Season 2. Chapter 2. Like a storm

Íme a második rész! Próbáltam igyekezni, de engem is megrázott ez a Zayn-es dolog ezért átírtam egy kicsit, Zayn szempont lett és úgymond beleraktam a történteket csak kicsit más formában, a lényeg, hogy Zayn a szívére fog hallgatni. Ha tetszett a rész akkor jelezzétek nekem! Remélem megleplek titeket és jó olvasást! xx

ui.: Ja és ha bármi baj van, ha úgy érzitek szívesen beszélgetnétek Zaynről és a badnáról akkor írjatok facen vagy akár itt is!!! Nekem is jól esne ha több emberrel ki tudom beszélni. :)<3

~McKenzie Elena Payne~

Végeztünk a fürdéssel és lementünk a többiekhez. Segítettem Louis-nak leülni, de mindenki kicsit frusztrált volt, így én is leültem és reménykedtem, hogy nem találtak ki már megint valamit Dylan ellen.. vagy csak nem vagyok bajban... Leülte Loui  mellé, így Gemma jobb oldalára kerültem.

- Na.. mi a téma? - kérdeztem.

- Hát... az öcsém felcsinált egy csajt..- mondta Gem mérgesen. Elrohantam a konyhába vízért, majd vissza a többiekhez és mint a filmekben ittam a vizet majd kiköptem..

- Mi van???

- Most komoly haver? - kérdezte Louis amin Hazz csak mosolygott mert rég nem hívta őt havernak.

- Kit? Vagyis ki az a csaj? És mikor? És hogyan? Mármint hogy derült ki??- vetettem neki a kérdéseimet.

- Hát akkor ismertem meg mikor Keswick-be voltunk... Utána még találkozgattunk. És mikor egyszer bent voltam Louis-nál akkor találkoztunk... - mondta Harry.

- Ja, és holnap jön. - mondta Nialler izgatottan.

- Lehetek a keresztanyja?? - kérdezte Perrie, aki kicsit már sokat ivott, ilyenkor a legviccesebb.

- Na jó.. most már elég lesz kincsem.. menjünk aludni. - fogta meg Zayn Pezza kezét és elkezdte felfelé húzni, de barátnőnk hevesen tiltakozott. - Kérlek kicsim... - kérlelte Zayn és lassan be is adta a derekát, bár holnap el kell vinni őt sütizni, bár Zayn szerint nem fog emlékezni rá. Ezt az érzelgős pillanatot a csengőszó zavarta meg.

- Mit akar valaki este 10-kor?? - kérdezte Lotts, de egyikünk se mozdult.

- Lusta banda.. -  mondta Liam és elsétált az ajtóig, de bár ne ő ment volna. - Öm.. Skacok, most inkább menjünk fel pihenni, Louis hozzád jött valaki. - mondta Liam és felment a szobájába Danielle-el. Eleanor jött gondoljuk miért..

- Te mit keresel itt? - kérdezte Lotts idegesen.

- Húgi nyugi... magunkra hagynál? Te is Mc... - kérte Louis én pedig nem hittem a fülemnek.. Olyan érzés volt mintha tízezer kést szúrtak volna a testembe... Ezek kifognak békülni.. mindig kibékülnek, én meg nem akarom.. Félreértés elkerülése végett csak azért nem akarom, mert itt volt a bizonyíték, hogy Eleanor nem szereti Louis-t.. Lotts nagy nehezen elhúzott onnan én pedig rettentően féltem, hogy megbocsájt neki..

- Na, én most elmegyek aludni.. neked is ezt kéne tenned.. - mondta Lottie és megsimogatta a vállamat.

- Jól van, jó éjt Lotts. - mondtam és adtam neki egy puszit.

- Lena.. Ne merj le menni! - nézett rám fenyegetően.

- Oké, oké.. értem. Jó éjt. - mondtam neki.

- Jó éjt! - mosolygott vissza majd el is tűnt a szobájába és én is ezt akartam tenni. Eltűnni minden elől.

Másnap reggel tíz körül keltem fel véglegesen. Odasétáltam a szekrényemhez és felvettem egy itthoni pulcsit meg nadrágot, majd a fürdőbe érve kifésültem  hajamat ami hullámosan omlott a vállamra, megmostam a fogamat és a telefonomat megfogva lementem a nappaliba, de amint megláttam, hogy mi van lent, inkább visszafordultam.

