Chapter 19. Let me go! (+18)

Sajnálom a késést megint, csak a gépem újból megszűnt létezni és azért van ennyi baj a géppel mert már nagyon régi.. Louis szemszöge azért ilyen rövid mert már nem tudtam mit írni hozzá pedig kértétek az ő szemszögét is. Mivel egy régebbi szavazásból azt szeretnétek, hogy csináljak videót magamról arra gondoltam, hogy írhatnátok kérdéseket, bármilyet ami érdekel velem kapcsolatban vagy a bloggal! Ezt itt kommentben is leírhatjátok, de facebook-on is. :) Jó olvasást, komizni ér! :)

~McKenzie Elena Payne~

Vágyom rá. Az érintései, most teljesen mások, mint 2 évvel ezelőtt, már nem csak megakar engem szerezni, hanem boldogságot szeretne adni nekem, aminek nem állok az útjába! Rettenetesen hiányzott már, hogy hozzám érjen. A pólója alját megfogtam és elkezdtem lehúzni róla, majd ő is ugyan ezt tette és ismét csókban fonódtunk össze, bár egy kis hang ott motoszkált a fejemben és vészesen felrakta a stop táblát, de nem tudtam neki ellenállni. "De mi van, ha megint arra kellek, hisz neki ott van Eleanor és szereti őt..." és még sok hasonló dologra tudtam gondolni, de eltolni magamtól képtelen voltam. Féltem, hogy megint elveszítem, pedig csak magam mellett akartam tudni, mint régen, csak most igaz legyen minden szó!

- Ti mit csináltok? Na takarodj le a húgomról! - mondta Liam majd lerántotta rólam Louis-t. Kicsit hálás voltam Liam-nek, de kicsit utáltam is.

- Liam... - mondtam halkan, de még remegtem mindattól amit eddig velem tett ez az ember.

- Te most maradj csendben és menj ki.. - mondta mérgesen Liam amitől eléggé féltem így inkább felvettem a felsőmet és kimentem a sátorból és a sírógörcs kerülgetett, igazából most fogtam cska fel, hogy mi is történt. A tűz mellett mindenki ott volt és én is oda akartam ülni, Niall védelmező karjaiba, de most nem tudok úgy tenni mintha semmi sem történt volna, ezzel Zayn terveit is tönkre tehetem, inkább csak elmentem egy közeli fához és nekidőltem, majd szépen lassan leültem a földre. Miért kerülök mindig olyan helyzetekbe ami megváltoztatja az életemet pár perc alatt?

- Hé... - úgy látszik mégsem tudtam eleget tenni annak, hogy ne vegyenek észre. - Mi a baj? - kérdezte.

- Semmi.. - mondtam..

- Akkor nem remegne a hangod és nem készülnél sírni... Lena, ismerlek.. - mondta Danielle.

- Csak, összevesztem Liam-mel.. - mondtam, és ez talán meg is közelíti az igazságot.

- Meddig akarsz még hazudni? - kérdezte és leguggolt velem szembe.

- Nem hazudok.. - mondtam az utolsó szót halkan, ő pedig várt, mert tudta, hogy nemsokára kiadok magamból mindent, túl jól ismer.. - Majdnem lefeküdtem Louis-val. - mondtam nagyon vékony hangon és felhúztam a térdemet, a fejemet rárakta majd a kezemmel fogtam azt a nagyon sok eszemet. - Nem egyszer csókolt meg a mai nap folyamán és én sem egyszer tettem meg. Hiányzik nagyon és csak remélem, hogy ezek után minden a régi lesz.. - folyt ki az első könnycsepp a szememből.

- Lena.. minden rendben lesz. - ölelt át barátnőm.

- De Dani, mi volt ez a Liam-es sztori? - kérdeztem utalva a játékra.

- Mind a szín tiszta igazság volt.. De azóta már beszélni sem beszélünk, mármint az utolsó óta és meghasad a szívem mikor látom őket.. - mondta és teljesen átéreztem minden szavát. - Na, de ideje nem arra gondolni, hogy mennyire szerencsétlenek vagyunk mind a ketten, hanem élvezzük az életet! És van egy kis segítségem is. - mosolyodott el. Ó, hogy én ezt az utolsó mondatot mennyiszer hallottam tőle, de igaza volt, segített és közben remekül éreztük magunkat! Letöröltem a könnyeimet majd Dani segített felállni és újra megöleltük egymást.

