Chapter 20. Loving can hurt...

Sziasztok Drága Olvasóim! Hát itt az új rész.. nagyon sajnálom a késést, a nagyon hosszú késést, de történtek dolgok amiket nem tudtam feldolgozni.. Viszont ez a 20. rész ami azt jelenti, hogy az 1. évad befejeződött s következik a második :)) Szerintem ez egy nagyszerű dolog és remélem ti is ugyanúgy várjátok, min én! Annyit elárulhatok, hogy csavarok lesznek benne bőven és még több szerelmi dráma, de előkerül a kitartás és a segítőkészség..Na meg egy új szereplő.. :) Lehet tippelgetni, hogy kivel kapcsolatban kerül új szereplő.  Ha tetszett jelezzétek nekem ahogyan szoktátok! Szeretlek titeket jó olvasást!! xx

~Louis William Tomlinson~

Megígértem, de úgy érzem, hogy soha nem fogom tudni elengedni Mc-et, az túlságosan fájna nekem és egy undorító rohadék vagyok amiért Eleanor-t is folyton megbántom. Egyszerűen csak két tűz között vagyok és biztos vagyok benne, hogy az életünk rosszabb egy spanyol szappanoperánál! Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen helyzetbe kerülök, iszonyatosan szar ez a döntésképtelenség és egyedül nem fogok jutni semmire. Mindenki csöndben volt ugyanúgy és Mc is csak a válaszomat várta.

- Azt szeretnéd, hogy engedjelek el? Rendben, megkapod... - mondtam az utolsó szót nagyon halkan és a sors végzetes csapása, hogy megszólalt a csengő.

- Niall nagyon remélem, hogy nem pizzát rendeltél!!! - mondta Zayn sóhajtva és a vádolt fiú egyből felemelte védekezés képen maga elé a kezeit.

- Ha ki sem nyitjátok akkor soha nem tudjuk meg.. - mosolygott aprót Pezz és elment kinyitni az ajtót és rá 10 másodperccel kiabálta el magát, hogy engem keresnek.

- Mekkora lenne már ha Hannah Walker beállítana.. - mondta halkan Liam mire mindenki lehurrogta őt.

- Ja, ő hiányzik innen, tényleg... Köszi Liam.. - forgattam meg a szemeimet, hiszen utálom ha az exeimmel húzzák az agyamat. El se kellett indulnom, mert valaki erősen megölelt hátulról és már biztosan tudtam hogy nem a Walker lány. Csak egyetlen egy ember szokott így megölelni, és csak ennek az egyetlen egy embernek van ilyen karkötője.

- Annyira hiányoztál és ne haragudj rám! Kérlek!! - mondta a lány és csak szorosabban ölelt.

- Oké húgi, csak ne ölj meg.. - mondtam mert már alig kaptam levegőt mire egyből elengedett én pedig szembe fordultam vele. - Minden rendben van? És honnan tudtad, hogy itt vagyunk? - kérdeztem.

- Igen, csak hiányoztál... hiányoztatok.. Hát.. felhívtam Niall-t..- mosolygott és körbe nézett mindenkin.

- Remek, belecsöppentél éppen a világ legnagyobb drámájába! Üdv itthon. - mosolygott Liam és megölelte a húgomat.

- Üm... milyen dráma? - kérdezte Lottie és észrevette McKenzie-t és mivel ő nem tudja, hogy hogy néz ki, mivel soha nem találkoztak így mosolyogva indult el a szipogó lány felé. - Szia!! Lottie Tomlinson vagyok, annak a gyökérnek a húga. Minden rendben van? - kérdezte. A szokásos aggódó Lottie...

- Te nem tudod ki... Lena Payne. - mondta halkan Mc majd rám nézett én pedig megráztam a fejemet.

- Még soha nem mesélt rólad Louis.. Pedig annyira gyönyörű vagy és összeillenétek Lou-val és...

- Lottie...  - vágtam a szavába, hogy hagyja abba, mert láttam Mc-ken, hogy mindjárt elszakad a cérna nála és sírva fog elrohanni. Azt hiszem túl jól ismerem.

- Mi az? Valami rosszat mondtam? - kérdezte ártatlanul, igaz ő nem tehet semmiről.

- Ha azt mondom, hogy McKenzie akkor csöndben maradsz? - kérdeztem becsukott szemmel, majd mikor kinyitottam láttam a húgomon, hogy leesett neki a tantusz.