- Ti mit csináltatok? Ez mi? - kérdeztem nevetve.

- Ez egy közbelépés. - mondta Gemma.

- Közbelépés kinek? - kérdeztem. Louis kivételével mindenki itt volt.

- Figyelj.. nagyon nehéz ez az egész, főleg neked.. - csak csendben és türelmesen figyeltem a bátyámra. - Aggódom érted. - szavai mélyen rögzültek bennem, ezt nem értettem.

- Miért? - kérdeztem óvatosan.

- Úgy gondoljuk, hogy nem tudsz továbblépni a múlton... Se Louis-on, se Dylan-en.. - mondta Gemma.

- Ha felhozzuk ezt neked teljesen elborul az agyad, kiabálsz és elfutsz a problémák elől.. - mondta Niall.

- Nincs semmi bajom!! - alig hittem el, hogy tényleg ezt gondolják.

- Lena... Ezzel nincs semmi gond.. segíteni akarunk, mert ez nem mehet így tovább.. - mondta Danielle, még a másnapos Perrie és igazat adott nekik..

- És mit akartok? Hazaküldtök? Igen, remek megoldás ismét. - mondtam könnyes szemmel és el akartam menni, de valaki megakadályozta, ez pedig a bátyám volt.

- Elég legyen már! Nem vagy kilenc éves! Engedd el azt a kibaszott múltat az isten szerelmére már Lena... Fogd fel, hogy Louis nem szeret, már nincsen jövőtök, ennyi volt a leányálmod. Dylan soha többé nem fog zaklatni mert megvédünk! Gyerekesen viselkedsz és foggal körömmel kapaszkodsz abba ami tönkretesz téged!! - kiabálta Liam. Ebben a percben féltem tőle. Próbáltam a kezemet kirántani a kezéből kevés sikerrel.

- És most mit akartok? - kérdeztem sírva..

- Pszichológus... - mondta Liam.

- És ezt te ilyen egyszerűen és lenézően bejelented a húgodnak, akit állítólag mindennél jobban szeretsz, hogy pszichológus? Őrültnek néztek vagy mi? - akadtam ki. Legszívesebben visszavonulót fújta volna a szobámba, de a gyomrom győzött az érzelmeim felett, így bevonultam a konyhába reménykedve, hogy találok valamiféle ehető dolgot és Niall nem ette meg. Mint a pincsi kutyák úgy követett engem a bátyám és az előbb említett szőke srác is.  Mivel semmi ínyemre való nem volt itthon így fordultam egyet és nagyot sóhajtottam.

- Na mi a válaszod? - mintha Liam csak erre várt volna, hogy megforduljak.

- Azt, hogy elegem van belőled, egy seggfej vagy és nem megyek semmilyen pszichológushoz! - mondtam úgymond kicsit higgadtabban.

- Akkor mehetsz vissza Wolverhamptomba, mivel a felügyeleti jog nem nálam van, hanem anyáéknál..- "fenyegetett".

- Ó, és ez csak most jut eszedbe? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

- Komolyan gyerekes vagy!! - mondtuk egyszerre, de jelenleg nem hatott meg.

- Elvigyelek kajálni? - váltott témát Niall.

- Köszi nem... inkább éhen halok, minthogy te elvigyél engem kajálni.. hátba támadtál te is!! - lettem kicsit ideges. Felrongyoltam a szobámba és a nappaliba helyezkedő maradék embernek odahánytam, hogy ők is hagyjanak hidegen. Előkaptam a fekete, szaggatott nadrágomat egy fehér átlátszó felsőt meg a bőrdzsekimet, de előtte még rendbe szedtem a fejemet egy alap sminkkel és átvasaltam a hajamat és véglegesen felöltöztem. A táskámba beledobtam a pénztárcámat, az irataimat meg a telefontöltőmet, ha hosszabb ideig lennék távol. Lerobogtam a lépcsőn és a nappaliba már ott volt Louis, Eleanor-ral... rendkívül örültem nekik a mostani helyzetemben.

- Mc? - kérdezte Louis.

- Baj van? - mentem oda hozzá és megsimogattam a vállát ügyet se vetve a kis barátnőjére.

- Ezt akartam kérdezni én is.. - mondta.