- Hiányoztál, nagyon. - mondtam neki.

- Te is nekem. - mosolygott majd kézen fogva mentünk a tűzhöz.

- Lena!! - kiabálta Liam, de semmi kedvem nem volt odamenni hozzá, hogy kiossza az észt, és most elég idegesnek tűnt.

- Nem mész? - kérdezte Zayn.

- Nem, most élvezni akarom az estét. - mosolyogtam.

- Lena! Húzd ide a segged! - egyre idegesebb.

- Mi történt? - kérdezte Gemma ráncolt homlokkal.

- Semmi. - mondtam és úgy éreztem nem kéne kihúzni a gyufát most a bátyámnál így elindultam és Louis éppen akkor jött ki a sátorból, de nem tudtam az arcáról levenni semmit. Be sem kellett mennem a sátorba, mert Liam már kint várt engem.

- Ne mondj semmit.. Tudom, hogy mit csináltam és felfogtam. - mondtam mielőtt megszólalhatott volna.

- Nem! Nem tudod mit csinálsz! Te teljesen hülye vagy! Emlékszel még mit tett veled, emlékszel? Ne dőlj be neki újra... Kérlek, nem akarlak megint elveszíteni.. - mondta könnyes szemmel, na ilyet sem láttam tőle egy ideje, de magamra sem ismertem föl.

- Sajnálom. De nem bántam meg. - mondtam és megöleltem a bátyámat aki el is sírta magát.

- De megfogod... - mondta halkan én pedig csak sóhajtottam.

- És mi van Danielle-l? Megcsaltad vele Sophia-t... Mit érzel iránta Liam? Mi az amit, a körülbelül 4 év alatt mióta ismered, csak most veszed észre??? - kérdeztem mert nagyon érdekelt ez a téma.

- Nem tudom, ezt még át kell gondolnom.. - mondta és láttam rajta, hogy össze van zavarodva és én is most csak rátettem egy lapáttal.

- Hiányoztál.. szörnyen.. - mondtam és megsimogattam a karját.

- Te is nekem. - mosolyodott el és adott egy puszit és végül úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk a tábortűzhöz.

- Na, minden rendben? - kérdezte Danielle.

- Minden a legnagyobb rendben. - mosolyogtam és helyet foglaltam mellette és egyből észrevettem Zayn pillantását én pedig sunyin mosolyogtam és hevesen bólogattam, mint a hülye.

- Lena, jól vagy? - kérdezte Niall nevetve.

- Teljesen jól vagyok! De most ne én legyek az akire figyelni kell. -mondtam. - Hanem a legszerencsésebb lányra a világon.. - suttogtam halkan a beszédem végét és Perrie-re pillantottam aki éppen ette a saját nyársát. Zayn felállt majd megköszörülte a torkát.

- Nem tudom, hogy is kéne kezdenem, de szerencsém van, hogy egy ilyen csodálatos lánnyal hozott össze a sors, hogy ő mindig megnevetett és mellettem van. Néha bizonytalanok voltunk, de én már tudom mit akarok és az ő maga, aki épp olyan gusztusosan asi a húst. - viccelődte el Zayn amin mindenki nevetett majd letérdelt Perrie elé. - Tudom, lehettem volna romantikusabb is, de nem tudtam tovább várni.. Perrie Edwards, hozzám jönnél feleségül? - nyitotta ki a dobozkát Zayn amiben ott volt a csodálatosan szép gyűrű. Perrie kezéből kiesett a tányér és a nyárs is és az utolsó falatot is lenyelte, de közben már majdnem sírt. Pezza elkezdett örömében ugrálni -természetesen ülve-, és el is sírta magát.

- Igen. - mondta sírva majd Zayn felhúzta az ujjára a gyűrűt - hozzáteszem a keze úgy remegett, mint a kocsonya-, majd segített neki felállni és megcsókolta. Még nekem is sikerült bekönnyeznem, ők a legédesebb pár a világon!

- Szeretlek. - mondta Zayn miután elváltak egymástól.

- Én is téged, nagyon. - törölte le a könnyeit az egyik legjobb barátnőm, s mi Danielle-el egyből odafutottunk és megölelgettük Pezz-t.

- Gratulálok! - mosolyogtam és Zayn-nel lepacsiztunk.

- Te tudtál erről? - kérdezte meglepetten Harry.