- Ne haragudj, én nem tudtam.. - mondta lehajtott fejjel Lottie mire Mc csak megsimította a vállát és mosolygott rá.

- Te nem tudhattad, nincs semmi gond. - mosolygott tovább és hihetetlen, hogy ennyire tudja kezelni.

- Akkor itt vége... - mondta halkan Dani és Mc-kel egyszerre bólintottunk.

- Én felmegyek a cuccaimért és mehetünk.. - mondta Mc és felrohant.

- Következő kérdésem... Gemma miért vádolod Sophia-t? Semmit nem tett!! - hitetlenkedett Liam.

- Akkor félrehallottam, hogy azt beszélte valakivel, hogy nemsokára eltűnik az életedből Lena?? Ó az isten szerelmére valld már be Sophia!!! - idegeskedett Gem.

- Nem tudom miről beszélsz.... - adta az ártatlant a megvádolt lány és elkezdett könnyezni.

- Nehogy előadd itt a mű könnyeket.. - mondta Gemma egyre mérgesebben.

- Ha ennyire érdekel... most halt meg a nagymamája.. de te nyugodtan vádold meg a hülyeségeiddel... - védte meg a barátnőjét Liam és elmentek kicsit kettesbe.

- Nagyon rosszkor jöttem ugye? - kérdezte Lottie.

- Nem, majd elmegyünk fagyizni meg minden! Meddig maradsz? - kérdeztem tőle.

- Louis most komolyan? Nem jött rosszkor? - kérdezte Harry.

- Nem is tudom ki miatt van ekkora zűrzavar.. Ki feküdt le a legjobb barátja volt barátnőjével mikor mindent elmondtam, hogy mit érzek! - mondtam hangosabban.

- De legalább már nem fogsz játszani az érzéseivel! Soha sem szeretted, te csak a baszásra mentél!! - mondta Harry is hangosabban mire nekem elegem lett belőle és nekitámadtam. Amíg a többiek nem szedtek le róla csak ütöttem, vertem, s mikor biztonságos helyre ültettek le azt vettem észre, hogy sírok. Körbenéztem és megláttam McKenzie-t a lépcsőn állva, látszólag nagyon ideges volt, de én is.

- Menjünk már haza.. - sóhajtott Danielle aki a húgom mellett állt.

- Most nagyon át kell gondolni, hogy ki kivel megy egy autóban... addig nyugodjatok le.. - mondta Zayn mire csak egy aprót bólintottam. Végül én Niall-el és Lottie-val mentem egy kocsiban, egy szerencsénk volt, hogy Eleanor is autóval jött utánunk így kényelmesen elfértünk.

Mindenki beült abba az autóba ahová kellett neki, Liem bezárta a házat majd elindultunk hazafelé.

- Sajnálom. - mondta a húgom.

- Ugyan mit? - kérdeztem meglepetten, bár vártam, hogy ezt mondja.

- Nem tudtam, hogy ő az és, hogy baj van... - mondta Lottie.

- Nem a te hibád.. Ne is foglalkozz ezzel, majd ők elintézik jó? - felelt helyettem Niall. - Viszont te meg szépen elmondod, hogy miért is estél neki Harrynek. - mintha nem tudná..

- Nem tudom Nialler... Még egy részem szereti Mc-ket..Nem akarom, hogy másé legyen és hiába van nekem Eleanor... Szeretem, de csak fájdalmat okozok neki is és Mc-nek is. És az, hogy Harry lefeküdt vele... ez borzasztó érzés, csalódtam.. Harry csak játszik vele.. - mondtam mérgesen. Niall csak egy aprót mosolygott Lottie pedig halkan kuncogott. - Nem értelek titeket.. - mondtam sóhajtva és az ablakon kifelé bámulva gondolkoztam Mc-ken..

- Én nem értelek téged haver... Miért nem mondod el neki, hogy szereted? - kérdezte Niall és ez egy nagyon jó kérdés, még én sem tudtam rá válaszolni.

- Jajj az túl könnyű lenne nekik.. - mondta Lottie lelegyintve viccesen az ír fiút mire ő rárakta a húgom combjára a kezét, én pedig felhúzott szemöldökkel néztem őket.

- Ha zavarok kiugorhatok az autóból... - mondtam még mindig felhúzott szemöldökkel.