- Figyelj.. most el kell mennem, de igyekszek haza, mert kíváncsi vagyok arra a csajra akit felcisnált Harry... - mondtam cinikusan és az előszobában felvettem a bakancsomat és mikor ki akartam menni a bátyám az utamat állta.

- Hova?

- Nyomkövetőt nem akarsz belém tenni? kajálni.. - mondtam és kiszabadultam előle nagy nehezen majd elindultam be London központja felé. Húsz percet sétáltam egy Subway-esig, mivel ránéztem a KFC-re és elkapott a hányinger, már csak Niall miatt.. Nagy tömeg volt az üzletbe, nem tagadás, de hamar sorra kerültem és úgy érzem a világ legfinomabb szendvicsét állítottam össze amitől a kedvem is sokkal jobb lett. Úgy döntöttem, hogy egy parkba elfogyasztom a szendvicsemet a kólámmal együtt. A baleset óta nagyin ügyelek arra, hogy mikor átmegyek az úton akkor minimum hatszor szétnézzek és a 10 méterrel lévő autót is megvárom. Mikor épségben sikerült átérnem a túloldalra egy két perces sétával beérkeztem a kis parkba és sok pad közül azt választottam ki ami a szökőkúttal szemben van. Igaz hideg volt, de pár órára be szokták kapcsolni és most is éppen ment. Kibontottam a szendvicsemet és már alig vártam, hogy megkóstolhassam, de eszembe jutott Niall így mégsem haraptam bele.. Máskor veszek neki is és hazarohanok vele, hogy együtt együk meg, de most hátba szúrt így megint neki iramodtam, de újra eszembe jutott és majdnem sírógörcsöm lett. Tudom, hogy igazuk van... nem tudom elengedni a múltat.

- Hűha.. Még soha nem láttam egy lányt vonakodni attól, hogy megegye e a szendvicsét... Ha diétázol megnyugtatlak, hogy tökéletes vagy így is. - mosolygott rám.

- Öm.. Te ki vagy? Talán ismerlek? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

- Leülhetek? - kérdezte én pedig arrébb húztam a táskámat. - Ne haragudj, ha bunkó voltam, csak vicces volt a látvány. - mosolygott halványan.

- Hát örülök, hogy örömet szerezhettem neked.. - mondtam érzések nélkül mire a hasam megkordult.

- Edd meg, ne vonakodj. - mondta biztatóan én pedig el is kezdtem az elfogyasztását. Nem ismertem ezt a srácot, de valahogy bizalomkeltő volt a kisugárzása és hála neki csak rajta gondolkoztam amíg meg nem ettem a szendvicsemet és meg nem ittam a kólámat.

- Mondtam, hogy jó étvágyat vagy csak akartam? - nevetett kínosan.

- Csak akartad. - mosolyogtam rá.

- Ne haragudj. - édes a mosolya.

- Köszönöm. - mosolyogtam rá és ő nem is tudja, hogy mennyi mindenre értettem ezt. Pár perce ült le mellém, de máris sok mindent köszönhetek neki.

- Egyébként Luke vagyok. - mosolygott még mindig nagyon aranyosan és csak most vettem észre a piercingjét amivel nagyon-nagyon-nagyon jól néz ki.

- Lena. - mosolyogtam én is és kezet fogtunk.

- Nos Lena.. mesélj magadról. - faggatott.

- Mire vagy kíváncsi? - kérdeztem.

- Mindenre. - megbízhatok benne annyira, hogy egy bizonyos részt elmeséljek most neki az életemből? - Kezdve azzal, hogy mi nyomja a lelkedet, hogy alig akartad megenni a szendvicsedet és könnyeztél... Már ha akarod.. Hidd el jobb lenne a lelkednek.. - mondta én pedig bíztam benne, nem tudom miért.

- Ez nagyon hosszú. A lényeg, hogy bármilyen kajára ránézek eszembe jut a legjobb barátom aki most hátba támadott.. - mondtam és egy nagyot sóhajtottam. - De te is mondj bármit magadról, úgy nekem is könnyebb lenne.. mármint..

- Értem.. Hát van egy bandám.. - mosolygott.

- Tényleg? - mosolyogtam.

- Igen.. 3 haverommal szoktunk indulni ilyen banda versenyeken. Most is volt tegnap egy.

- És nyertetek? - kérdeztem.