- Persze, hogy tudtam. Akkor mondta el mikor idejöttünk ketten. - mosolyogtam.

- Te!! - ölelt meg Perrie, gondolom mindenki csodálkozott, hogy így titokban tudtam tartani, mert régen egyből elmondtam minden meglepetést. Úgy látszik, hogy ez a 2 év segített pár dologban, csak bár ne történt volna meg Dylen...

Mikor mindenki lenyugodott már csak élveztük egymás társaságát.

- Lehetek majd koszorúslány?-kérdeztem hirtelen.

- Persze, Danielle-el, Gemma-val Eleanor-ral és Waliyha-val együtt. - mosolyogta Perrie.

- Eleanor-ral?? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

- Lena, figyelj... Ahogy te is adtál egy esélyt Sophia-nak mi úgy adtunk egy esélyt Eleanor-nak és nagyon aranyos lány és mi megszerettük. - mosolygott Danielle. Kicsit elárulva éreztem magam, de hát én is ezt tettem így megtudom érteni.

- Lena, beszélhetnénk? - kérdezte Gemma, én pedig szó nélkül felálltam és követtem őt.

- Valami baj van? - kérdeztem.

- Szerintem ne bízz ebben a Sophia-ban. Mindent azért csinál, hogy jól alád tegyen! - mondta Gemma.

- Te meghülyültél? Mi oka lenne erre? - kérdeztem tőle.

- Mondjuk, hogy Liam ne foglalkozhasson veled... - mondta.

- Szerintem most Dan a nagyobb baja... - mondtam és ott hagytam Gemma-t.. Azt hittem okos ez a lány, de most össze-vissza beszél...Sophia miért ártana nekem, mikor mindenki ellenem volt ő mellettem így elvetve ezt a hülyeséget visszaültem a többiekhez.

- Holnapi terv? - kérdezte mosolyogva Danielle.

- Visszamegyünk a házba mikor itt felkeltünk és utána pedig irány haza. - mondta Zayn.

- Dylan? - tettem fel a kérdést halkan.

- Nem fog többé bántani téged. Nem hagyom. - mondta Liam.

- Az nem azt jelenti, hogy nem jön vissza. - motyogtam az orrom alatt.

- Lena... Nem lesz semmi baj. - mosolygott biztatóan rám Nialler. Csak legyen úgy drága ír barátom.

- Amúgy, akkor nálatok az "akkor kelünk fel amikor felkelünk" azt jelenti, hogy reggel hat? Vagy tényleg addig alszunk ameddig kedvünk tartja? - kérdeztem mire a lányok halkan kuncogtak.

- Azt még mi eldöntjük. - kacsintott rám Harry.

- Tehát korán kelünk.. - sóhajtott Perrie és Zayn vállára döntötte a fejét..

- Nyár van lányok, nyugi. - mosolygott sejtelmesen Niall és itt már biztos volt, hogy korán kelünk.

- Annyira szeretnék elmenni valamerre a nyáron. - dőlt hátra kicsit Gemma.

- Én is.. Valami tengerpartra ahol tudod süttetni magad. - helyeselte Dani is.

- Én csak élvezni akarom azt, hogy nem kell tanulnom. - mondtam és lehunytam a szemem erősítve az állításomat.

- Tényleg, jövőre Londonban fogod befejezni a középiskolát? - kérdezte Gemma.

- Igen, ha minden úgy megy. - mosolyogtam.

- És utána megy főiskolára!! - mondta Liam.

- Dehogy megyek, megvagy húzatva? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

- Nekem nem volt esélyem neked meg van! Sokkal jobb munkát fogsz találni! - mondta.

- De neked is lett volna esélyed csak eldobtad, és én is ezt fogom tenni.. - mondtam makacsul.

- Szerintem se menjen.. - mondta Niall. - Mert megint elmenne. - pirult el én pedig egyből az ölébe estem és megpusziltam.

- Végre egy ember aki megért és mellettem van. - mondtam amíg eljátszottam a megsértődöttet.

- Nem fogok veled veszekedni.. - mondta Liam és sóhajtott.. Megint a makacsságom győzött.

- Na jó, én kellően fáradt vagyok ahhoz, hogy holnap 6 körül keljek, szóval én visszavonultam. Jó éjt sziasztok! - mosolygott Dani és elment a sátrába és én is követtem a  példáját, elköszöntem mindenkitől majd bevonultam a sátorba ami elég pici volt, de megoldottam az átöltözést és be is bújtam a hálózsákba és egyre csak elvitt az álom.

