem Lena reakciójától mikor megtudja mi is történt Zerrie párossal. Viszont lehet, hogy Louis és Lena már összejöttek ez alatt a pár nap alatt aminek nagyon örülnék.

- Akárhogy számolom, nem jönnétek ki jól ennyi pénzből egy új házzal.. - tette le a ceruzát Gemma.

- Viszont van egy másik lehetőség.. - folytatta.

- Nem fogok visszaköltözni anyához.. - mondta unottan Harry és tovább keresgélt a lakások körül.

- Költözzünk egy nagyobb házba mindannyian. - mondta Gemma mire nekem felcsillant a szemem, de jött a szembesítés.

- És miből? Ha a fiúk nyernek is pénzt az Louis műtétjére megy.. - mondtam.

- Ha másodikok lesznek, de ha elsők akkor lesz felesleges 500 fontunk. 

- Oké, Gem.. Ennek nagyon kevés az esélye.... - mondta Zayn letaglózódva.

- De ha mégis nyernétek, ha meg nem és mégis híresek lesztek akkor nem lesz semmi gond. - mosolygott büszkén Gem.

- Kaja megrendelve!! - jött be a konyhából Nialler.

- Ó haver... Ti nagyon nem ismeritek Jayt.. - sóhajtozott Harry. - Persze ezt is nekem kell tudnom. - egyre ingerültebb lett, gondolom sok ez a gyerek dolog. Elképzelni nem tudom, hogy mi játszódhat most le Harryben, ő az aki mindig szeretett csajozni és most abbahagyja egyik napról a másikra. - Jay nem engedi el soha a vendégeit úgy, hogy nem tömi meg őket, szóval teljesen felesleges a kaja..

- Jó, de mire kiér addigra úgyis megéhezem. - tárta szét a karjait a szőke.

- Ja, kivagy éhezve Louis húgára. - nevettem fel mire a többiek is nevettek és Harry meg Zayne gy pacsit is kért tőlem.

- Nem vagyok kiéhezve Lottiera.. - durcizott be Niall.

- Nem is rá gondoltam. - húztam széles mosolyra a számat mire a fiúkból újabb röhögőgörcs tört ki és már Gemma meg Lou se bírta ki csöndben.

- Ez gonosz volt. - tagolta a szavakat a még mindig sértődött ír gyermek.

- Jó, oké, értem.. Daisyre nem vagy kiéhezve...csak Lottiera. - nem bírom ki, hogy ne szekáljam, és ez által talán belátja, hogy szereti és ha megrontja Louis engem fog megölni.

Miután kiröhögtük magunkat Niallön a hiányzó báránykák is megérkeztek.

- Na, milyen volt Doncaster? - intézte a kérdést Hazz Lena felé.

- Összebarátkoztál a lányokkal? - mosolygott Gemma.

- Mi volt a kaja? Ugye nem haltál éhen? - és ezt Niall tök komolyan mondta, ilyen nincs.

- Zayn Javadd Malik... Mit csináltál te idióta? - és ezek voltak Lena első szavai én pedig intenzíven mutogattam, hogy most ne, de a lány megállíthatatlan volt. - Hol van Pezz? 

- Történt pár dolog, de semmi komoly. - álltam Lena elé és még a vállát is lefogtam.

- Aha, persze.. Megint mit rontottál el te idióta? - úgy veszem észre, hogy ez a kis kiruccanás nem tett jót Lenanak, sőt rosszabb lett az állapota. Amint ránéztem Liamre csak lehajtotta a fejét és megrázta ,miszerint ez már lehetetlen.

 - Összevesztünk, elment, itt hagyott, ennyi. És nem is értem minek kérdezed mikor semmi közöd nincs hozzá? - szó szerint hallottam ahogy a kettőjük barátságát összekötő kötél reccsent egyet és elkezdett szakadni.

- Mindenkit el kell üldözni mi? - jegyezte meg halkan Lena, és előrántva a telefonját láttam, hogy keresi Perrie számát a hívásnaplóban, ekkor pedig megláttam, hogy az utolsó irányított hívás Lukenak ment, ez pedig nem jó jel. Vagy éppen jó? A lényeg, hogy Lena is összezavarodott.