- Ez egy hosszú folyamat Lena.. de egyébként negyedikek lettünk.. az első három hely jutalmat is szokott kapni ami helytől függően mozog. - mesélte és nekem bevillant valami.

- A negyedik is jó, és hidd el lesztek ti még elsők! - mosolyogtam rá és éreztem ahogy rezeg a telefon a táskámba. Előkotortam és egy mosolygós képet láttam a képernyőmön. Talán ő az egyetlen ember akire nem tudok haragudni Louis-on kívül.. Igaz a többiek pártját fogta, de láttam a szemében, hogy ő nem így csinálná. - Ne haragudj, egy pillanat. - mondtam Luke-nak és felvettem a telefont.

- Zayn? - kérdeztem.

- Merre vagy?

- Ez kit érdekel? Csak nem a bátyámat? - kérdeztem flegmán.

- Lena.. engem érdekel.. gondoltam kíváncsi vagy arra a csajra.. - mondta és elképzeltem ahogy mosolyog.

- Hát.. eléggé.. Ott van már?

- Itt ám.. siess!! És hé! Vigyázz magadra. - áradt belőle a kedvesség.

- Zayn!! - mondtam gyorsan mielőtt letette. - Te vagy az egyetlen akivel jelenleg szóba tudok állni.. -csuklott el a hangom.

- Majd itthon beszélünk jó?

- Oké. Sietek, puszi. - mondtam és le is raktam a telefont. - Figyelj, ne haragudj, de mennem kell.

- Hazavihetlek? autóval vagyok..

- Hát... oké, megköszönném. - mosolyogtam. Elmentünk az utójáig majd beültünk, bekötöttem magam és nem bírtam a kíváncsiskodásommal.. - És... mostanában lesz ilyen banda verseny? - kérdeztem.

- Lesz majd 2 hét múlva körülbelül.. - mondta. Tökéletes... Nagyon hamar hazaérkeztünk és közben jókat beszélgettünk. - Elkérhetem a telefonszámodat? - kérdezte.

- Öm.. beírom jó? - kérdeztem, de már a kezembe is volt a telefonja és ügyesen bepötyögtem majd mentettem. - Köszönöm, hogy hazahoztál. - mosolyogtam rá majd becsuktam az ajtót, megkerültem és bementem a kapun, ezzel egy időben elhajtott. Bementem a házba és az ötletem volt a fejembe csak. Niall futott ki, szerintem már megszokásból, hogy hoztam e neki valamit ahogy szoktam..de nem.

- Lena.. -ölelt meg.

- Niall, engedj el. - mondtam és végre letudtam venni a cipőmet. Ledobtam a táskámat a tükör előtti kis asztalkára majd bementem a nappaliba. - Sziasztok. - köszöntem halkan.

- Merre voltál? - kérdezte Liam.

- Hagyj már. - mondtam mérgesen és a bizonyos lány felé mentem aki Harry mellett ült. - Nem mutatod be a barátnődet? Vagy már az túl sok lenne nekem egy napra és depressziós leszek tőle? - kérdeztem flegmán.

- Fejezd már be Lena! - mondta Zayn és csak a lány miatt hagytam abba!

- Lena vagyok. - nyújtottam neki kezet mosolyogva.

- Louise, de csak Lou. - ráztunk kezet és nagyon szimpatikusnak tűnt.

- És... akkor most Harry-nek lesz egy gyereke? - kérdeztem, mert még mindig nem tudtam felfogni.

- Ne legyél már bunkó.. - mondta Harry.

- Csak kérdeztem valamit.. Jézusom.. - mondtam felhúzott szemöldökkel. - De gratulálok.. és most elköltözöl Styles? - kérdeztem tőle.

- Vagy pedig Lou költözik ide. - mondta Liam.

- Ez nem ellened szól Lou, de én nem akarok gyerek sírásra felkelni éjjelente hatszor.. meg már túl sokan lennénk, főleg, hogy Lotts is itt van már. - nagyon is örülnék ha Harold elhúzna innen.

- Lehet igaza van.. - mondta Harry.. 

- Nincs igaza Hazza!! Hova vinnéd? El tudnád egyedül tartani őket? Főleg, hogy mindannyiunk szülei abbahagyják a pénzküldözgetést.. Talpra kell állnunk és addig itt fogsz maradni!! - mondta Niall.

