Chapter 14. The Fortuneteller (+18)

Egy kis előszó. Bocsánat, de most csak egy személy szemszögéből írtam az egészet. Direkt nem írtam bele, hogy Dani-t ki viszi el a jósnőhöz, hogy még véletlen se derüljön ki semmi. A végén lehet kommentben tippelgetni, hogy ki lehet az a fiú akivel Dan összeszűrte a levet.!:))
ui.: Két hét múlva várjátok a részt sajnálom xx <3

~Danielle Claire Peazer~

Perrie-nek mindig is voltak őrültségei, nos a mai napon ez sem maradhatott ki. Egyszer elment San Fransisco-ba három barátnőjével és küldte a képet, hogy Jesy nagy hatással van rá így most van egy orr és nyak piercingje, ami őszintén jól áll neki! Tegnap óta nagy feszültség van az egész házban és úgy érzem, hogy az a bizonyos "bomba" bármikor robbanhat, legalább is Sophia és köztem biztosan. Így a legújabb ötlete miszerint menjek el egy jósnőhöz, sőt már be is jelentett így ma késő délután mehetek oda. Őszintén semmi kedvem. Szerintem ez hülyeség és a sok buta ember be is veszi, de én nem fogom. Vagy is nincs tervbe véve. Gyorsan trappolok le a lépcsőn és beleütközök Sophia-ba.
- Nem tudsz vigyázni? - kérdezte hangosan.

- Én kérek elnézést ő nagyságától.. Tudod bal oldalon közlekedünk. - kacsintottam és berohantam a konyhába. Niall volt ott és előtte a nagy darab hamburger, de csak hozzá se nyúlt. - Hé, minden rendben van? - kérdeztem és megsimítottam a vállát.
-  Nincs.. - mondta és kínjába a hajába túrt és kicsit megtépte azt. Esküszöm azt hittem, hogy ott helyben elsírja magát, de próbálta a becsületét megtartania pedig nem kéne hisz barátok vagyunk.

- Nekem elmondhatod, és tudod, hogy nem szégyen ha sírsz. - öleltem meg hátulról. 

- Lena.. - remegett a hangja és tudtam, hogy sír nem csak abból, hogy remeg és érzem ahogy szipog.

- Megint mi történt? - kérdeztem és már meg  sem lepődök.

- Nem tudom.. Szeretnék vele normálisan elbeszélgetni, de nem vette föl aztán mégis, de nem ő szólt bele. Azt hiszem a csávója volt, de hallottam, hogy sír vagyis csak halkan, de hallottam. És nem tudom mi van vele, de oda akarok menni és elhozni. Szerintem itt valami nincs rendben.. Fogalmam sincs.- ölelt meg és végre kiöntötte a lelkét.

- Szerintem hagyd rá. Tanul belőle ha elrontja az életét. Nem hallgat se rám, se rád. Nem tudunk mit tenni. - mondtam.