Úgy nagyjából nem álmodtam semmit, viszont arra keltem, hogy nagyon kell pisilnem. Liam még aludt mellettem tehát reggel nem lehetett. Kerestem egy zsebkendőt majd kiszaladtam, valaki befogta a számat, és nagyon megijedtem, hogy Dylan az. Sikítottam, harapdáltam végül elengedett az illető.

- Harry!!!! - néztem rá mérgesen.

- Nyugi.. - mosolygott. Nagyon mérges voltam, mert a szívbajt hozta rám és most itt mosolyog.

- Mit csinálsz? - kérdeztem mikor már lenyugodtam.

- Nem tudtam aludni így eljöttem sétálni. - mondta. - Te? - kérdezte tőlem.

- Pisilni kell. - pirultam el erre ő nevetni akart csak próbálta visszafogni. - Ne nevess!!! Inkább figyeld, hogy nem jön e medve vagy róka... - mondtam és kicsit beljebb mentem majd gyorsan elintéztem a dolgomat, de ő megijesztett én pedig ha tehettem volna sikítottam volna, ha nem fogja be megint a számat.

- Ígérem többet nem ijesztelek meg. - nevetett.

- Nem vicces.. - néztem rá.

- Visszamész aludni? - kérdezte egy pár másodperces csend után. Ez egy jó kérdés volt mert nagyon kellemes volt a levegő.

- Baj ha veled tartok?  - kérdeztem ő pedig csak mosolygott.

- De szólj ha fázol. - mondta én pedig csak bólintottam egyet viszont ez után csak csöndben mentünk egymás mellett. - Akarsz beszélni róla? - kérdezte a nagy csend után s a nagy sötétség csak fokozta a pillanatokat. Tudtam miről, inkább kiről beszél, de nem tudtam eldönteni, hogy pontosabban mire érti. - Louis elmondott mindent.. - segített nekem mire csak sóhajtottam. - Nagyon ki van akadva. - mondta.

- Miért? Mire? - kérdeztem egyből.

- Mert vissza akar kapni, de ez nem lesz ilyen egyszerű és ezt pontosan tudja.. - mondta és ezek a szavak teljesen megütöttek.

- De nem fog harcolni... - mondtam ki helyette.

- Ezt nem mondta.. - sóhajtott Hazz.

- De neki ott van Eleanor, tehát nem.. - mondtam lehajtott fejjel de sírni már nem tudtam. Megálltunk és Harry felültetett az egyik autó motorháztetőjére.

- Légy türelmes vagy felejts..  - mondta a lehetőségeimet amik így kimondva még rosszabbak.

- Ehhez idő kell.. De ha két évig nem tett semmit mikor én vártam akkor ez lehet csak egy kamu megint.... - gondolkoztam hangosan Harry pedig megrázta a fejét és elnevette egy kicsit magát majd felnézett rám és beletúrt a hajába. Ezt a szokását ne szüntesse meg mert nagyon jól áll neki és nagyon szexi. Sőt..

- Remélem már nem félsz annyira.. - simította meg az arcom és nekem egyből eszembe jutott az összes emlék.. Elég hülyén fog hangzani, de most mégsem féltem, Harry jelenléte kicsit megnyugtatott, talán mert tudom, hogy ő sem hagyná, hogy bármi történjen és ezért hálás vagyok, viszont egy kis belső hang valami mást suttogott nekem és vészesen közeledtem felé végül az ajkaink összeértek. Harry meglepődésében  lefagyott egy kicsit, de egyből kapcsolt és máris elkezdte felfedezni az ajkaimat és el kell mondanom, hogy hihetetlenül jól csinálta. Lassan rá kellett jönnöm, hogy akármennyire is szeretem Lou-t nem lehetünk többé együtt, sok minden és mindenki akadályoz benne és azok a "véletlenek" is egy jelek. Talán soha nem fogok találni még egy embert akit ennyire tudok majd szeretni, de itt az ideje a tovább lépésnek.

E gondolatmenetem közben a kezem vándorolni kezdett amit Harry leállított..

- Lena... ne csináld.. - mondta és a szemembe nézett..

- Mi.... Miért?? - kérdeztem meglepetten.

- Megbánnád és én is ha most mi lefeküdtünk volna. - mondta. - Nem vagy túl Lou-n.