- Vagy egy nagyobb ház.. - mondta Gemma.

- Mondhatok én is valamit? - kérdeztem tőlük, ők pedig csendben maradtak.

- Figyelj Louis.. Liam mondta, hogy van rá esély, hogy újra láthass, csak az a műtét drága.. Én pedig tudok egy megoldást... lehet nem fog tetszeni nektek, de csak meg kéne próbálnotok.. Főleg, hogy anyáék nem fognak eltartani minket Liam, se a többieket a szüleik.. - mondtam.

- És mi lenne az? - kérdezte Louis.

- Ma mikor ugye elmentem kajálni leültem egy parkba és odajött hozzám egy srác, Luke-nak hívják és mondta, hogy van egy bandája és csomó pénzt nyertek már ilyen banda versenyeken.. meg kéne próbálnotok, hisz mindenkinek van hangja! Nem is kicsi.. - mondtam és nagyon reménykedtem benne, hogy belemennek.

- Lena ez nem ilyen egyszerű.. - mondta Zayn..

- De ez ilyen egyszerű! - mondta Gemma. - Szerintem ez nagyszerű lenne, csak akarnotok kéne és gyakorolni.. 

- És mégis min? - kérdezte Harry.

- Egy utolsó kérés kéne anyáéktól.. - mondta Zayn.

- Én is tudok kölcsön adni. - mondta Danielle.

- Remek! - mosolyogtam, mint a tejbe tök elfelejtve a mai nap borzasztó kezdését.

~Zain Javadd Malik~

Felmentem Lena után, hisz megígértem, hogy beszélünk majd ha hazaért. Bekopogtam a szobájába és kikiabált, hogy bemehetek.

- Na mi a helyzet? - kérdeztem és leültem az ágyára.

- Nem bírom... Én segítek Louis-nak, mert a kis barátnője cserben hagyja most meg egy szóra visszafogadja.. és akkor letámadtok olyannal kora reggel, hogy pszichológus.. nincs szükségem rá! Belátom, hogy nem tudom elengedni a múltat, de egy ismeretlen ember segítségével nem fog menni.. A barátaim segítségével menne, de így nem.. Amúgy is mióta itt vagyok senki nem próbált meg segíteni ebben... És már belefáradtam.. nagyon haragszom mindenkire, mert hátba támadtak, de nem tudok mást tenni. - sóhajtott egy nagyot.

- És engem miért nem utálsz, hisz én is ott voltam. 

- Mert rajtad láttam, hogy ezt nem tartod jó ötletnek.. - mondta.

- Figyelj.. Louis és Eleanor nem fogják már sokáig húzni, hisz mindenki látja, hogy már nem szeretik egymást, ez már csak megszokásból élő kapcsolat.. A másik, hogy ilyen múltat nem lehet elfelejteni, csak tovább lépni és azzal együtt élni. Én mindig itt leszek neked Lena!! - öleltem meg.

- Köszönöm Zayn.. 

- Nem haragudhatsz a többiekre örökké. - mondtam neki visszatérve.

- Tudom, de egy bocsánatkérést még megvárok.. - mondtam.

- Viszont Lena.. El kell mondanom egy hatalmas titkot..

- Figyelek, és ígérem, hogy nem mondom el senkinek! - láttam a komolyságot az arcán, és amúgy is bízom benne.

- Úgy döntöttünk Perrie-vel, hogy elköltözünk.. - mondtam.

- Mi??? Hová? Mikor? És miért? - kérdezte teljesen ledöbbenten.

- Mivel amúgy is össze fogunk házasodni, el kell engednünk ezt a helyet és tervezgetni a közös jövőnket amibe persze mindannyian benne vagytok, de már nem úgy, hogy együtt lakunk. A hovát és a mikort még nem nem tudjuk.. De ezt még senkinek.. - mosolyogtam rá és kicsordult a szeméből egy könnycsepp..

- Ne te legyél az első aki itt hagyja ezt a szar házat! Kérlek Zayn!! Még van időtök bőven, ne menj el. - sírt előttem.. Borzasztó volt ezt látni és biztos voltam benne, hogy a többi lány is sírni fog..