- De én akarok tenni az ellen, hogy ne legyen neki rossz!! - akadt ki teljesen a szöszi.
- De nem tudsz, nem engedi. Ezt értsd meg kérlek Niall!- néztem rá. Látszott rajta, hogy gondolkozik és megértem minden aggodalmát, de ideje készülődnöm. Felmentem az emeletre ott pedig lakótársam jött felém széles vigyorral.
- Elvigyelek? - kérdezte.
- Nem tudom.. Lehet nem kéne.. - néztem rá.
- Ugyan miért nem? Hisz barátok vagyunk. - mosolygott.
- Jó.. Kérek 15 percet. - visszamosolyogtam rá majd bementem a szobámba azon belül is a fürdőbe. A kicsi helység falai fehérek, úgy ahogyan a csempe is és csak a kiegészítők sötét barnák, mint például a szőnyeg vagy a kis szekrény. Egy kád volt még amiben jókat szoktam pihenni, de most nem tehetem meg mivel időben el kell készülnöm. Levettem a ruháimat majd beálltam a kádba és a lábamon próbálgattam a víz hőmérsékletét és mikor megtaláltam a tökéleteset az egész testemen végig folyattam azt. Elzártam a meleg vizet majd a kedvenc kókusz illatú tusfürdőmmel átkentem magam majd azt lecsapattam magamról. Körülbelül ennyi volt nálam a fürdés most. Kiszálltam a kádból - persze majdnem elcsúsztam -, megtörülköztem és felvettem a melltartómat és a bugyimat amit már kikészítettem ide. Fogat mostam, utána gyorsan felkentem magamra egy alap sminket ami alapozóból és szempillaspirálból állt. Kibaktattam a már szaunává változott fürdőszobából és a fehér szekrényem elé álltam és válogatni kezdtem. Nem hiszem, hogy oda ki kéne öltözni, vagy tévedek? Végül egy sötét csőnadrágot és egy farmer inget vettem fel. Kiválasztottam hozzá a szürke, magassarkú bokacsizmámat. Megnéztem a telefonomon az időt és még szerintem belefér egy jó kis starbucks is. Felkaptam a táskámat majd lementem a nappaliba, mivel nem ült senki a kanapén ezért oda leraktam a táskámat amíg megkerestem Perrie-t, hogy lássa, én tényleg elmegyek ahhoz a nőhöz.
- Hé Gem, nem láttad Perrie-t? - kérdeztem.
- A konyhában van. - mosolygott.
- Köszi. - mondtam és dobtam neki egy puszit amit viccesen elkapott és a szívéhez zárt. Nagyon megimádtam ezt a lányt. - Hé Perrie. Akarod látni ahogyan elmegyek, vagy bízol bennem? - kérdeztem.
- Szeretném látni, de bízok benned. - nevetett.
- Akkor további jó étvágyat nektek. - néztem rájuk és mosolyogva vissza mentem a kanapéhoz és Sophia jött velem szemben. Ez hiányzik.
- Nem tudnád a koszos táskádat a helyére rakni? Valaki leszeretne ülni a kanapéra, tudod ez egy közösség. - mondta majd felém emelte a táskámat amit kikaptam a kezéből.
- Senki nem ült ott és gondoltam senkit nem zavar ha a kanapé sarkára lerakom az új, még nem használt táskámat, de látom itt még az új cuccokra is allergiás valaki. De tudod mit, nem érdekel mit gondolsz ezt soha nem bánták a többiek és én sem mikor ők tették. De én kérek elnézést. - mondtam felháborodva, de teljesen azt hittem, hogy sírógörcsöt kapok. Felvettem a kabátomat majd elindultam az autóhoz a sofőröm pedig már ott várt.
- Na, mehetünk? - kérdezte.
- Igen. - mondtam mosolyogva és beültem az anyós ülésre. - Eltudnánk menni a starbucks-ba? - kérdeztem.
- Persze, ha van annyi időnk. - nevetett.
- Van bőven. Amúgy nyárra van terved? - kérdeztem.
- Persze! Buli, strand, kaja, csajok. - mosolygott. -És neked göndörke? - kérdezte.
- Valahova szeretnék menni a testvéremmel és a szüleimmel nyaralni aztán ha lesz lehetőség veletek is bandástul, persze ha Sophia-val nem lesz semmi komoly. - mosolyogtam.
- Elég komoly tervek. - nevetett.
- Meg persze pihenni amíg csak lehet.. - mosolyogtam.
- Na ja.. Mit kérsz? Meghívlak. - állt meg a parkolóban.
- Ugyan semmi szükség. - legyintettem a kezemmel.
- Ragaszkodom hozzá. Szóval?? - kérdezte.
- Egy lattét(őszintén nem tudom, hogy kell leírnixd). - mondtam.
- Oké, egy pillanat és jövök. - mondta. Aranyos gesztus tőle, de még soha nem vett nekem semmit és ez fura. Csöndesen vártam míg megérkezik a lattém. Felmentem twittere és kiposztoltam a helyzetemet: @DaniellePeazer Várom a lattém és után irány Miss Sandra jósnőhöz. Mibe bele nem kevertél Pezza! :c xx
A társam hamar meghozta a kívánt italt így el is tudtunk indulni. Csöndben ittuk útközben a meleg folyadékokat. Innen nem volt messze a jósnő háza így még a kocsiba kellett meginnom az italomat.
- Köszönök mindent! - adtam neki egy puszit majd kinyitottam az ajtót.
- Jöjjek érted? - kérdezte.