- Eldöntenéd végre, hogy én mit érzek? Nevetséges vagy Harry!! Eddig biztattál, hogy adjam fel, mert nem lesz semmi most meg arra célzol, hogy folytassam azt amit eddig!! - akadtam ki és otthagytam. Sietős léptekkel indultam el, de nem a sátrak felé. A szívem a torkomban dobogott és éreztem, hogy a könnyek ellepik az arcomat, én sem tudom mit akarok, de nem egyik percről a másikra fogom tudni elfelejteni ezt az embert akit szerettem.

A gondolatmenetem közben azt vettem észre, hogy már nem futok, már nem sírok, csak ott állok, mint egy fa. Milyen idegesítő, hogy a fejedben a gondolatok eltűntek és már csak az ő arcára tudsz gondolni és úgy érzed, hogy nem tehetsz semmit. Végül eldöntöttem, hogy visszasétálok a sátorba pihenni és akármennyire is Louis mellé szeretnék menni, nem lehet.

Mikor már belebújtam a hálózsákba, akkor jöttem rá, hogy Loui megcsalta Eleanor-t velem ami egy nagy mosolyt varázsolt az arcomra, de nem értem, hogy miért. Végül ezzel a tudattal  aludtam el.

Reggel arra keltem, hogy a többiek nagyon hangosan készülődnek, legalábbis a fiúk. Kómás fejjel keltem fel és vettem át a másik ruhámat majd megfésülködtem és kimentem a többiekhez.

- Jó reggelt napsugaram! - köszönt először Niall majd egy puszival ajándékozott meg.

- Nektek is. - mosolyogtam halványan viszont egyel többen vagyunk és ez nem más, mint Eleanor, a váratlan vendég. Nem tudtam nem észrevenni, hogy Louis odamegy hozzá és megcsókolja a homlokát és mosolyogva néz rá, aztán felém fordul, de nem tudtam semmit levenni az arcáról csak egyetlen egy dolog járt a fejemben; Eleanor-t választotta, miközben tegnap mindenfélével hitegetett engem is és még a legjobb barátját is. Nem először éreztem ezt az érzést ami most a hatalmába kerített, ez a bizonyos fojtogató érzés. Most mégsem tudtam sírni inkább mérges voltam és nekitámadnék valamelyiknek, de nem tettem inkább csak leültem Dani mellé és szorosan megfogtam a kezét.

- Azért ne törd el és ne nézd őket ilyen feltűnően.. - suttogta nekem és én egyből lazítottam a szorításomon.

- Sajnálom. - mondtam lehajtott fejjel.

- Nem vagy éhes húgi? - kérdezte Liam.

- Nem köszi. - mosolyogtam és Harry-t kerestem és mikor megláttam ugyan annál az autónál amelyiknél tegnap voltunk egyből oda mentem. - Héé. - mondtam halkan miközben közelítettem felé.

- Elmondanád mégis hová mentél tegnap éjjel?? - kérdezte idegesen és nem ezt a reakciót vártam.

- Sajnálom, csak össze voltam zavarodva és...

- Lena!!! Téged kerestelek nem tudom hány órán át!! - vágott a szavamba és erre nem tudtam semmit mondani. - Döntsd már el, hogy mit akarsz.. - mondta és elindult a többiekhez.

- Ezt te mondod?? Te zavarsz össze mindig!! Szerinted én élvezem? Most is itt van, Eleanor-t választotta! - sírtam el magam amit egyáltalán nem akartam. Nem tudott erre mit mondani csak magához húzott és megölelt.

- Csak ne sírj... kérlek. - mondta az ölelésünk közben.

- Dögölj meg! - mondtam halkan, de erőteljesen majd kitörtem az öleléséből, összeszedtem magam és visszamentem segíteni pakolni és így hamar végeztünk.

- Éhes vagyok.. - kiabálta Niall.

- Én is.. - mondtam és megfogtam a hasamat, hogy erősítsem az állításomat.

- Mintha éheztetnénk titeket.- mondta sóhajtva Perrie.

- Hát miért nem??? DE! - mondtam viccesen.

- Szereztem szendvicset Lena!! - kiabálta nekem Niall a másik kocsi csomagtartójából.