- Azt próbáld meg...-  mondta fenyegetően Lottie.

- Mindegy.. érjünk már haza... - sóhajtottam és végső kényelmes pozícióba ültem tovább hátul. A további út hazafelé lassan telt közben gondolkoztam, hogy mi is lesz velem. Eleanor elhagy? Az lenne a kisebbik gondom azt hiszem. És Harry-vel megtudjuk ezt beszélni? Ha összejön Mc-kel én nem bocsájtom meg neki.. pontosan tudja az érzéseimet, hogy bizonytalan vagyok és McKenzie most nagyon összezavart.

Időközben megérkeztünk szépen sorjában, mi fiúk bevittük a lányok cuccait is, persze nem maradhattak el a szúró pillantások Harry és köztem. Legjobb barátokból ellenségek leszünk? De most inkább megpróbálok a húgomra koncentrálni..szüksége van rám..

*visszaemlékezés*

Mikor meglátom azt a táblát ami azt jelenti, hogy itthon vagyok egy nagy mosoly ül az arcomra majd lassítok le egy kicsit, bár már legszívesebben ott lennék, hogy átölelhessem a testvéreimet és az anyukámat. A rádiót már most kikapcsoltam és az utolsó utcán fordultam be, az az utca ahol megtanultam járni, biciklizni és sok egyéb. Leparkoltam a ház elé, kiszálltam a kocsiból, kiszedtem a cuccaimat majd az ismerős ház felé vettem az irányt, nyitva volt az ajtó így bementem és egyből meg is támadtak az ikrek majd jött Fizzy is.

- Louis!! Annyira hiányoztál! Annyi mindent el kell mesélnem!! - pörgött Fizz.

- Te is nekem és váó, napról-napra szebb leszel! - pörgettem meg és adtam neki egy puszit. - És a hercegnőim hogy vannak? - kérdeztem az ikrektől.

- Daisynek van egy hódolója. - nevetett Phoebe.

- Phob!!! ez titok!! - mondta Daisy ikertestvérének.

- Ajj ti is hamar felnőtök ám.. - ráztam meg a fejem és nekik is adtam egy puszit. - Ja, Daisy.. szeretném ha bemutatnád majd. - kacsintottam rá majd elnevettük magunkat. Bementem a konyhába ahol anya szorgosan csinálta az ebédet.

- Boo Bear!! - mosolygott anya és megölelt. Mindig könnyezek ha meglátom őt, hisz annyira nehéz volt elköltözni innen, de felnőttem és ez ezzel jár.. Őt pedig mindennél jobban szeretem..

- Hogy vagy anya? - kérdeztem tőle.

- Én remekül.. és te? - mosolygott rám..

- Anya... annyira elrontottam... - meséltem neki.. 

- Ugyan mit kicsim?  - kérdezte..

- A héten McKenzie visszajött Londonba...

- Uuu.. és milyen? Sokat változott? - kérdezte.

- Sokkal gyönyörűbb, de közben egy gödörben ül és nem tud mit kezdeni magával.. anya 2 évig folyamatosan verte őt a barátja és szexuálisan is bántalmazta... és úgy érzem, hogy ez az én hibám is.. - meséltem neki nehezen.

- Nem a te hibád Loui...Gondolom eléggé kilehet szegény.. Az ilyen embereknek nem börtön büntetés járna hanem halál.. egy fiatal lányt ennyire tönkretenni ez borzasztó!! Bele se merek gondolni, hogy a szülei hogy érezhetnek... - tört ki anyából az anyatigris szerepe. Ezért szeretem őt, senkit nem ítél el.. jó még sok más mindenért. - És kész az ebéd is. - terelt gyorsan témát. - Szólnál a többieknek, hogy kész a kaja? Ja, és Lottie csak este jön haza, a barátjával van. - mondta anya, hogy ne keressem én pedig csak bólintottam egyet. Szóltam mindenkinek és úgy tűnik Dan sincs itthon, de nem baj, majd a vacsoránál tudunk beszélgetni mint férfi a férfival. Mindenki leült és az ikrek segítettek anyának kihordani az ételeket.

- Viszont szeretnék mondani valamit Louis.. Dan megkérte a kezem.. - mosolygott anya és láttam rajta, hogy nagyon boldog és ezért én is az vagyok.. Felálltam és gratuláltam neki mikor Lottie rontott be az ajtón kisírt szemekkel.. Aggódtam, hogy megint mint csinált vagy mit nem....