- Örökké barátok leszünk ez után is.. Már az életem részei vagytok! És ez a banda is ezt fogja bizonyítani, hogy örökké együtt egy irányba haladunk. - biztattam mire mind a kettőnknek egyszerre esett le az amit mondtam.. Hirtelen pattantunk fel és rohantunk le a többiekhez és meg se várva, hogy kérdezzenek valamit egyszerre elmondtuk vagy tízszer.

- One Direction!! - ismételgettük.

- Belétek mi ütött? - kérdezte Perrie.

- One Direction!! - ismételtem meg. 

- Ez valami új nyelv amit ti ketten találtatok ki? - kérdezte Louis.

- Nem! Legyen ez a neve a bandánknak!! Ez a banda fogja bizonyítani, hogy örökké barátok leszünk és itt leszünk egymásnak, mindig egy irányba fogunk haladni még akkor is ha egyszer külön útra tévedünk!! - magyarázta meg Zayn.

- Most miért nem jó a Chicken Pickets? - vágta be a durcát Niall. Végül mindenki bele ment ebbe a névbe és mostantól mi vagyunk a One Direction, örökké. - mondtam teljesen biztosan és úgy is gondoltam és egy csoportölelésben törtünk ki a kanapén, hogy Loui is benne legyen. Ahogy észrevettem Eleanor elment és az ölelés végén rá is néztem Lena-ra aki odaült Louis mellé.

- És most akkor ideköltözöl Lou? - kérdeztem mire a válasz egy igen volt.

- Holnap megyünk a cuccaiért.

- Nem nagyon örülök, hogy az öcsémnek lesz egy gyereke úgy, hogy a barátnőjét nem ismerjük.. - mondta Gemma.

- Gem, kérlek.. Szeretem. - mondta Harry.

- Annak örülök.. Lou biztos van benned valami különleges ha az öcsém szerelmes lett. - mondta Gemma.

- Ja.. Mert ez nálunk is most derült ki, hogy Styles tud szeretni. - mondta Lena.

- Befejeznéd a hisztidet? - kérdezte Harry.

- Szerintem teljesen jogosan hisztizek.. - mondta Lena én pedig egyből igazat adtam neki.

- Elég parasztok voltatok vele szemben. - mondtam.

- Zayn ne baszd szét amit az előbb megteremtettél.. - mondta Liam.

- Ja, be is fejezhetnétek. - mondta Niall.

- Te mondod "Legjobb barátom"?? - kérdezte Lena Niall-t utána Danielle felé fordult, mint a másik. 

- Csak a te érdekedbe cselekedtünk.. - mondta Danielle.

- Arról nem is beszélve, hogy Zayn is ellened volt. - mondta Liam.

- Komolyan ellenem fordítasz mindenkit? Még jó, hogy meg nem tiltod, hogy éljek.. - mondta Lena a bátyának és ekkor vettem észre a bőröndöket az ajtó mellett.

- Öm.. Lena... - böktem meg a lányt és az ajtó felé mutattam. Ő is teljesen lesokkolódott. 

- Komolyan Liam?? Ne legyél már gyerek!!! - kiabálta Lena teljes mérgéből.

- Az egyetlen gyerek köztünk az te vagy.. Még Lottie is értelmesebb nálad. - mondta  Liam.

- Jó.. Küldj haza, de ne lepődj meg se te se senki, ha megint kék-lila foltokkal láttok újra... - és eltört nála a mécses..

- Nem foglak hazaküldeni.. - eset meg rajta a szíve Liam-nek és szerintem rájött, hogy nem így kéne csinálni. Odament hozzá és megölelte, de Lena ellökte magától.

- Hagyj békén!! - mondta hangosan és leült Louis mellé aki egyből átölelte, ő pedig szorosan bújt hozzá és sírt.  Sóhajtásommal egy időben elindultam a konyhába ahol Niall, Danielle és Liam volt. Felültem a pultra és hallgattam, hogy mit beszélnek.

- Elrontottam.. - mondta Liam.

- Erre túl későn jöttél rá.. - mondtam neki.

- Mondott neked valamit? - kérdezte Danielle. Ránéztem Niall-re és csak lehajtott fejjel ült fel mellém. Bejött Lottie és odabújt a szőkeséghez, nagyon édesek lennének együtt.

- Szeretet kell neki és törődés, hogy elfelejtse és nem idegen emberek.. Mennyire gáz már, hogy így lejárattad Harry barátnője előtt. - mondta Lottie.