- Kajaaa!! - mondtam és már futottam is, utálom azt az érzést mikor éhes vagyok... Gyorsan befaltuk a két szendvicset aztán a nagyfőnök indulót fújt így elhelyezkedtünk ugyan úgy ahogy jöttünk mivel veszélyes lett volna Dani-t és Sophia-t egy autóba berakni úgy ahogy Eleanor-t és engem, de megoldottuk. 

- Visszaértünk eszünk, összecsomagolunk és indulhatunk haza. - mosolygott Sophia.

- Végreee. - nyúltam el a hátsó ülésben és véletlen megütöttem Pezza fejét mire ő visszaütött és egy barátságos lány bunyó alakult ki hátul, de mi csak nevettünk rajta. A nagy harc közepette megérkeztünk én pedig a kulcsokkal együtt berontottam a házba, kivettem a hűtőből egy pár ehető dolgot és felrohantam a szobámba. Végre valami kényelmesen is feküdhetek és közben ehetek, de amint Harry belépett a szobába és szótlanul elkezdte pakolni a cuccait majd kiment a szobából egy pillanatig abbahagytam az evést de folytattam tovább. Még neki áll feljebb, ezt nem hiszem el! És még az utolsó szalámi is elfogyott.... Ledobtam mindent az ágy mellé, majd lefele menet összeszedem, viszont most csak ültem az ágyon és a tegnap éjjelen gondolkoztam. Körülbelül 2 perc múlva Harry kivágta az ajtót és felém igyekezett én pedig felálltam az ágyra és vártam, hogy megcsókoljon és meg is tette. Nem vártam semmilyen bocsánatkérést, de én sem fogok semmit mondani neki. Levette a ruháimat én pedig az övéit bár a boxere rajta maradt, még...A lábaimat a dereka köré fontam, hogy lejjebb kerüljek, de egyből inkább lerakott az ágyra és fölém támaszkodott, de a két kezemet a fejem fölött megfogta és vadul ízlelte a bőrömet mindenhol. Kicsit féltem, hogy ő is olyan durva lesz, mint Dylan és ugyanolyan nyomokat hagy, mint ő. 

- Harry... - mondtam a nevét kicsit nyögve, de mintha meg sem hallottam volna. - Harry!!! - mondtam már erőteljesebben mire megállt és rám nézett és egyből levágta, hogy miért is állítottam meg. Egyből feljebb csúszott és az orrát az enyémhez nyomta.

- Bízz bennem, nem foglak bántani. - mondta mosolyogva és most egy puszit adott az orromra és ez a beszélgetés hihetetlenül aranyos volt. Újra a kulcscsontomhoz ért amibe beleremegtem és mivel még mindig fogta a kezemet így nem tudtam semmit tenni. Mikor kicsit lejjebb haladt a már simán kitudtam szabadítani a kezemet és egyből beletúrtam a hajába és ő meglepetten tért vissza a számhoz.

- Csináld már.. - nyögtem és ő tette is amit kértem, levettem a boxerét és megpillantottam azt ami nemsokára bennem lesz és ettől jobban felizgultam. Elővett a farzsebéből egy gumit, kibontotta, majd felhúzta. Próbálta lassan csinálni hogy kínozzon, de rájött, hogy ezzel saját magának is árt.

- Hm.. ki miatt vagy ilyen nedves? - kérdezte huncutul.

- Szerinted? - kérdeztem mikor újra fölém támaszkodott majd megcsókolt. A térdével szétnyitotta a lábaimat, megfogta a férfiasságát és az én bejáratomoz illesztette és végre belém hatolt. Kicsit fájt az elején, de ez átment élvezetbe, később már többet is akartam így a lábamat a dereka köré fontam, közben a hátát szét karmolásztam. 

Az utolsó dolog amire szükségem volt, hogy elmenjek, hogy közénk nyúlt és elkezdte a csiklómat simogatni, ezzel teljesen kikészített és egyből el is mentem, próbált halkan nyögni így a nyakába kapaszkodtam és úgy nyögtem a nevét. Neki se kellett több és egy férfia nyögés keretében elment. 

Lefeküdt mellém és levette a gumit és egy papír zsebkendőbe becsomagolta majd magához húzott.

- Hihetetlen voltál. - mondta és adott egy puszit a fejemre..

- Ez csak egy kaland volt? - kérdeztem reménykedve, hogy nem ő pedig csak mosolygott amivel kicsit felidegesített.

- Nem dobnálak el ezek után. - mondta halkan ami megmosolyogtatott.