*visszaemlékezés vége*

~McKenzie Elena Payne~

Ez elég durva volt..  Miért nem lehet már véget vetni ennek az egésznek? Én már elfogadtam, hogy Louis-val ennyi volt, de mindig ezért van a balhé.. 

Nagy nehezen kipakoltam a szobámba mindent és a szennyest is elvittem a mosógépbe és örömmel tudatosul bennem, hogy végre ihatok egy jó hideg kakaót, persze ha Nialler épp nem fosztja ki az egész házat. Nyugodtan futok le a lépcsőn, tényleg ez tök nyugodt dolog, és látom, hogy mindenki csendben ül és a saját dolgával foglalkozik. Váó, ebben a házban már ez is megy? Meglepetésként ért, hogy a konyhában nem ír barátom ügyködött hanem Lottie.

- Szia. - köszöntem neki és szegény lány összerezzent, mert nem vett észre. - Jajj, ne haragudj!! - simítottam meg a karját és mosolyogtam rá, vagyis visszatartottam a röhögőgörcsömet.

- Szia.. nevess csak, és semmi gond. - nevetett ő is belőlem pedig úrinőket meggyalázó módon kitört a nevetés.

- Bocsi, nem vagyok normális. - hagytam abba a nevetést, de még mosolyogtam.

- Én csak azt csodálom, hogy erre a zajra nem jöttek ide a többiek. - mondta és csinálta tovább a szendvics tornyot.

- Már megszokták, nem lepődünk meg az ilyen kitöréseken. - mosolyogtam. - Jól sejtem, hogy ebből Niall is kapni fog? - mutattam a szendvicsekre mosolyogva mire a lány csak elpirult.

- Hát igen... filmezni fogunk és csináltam egy "kis" nasit.. mármint nem ketten hanem így mindenki itt a nappaliba.. - össze-vissza beszélt szegény Lottie.

- Értem. - mosolyogtam rá és levettem a polcról a bögrémet majd elmentem a tejért.

- Én is imádom Párizst!! - mondta Lottie aki ahogy látom úgy döntött, hogy megvár engem.

- Egyszer elmehetünk. - mosolyogtam rá.

- Nem hiszem, hogy anyáék megengedik, főleg, hogy téged "nem ismernek".. - hervadt le az arcáról a mosoly.

- Tudok beszélni a bátyáddal az ügy érdekében. - mosolyogtam rá. - Sőt akár Niall is jöhetne. - kacsintottam rá és kuncogtam egy kicsit.

- Nem jön be Niall!! - mondta kicsit hangosabban Lottie.

- Oké, én hiszek neked. - mosolyogtam, de persze tudtam, hogy nem így van.

- Boldog vagy? Úgy értem, hogy mekkora űrt hagyott a bátyám... boldog vagy nélküle? - kérdezte Lottie mire leraktam a kanalat ami a kezemben volt a pohár mellé.

- Igen.  - próbáltam magabiztosan mondani, de szememben éreztem a könnyeket és még csak felé sem fordultam.

- Ne haragudj.. én nem akartam... csak érdekelt, hisz annyira kedves, aranyos és szép vagy.. - mondta lehajtott fejjel.

- Nem.. Megtanultam nélküle élni, de egy részem mindig szeretni fogja hiszen annyi mindenen átmentünk együtt.. De ott van Eleanor akivel látszólag jól megvannak, de látom, hogy Loui nem boldog, de mégis vele marad szóval el kell fogadnom mindent ami körülöttem zajlik.. És El is nagyon aranyos és szép. - mondtam mosolyogva és a végén felé fordultam, de Louis épp a húga mellett ült, tehát mindent hallott.. remek, gratulálok Lena!!

- Lottie, kimennél egy kicsit? - kérdezte, de inkább mondta Louis.

- Nem akarok veled kettesben beszélgetni, ne haragudj..

- McKenzie.. mi történik most? Az érzéseiddel?? - kérdezte, de jött az én megmentőm az én szeretett bátyám.

- Lena! Beszélnünk kell a film előtt. - mosolygott rám biztatóan. Bólintottam egyet és otthagytam Louist a kakaómmal, szegény kakaó.... Bementünk Liam szobájába, ami mint mindig, most is tiszta és rendezett volt az ágyon pedig Sophia ült kevésbé vidám fejjel.