- Elcsesztük. - mondta Niall szomorúan. Kimentem a nappaliba ahol Louis beszélt Lena-hoz, valószínű a hangja megnyugtatja.. Teljesen biztos vagyok benne, hogy egymásnak vannak teremtve. Leültem melléjük, persze megkérdeztem, hogy nem baj e.

- Minden oké? - kérdeztem.

- Persze.. Megoldjuk. - mondta Louis mosolyogva.

- Úgy utálom magam, hogy most Louis-nak lenne szüksége ránk és mégis vitatkozunk a múltamon. - mondta Lena és még inkább hozzábújt Louis-hoz.. Ezek után nekem egyik se adja be, hogy nem szeretik a másikat. Szemben Harry ült a fotelbe és az ölébe Lou. Végül megtudtuk, hogy Lou 28 éves és onnan származik ahol Hazza, és egyszer már találkoztak abban a pékségben ahol Harry dolgozott.

- Lehet, hogy alig ismerem, de tudom, hogy ez különleges és tényleg szeretem, hsiz ennyi idő alatt egy lány se váltott ki belőlem semmit.. - mondta Harry és Lou pedig egyetértett vele.

- Nincs más választása, apa kell, hogy legyen hisz én nem fogom elvetetni.. - mondta Lou én pedig büszke voltam Harry-re, hogy vállalta ezt a felelősséget. Lehet a legfiatalabb köztünk, de mégis ő neki kell a leghamarabb felnőnie.

- Mi mellettetek leszünk. - mondta Louis.

- Mi pedig melletted haver. - mosolygott Harry. - Megfogtad Lena-val az isten lábát. - nevetett Harry.

- Az biztos.. - mondta Lou én pedig csak bólintottam. - Nem ismerlek még titeket, de látszik, hogy fontosak vagytok egymásnak.

Hirtelen Perrie ült az ölembe és a nyakamba rakta a fejét.

- Baj van? - suttogtam a fülébe.

- Hónap eleje van.. - mondta Perrie mire leesett a tantusz és elkezdtem simogatni a hasát.

- Szeretném játszani "Az Igazság"-ot.. - mondta Lena, kihívtunk mindenkit és Liam-met hívta ki.

- Biztos vagy benne húgi? - kérdezte Liam mire Lena egyet bólintott.

- Akkor, 3 percetek van.. - mondta Niall és elindította a stoppert.

- Tartod még a kapcsolatot Sophia-val? - Lena.

- Nem. - mondta Liam.

- Hazudsz.. - Lena.

- Igen, de ő keres mindig - Liam. - Volt valami azzal a sráccal akivel ma találkoztál? 

- Nem, csak hazahozott kocsival. - Lena. - Még mindig gyereknek tartasz?

- Akármit is teszel mindig a kishúgom leszel, tehát igen. Azóta keresett Dylan? - Liam.

- Igen. Látom rajtad, hogy valamit tervezel. Mit? - Lena.

- Meglepetést. Haragszol Harry-re? - Liam.

- Igen. Komolyan haza akartál küldeni? - Lena.

- Nem. - Liam.

- Hazudsz.

- Először igen. Biztos azt akarod, hogy banda legyen belőlünk? - Liam.

- Igen. Megbántál velem kapcsolatban bármit is? - Lena.

- Igen, nagyon sok mindent rosszul csináltam. Szereted Louis-t? - Liam.

- Nem.- Lena. 

- Hazudsz. - Liam.

- Nem. - Lena.

- Lena!!! Az igazat. - Liam.

- Mindig is szeretni fogom Louis-t. Mit szólsz Harry-hez?

- Büszke vagyok rá. Féltékeny vagy Eleanor-ra? - Liam.

- Nem. Nincs miért. - mondta Lena és rám nézett majd elmosolyodott.

- Vége! - mondta Niall. - Megtudtál mindent amit akartál Lena? - kérdezte.

- Meg. - mosolygott Lena.

- Akkor most már rendelhetünk kaját! - jelentette ki Niall és már a kezébe is volt a telefon. Amíg rendelt a fiúk hülyéskedtek és Louis is csak félve, a lányok meg éppen békültek. Nagyon nehéz lesz itt hagynom őket, de úgy érzem ez a legjobb a Perrie-vel való kapcsolatomnak és ezt diktálja a szívem, neki meg nem mondhatok nemet.