~Louis William Tomlinson~

Egyszer olvastam egy nagyon tanulságos idézetet ami segítségével döntöttem Eleanor mellett, ő pedig egyből jött reggel és most mint egy angyal úgy néz ki és úgy ül a kanapén és várja, hogy végre vele foglalkozhassak. Nehéz döntés volt mert Nehéz elengedni Mc-ket, de akárhogy döntöttem megfogom bánni. 

- Nagyon nagy balhé volt tegnap? - kérdezte El utalva a játékomra.

- Csak végre kiderült az igazság.. - mondta Pezz.

- Lassan indulni kéne... Hol van az öcsém és Lena? - kérdezte Gemma.

- A szobájukba nincsenek? - kérdezte Sophia.

- Majd megnézem.. - mondtam, mert valami nem tetszett az előbbi beszélgetésben. Kopogtam az ajtón, de nem jött válasz így benyitottam és amit láttam....

- Louis!!! - kiabálta mérgesen Mc.

- Úristen, te mekkora egy köcsög vagy Harry.... - mondtam elcsukló hangon legjobb haveromtól.. - Te meg.... te.. fűvel fával lefogsz mostantól feküdni? - kérdeztem és egyből kirontottam. Nagyon rosszul éreztem magam, ez a látvány olyan volt amit soha nem akartam látni...

- Mi történt haver? - kérdezte Liam amint leértem..

- Kérdezd meg az "ártatlan" húgocskádat...- mondtam flegmán és már hallottam is, hogy jönnek le.

- Akkora egy seggfej vagy!!! Mit képzelsz magadról? - kiabálta Mc.

- És te mekkora egy ribanc vagy?!!!!! - kiabáltam, de egyből megbántam, jött a pofon is amitől nagyon sajgott az arcom.

- Te mit csinálsz! Hé!! - állt fel Eleanor is miután elcsattant a pofon.

- Gyerekek.. miért nem meséli el mindenki, hogy miből is származik a vita? - kérdezte gonosz mosollyal Sophia.. Ez nem stimmel..

- Kíváncsian várom... - mondta Eleanor és mindenki elénk állt és várta a választ.

- Nem megmondtam Lena?? -kérdezte Gemma a lánytól és látszólag nagyon mérges volt és Mc-nek is most esett le minden.

- Nem fogok tönkretenni egy kapcsolatot, mint egyesek.. - mondta McKenzie makacsul.

- Az igazat akarom már tudni! - mondta Eleanor és most teljesen megértem, nagyon ki lehet készülve.

- Én.. majdnem megcsaltalak Mc-kel... Nem feküdtünk le, mert Liam ránk nyitott... - kezdtem az igazat.

- És semmi sajnálom vagy nagyon megbántam? - kérdezte könnyes szemmel El én pedig megráztam a fejemet.

- És akkor halljam miért is van olyan feje a húgomnak, mint aki most volt túl egy vad menten? - kérdezte Liam felhúzott szemöldökkel..

- Lefeküdtem Harry-vel.... - mondta halkan Mc és ezt hallani is rossz volt.

- Mi van???? - kérdezte egyszerre Gem és Li.

- Ezt nem hiszem el, hogy bedőltél neki! - kiabálta Liam.

- Én meg azt nem hiszem el, hogy a kis barátnőd ekkora botrányt alakított ki! - mondta Gemma.

- Mi van? Rá akarod kenni? - kérdezte Liam.

- ha elhiszed, ha nem a kis barátnőcskéd csak a húgodat akarta a földbe tiporni amiért ő fontosabb neked.... - mondta Gemma. Minden olyan zavaros volt de lassan kezd világossá válni minden. Nem McKenzie volt a fő problémánk mostanában hanem Sophia....ügyes tervek..

- Én csak annyit szeretnék, hogy végre engedj el ha Eleanor-t választottad, akkor ne mondd azt, hogy szeretsz, ne adj reményt!! Csak... engedj el... - mondta Mc mire mindenki csöndben maradt és én sem tudtam mit mondani erre.. Mindig szeretni fogom és, ha most ő azt akarja, hogy engedjem el akkor megteszem, de csak mert ő kérte. Mostantól leveszem róla a kezemet és remélem nem fog hülyeséget csinálni......

"Ha egyszerre két embert szeretsz, akkor a másodikat válaszd! Mert ha az elsőt igazán szeretted volna, akkor nem szerettél volna bele a másodikba!" - Johnny Depp