- Baj van? - kérdeztem.

- Mondd csak Sophia... - mondta Liam és a barátnőjére nézett.

- Megcsaltál... - bökte ki Sophia, de Liam se ezt várta. A bátyámból pont ezt nem nézem ki, hogy megcsalja a barátnőjét.

- Te pedig tönkre akartad tenni a  húgomat!! és félig sikerült is!!! - kiabálta Liam és ekkor vettem észre az ajtó mellett a bőröndöket. 

-Állj!! Sophia ez igaz? A te kezed van benne mindenben??? Jézusom... Ezt nem hiszem el.. szóval Harry is.. És én még jó fej voltam veled de te... Remélem elcsap egy busz vagy bánom is én....- mondtam mérgesen és kiviharoztam a szobából és eldönthetem egy másodperc alatt, hogy lemenjek a nappaliba ahol ott van Louis aki beszélni akar velem, vagy menjek a szobámba... De végül bekopogtam Nialler-hez és egyből be is mentem.

- Üm.. nem akartam zavarni, bocsi... - mondtam és becsuktam az ajtót, de az egyből kinyílt és szőke hajú barátom behívott.

- Nem zavartál.. minden rendben? - kérdezte miközben leültem az ágyra.

- Liam és Sophia szakítottak..

- De hát ez remek!! - mosolygott Niall.

- Igen, csak kiderült, hogy minden az ő irányítása alatt állt és ez az egész Harrys dolog is. Istenem, hogy lehettem ilyen naiv?....

- Senki nem haragszik rád e miatt.. legalább már túl vagy... - ekkor Niall elhallgatott.

- Mondd ki.. hajrá.. - mondtam.

- Dylanen.. - mondta halkan.

- Igen.. de még mindig keres.. - mondtam sóhajtva.

- Lena!!! Nem hagyjuk, hogy újra megtegye azt amit eddig 2 évig megtett! Főleg nem Liam.. lelkiismeret furdalása van, hogy miatta történt ez veled..nem hagyja, hogy bármi rossz történjen veled... - mosolygott Niall és átölelt..

- Annyira örülök, hogy te vagy nekem. - szorítottam meg.

- A bátyám mit mondott?? - kérdezte Lottie.

- Semmit, mert Liam elhívott szerencsére... ezek után nem tudok a szemébe nézni... - mondtam sóhajtva.

Végül mind a hárman lementünk és mindenki azért sírt mert elfogyott az összes nasi, és egy jó kis kő-papír-olló mérkőzésben eldőlt, hogy nekem kell elmennem a boltba. Felvettem a topánomat vettem ki pénzt a bátyám tárcájából, mert az enyém fent volt, és el is indultam. Az a szerencse, hogy a sarkon van egy éjjel-nappali és oda bementem majd egyből a keresett édességekért mentem. A kosárba raktam vagy tíz tábla oreós milkát és mellé sok chipset meg ropit, biztonság kedvéért vettem két nagy üveg colát is mert ezeknél nem lehet tudni. Fizettem majd elindultam haza, persze akkora a forgalom, hogy soha nem fogok átjutni a zebrán, miért is ne?...

- Mc!! - kiabálta egy ismerős hang, megállt a zebra másik oldalán. - Tudnod kell valamit..! - kiabálta át és láttam rajta azt az aranyos mosolyt amibe újra és újra beleszeretek, de mikor azt hitte, hogy nem jön semmi akkor elindult felém.. csak hogy ez nem így sült el..

10 perc múlva már mentősök és a rendőrök a helyszínen voltak engem pedig Danielle ölelt és fogott, hogy nehogy összeesek míg Liam a rendőrökkel beszélt, Zayn a mentősökkel.. Szétnéztem könnyes szemmel és láttam ahogy Lottie a földön ülve sír és Niall előtte guggol.. odamentem a lányhoz és megöleltem őt...

- Nem akarom elveszíteni.. - sírta Lottie nekem..

- Tudom... én sem.. abba belepusztulnék... - folytak le az újabb könnycseppek az arcomon.. 

Miért akadályozza meg minden és mindenki, hogy boldog legyek?.. Újabb 10 perc múlva már csak mi voltunk ott és néztük ahogy a szirénázó elviszi azt az embert akit szeretek, és minél meszebb volt annál jobban fájt a tudat.