- Nem fontos, köszönöm. Majd otthon találkozunk. - mondtam neki majd kiszálltam a járműből, becsuktam az ajtót és elindultam befele. Elég érdekes volt mivel semmi előtér nem volt, csak egy sarok ahová lerakhattam a felesleges cuccaimat.
- Danielle Claire Peazer. Üdvözöllek itt. Miss Sandra vagyok. - jött elém egy nagyon vékony és alacsony nő. Nem így képzeltem el. Sötét haja csak a válláig ért. egyébként a szoba sötét színekben pompázott, gondolok itt a bordóra, sötét lilára, feketére és sötét kékre.
- Ülj le nyugodtan. - mutatott a székre az asztalhoz én pedig csendben leültem.
- Miről szeretnél tudni? - ült le elém.
- Hát a jövőmről, szerelemről és a barátokról. - mondtam amit gondolom mindenki más szokott.
- Rendben, add a kezed. - nyújtotta felém én pedig a kezébe raktam az enyémet. - Érdekes... -jegyezte meg. Ez után megcsináltunk pár kártya trükköt meg ilyeneket. - Biztos szeretnél tudni mindent ugye? - kérdezte.
- Igen. - mondtam.
- A jövődben a karriereden van a hangsúly, eléred az álmaidat a táncolásban az igazi már a közeledben van és már csak meg kell keresned és talán ma meg is tudod, csak hallgass a szívedre és add oda magad neki! Idők múlva elveszíted az egyik legfontosabb személyt az életedben, a barátnődet. Elég érdekes jövő várható számodra, jó dolgokra és rossz dolgokra. - mondta ami eléggé elszomorított és felidegesített. Kifizettem és haza is indultam. Nem vártam a buszra inkább hazasétáltam közben a fejemben jártak a gondolatok. Mikor hazaértem szuper sebességgel szinte betörtem az ajtót mindent eldobtam a kezemből és sírva rohantam fel a szobámba. Talán a legjobban ez a barát elveszítése rázott meg.
- Mi van veled? - jöttek be a többiek még Sophia is.
- Nem kellett volna elmennem ahhoz a nőhöz!! Szörnyű!! - kiabáltam és csapkodtam.  Akedvenc vázám már a földön hevert kicsi szilánkok maradtak belőle.
- Én sajnálom Dani. - mondta Pezz.
- Nem érdekel! Legalább tudom, hogy sikeres leszek a táncban, hogy a közelemben van életem szerelme és, hogy egy jó barátnőmet elveszítem és biztos, hogy Lena-ra gondolt! De én nem bírnám ki!.- kiabáltam tovább.
- Jó, nyugodj meg! Biztosan nem lesz semmi! Ez csak egy hülyeség! - mondta Liam. De nem érdekelt amit mondtak. Kilöktem őket az ajtón és becsaptam azt. Nem volt még este, de olyan fáradtnak éreztem magam. Fél óra múlva valaki kopogott.
- Ki az?  - kérdeztem.
- Bejöhetek? - dugta be a fejét barátom.
- Gyere. - mondtam. Leült mellém és a hátamat simogatta én pedig hozzábújtam. Szükségem volt valakire. Kaptam egy puszit a fejem tetejére majd elváltam ölelő karjai közül. A szemébe néztem és csak egy "Köszönöm"-öt tudtam mondani, de ebben minden benne volt. Hirtelen felindulásból megcsókoltam, de ő sem ellenkezett, csak a szívemre hallgattam.
- Sajnálom. - mondtam a nagyon rövid csók után. - Ezt lehet nem kellene. - mondtam.
- Danielle...Leszarom. - mondta és újra az ajkait az enyémre tapasztotta majd egyből a bejutásért könyörgött én pedig jó kislány módjára megadtam neki. Érdeklődve kutakodott a számban mert még soha nem tett velem ilyet és én alig vártam, hogy én következzek. Teljesen maga alá gyűrt és a hasamat kezdte el simogatni majd a melleimhez ért. Ezt nem szabadna, de mi mégis megtesszük, érdekes úgy közeledni egy olyan barátom felé ahogy még soha főleg, hogy bármikor lebukhatunk. A felsőmet lehúzta rólam majd egyből a melltartómat is és egyből a melleimhez tért át.
- Csak én kényeztetlek téged most. - állította meg a kezemet ami az erekciójához ért. Apró puszikkal hintette hasam amíg el nem ért a nadrágomig. Szépen lassan gombolta ki és vette le rólam, már csak egy szál bugyiban feküdtem alatta. Ő is elkezdte levenni a ruháit így ő már teljesen anyaszült meztelen volt. Újra megcsókolt és az ujjával kezdett el izgatni. Ellenkezni akartam, egyből a lényegre akartam térni, de megszólalni nem bírtam. nagyon benne van ebben. A tangámat levette végül majd két ujját felnyomta nekem én pedig egy halk is nyögéssel díjaztam.
- Térjünk a lényegre. Kérlek. - nyögtem. Nem mondott semmit csak tette amit kértem. Belém tolta erekcióját majd egyből egy gyorsabb tempóban kezdett el tolni ami kifejezetten tetszett. E közben újra a melleimhez tért. Élveztem ezt, ezt a félelmet, hogy bármikor lebukhatunk, sőt még ez után is. Tetszett a helyzet és ha visszatekerném az időt újra és újra megtenném ezt! Perceken belül éreztem, hogy nekem eljön nemsokára a vég így a nevét nyögve mentem el. Életem egyik legérdekesebb és legjobb szexe volt ez!