- Liam beszélhetnénk? - mosolyogtam rá és bementem a konyhába ahonnan szegény Lout is kitessékeltem. - Mi történt? - kérdeztem.

- Úgyis elmondja a húgom, de maradunk Lukenál.. - kicsit csalódott és mérges volt a hangja amit nem tudtam hova rakni. 

- Ne haragudj rám a mai miatt.. Nem akarom, hogy mi is úgy végezzük, mint mondjuk Zaynék. - a homlokát az enyémnek nyomta és a nagy barna szemeivel fürkészte az arcomat.

- Szeretlek Liam. - rakta a bal kezemet az arcára mire egy puszit kaptam az orrom hegyére. - Azt hiszem megyek beszélni Lenaval. - sóhajtottam és otthagytam az én hercegemet.

- Aztán befejezhetnénk amit elkezdtünk. - kacsintott rám a fantáziám pedig már túl magasra vittek. Mivel az a személy akit kerestem nem volt a nappaliba, gondoltam felment a szobájába.

Még csak be se kopogtam de már nyílt is az ajtó, mögötte pedig Lena elfolyatva a sminkjét állt előttem. 

- Mi történt?? - kérdeztem és már bent is voltam.

- Megint nem engem választott. Nem vagyok elég jó neki. - szó szerint zokogott a lány én pedig jó erősen megöleltem. - Mi hiányzik belőlem ami neki kell?? 

- Nem hiányzik belőled semmi édesem. Össze van zavarodva, te is össze vagy és mivel te Lukeot bemutattad nekünk biztos feladta... De ez nem azt jelenti, hogy nem vagy elég jó neki.. - simogattam a hátát. - Egyébként történt valami Doncasterbe? 

- Hát nagyon megimádtam a családját, és Dan megkérte Jay kezét és felkértek koszorúslánynak, aztán a lányokkal is nagyon jól kijöttem.. - próbálta terelni a lényeget.

- Aha, és valami Louisval? - húztam fel a szemöldökömet.. - Mondjuk olyan amiért Lukeot hívtad?

- Hát.. Megcsókolt aztán kielégítettük egymás igényeit, de nem feküdtünk le.. - vallotta be aminek pár órája még örültem volna, de már nem.

- És azt a picsát választotta ezek után.

- Megint.. - folyt le az újabb könnycseppje.

- Luke át jön? - kérdeztem rá.

- Lehet, nem tudom.. De akkor itt alszik...

- Len, ne kövess el hülyeséget. Rendezd magadban a dolgokat először.. - javasoltam neki, mert félek, hogy nagyot fog csalódni ismét.

- Mit rendezzek azon, ha szeretem?  - kiabálta, mintha rám haragudna. Ez a lány kezd megőrülni. - Szeretem őt Danielle, és ezen senki nem tud változtatni és ha szenvedek is miatta, nem tudom elengedni. - tört ki belőle amit eddig is sejtettem, csak kimondva durvább.

- Nem tudod, vagy nem akarod? - kérdeztem meg.

- Ne idegesíts fel... - ült vissza a helyére. - Láttam ma Dylant a ház előtt.. - mondta halkan.

- Az lehetetlen. - legyintettem.

- Miért nem hisz nekem senki? - háborodott fel újra.

- Mert nem tudsz bizonyítani.. Senki nem tudja, hogy hol van. - próbáltam finoman értetni vele, hogy megőrült.

- Szóval bizonyíték kell ahhoz, hogy higgyetek nekem, az szép. - a nyugodt kis beszélgetésünket a csengő zavarta meg. - Ez Luke lesz.. - mondta és ott hagyott engem a szobájába egyedül, de gondolom használni akarja azzal az idiótával.. Miért mindig Liamnek van igaza? Mindenesetre aggódom Lenaért és akármennyire nehéz beismerni, talán Luke segíthet rajta, ha már Louis túl idióta ehhez. De ma tökéletesen megálltam a helyemet csodafalként.