Season 2. Chapter 06. Wonderwall

Sziasztok! Itt az újabb rész kicsit rövid lett és szerintem életem egyik legrosszabb része lett, így nem csodálkozok, ha nem kapok kommenteket, de jó olvasást! xx:)

~Danielle Claire Peazer~

Egyre nagyobb felfordulás van a házban és félek, hogy mi se maradunk ki ebből Liammel, mert jelenleg mi ketten állunk biztos talpakon. Talán ezt annak köszönhetjük, hogy itt vagyunk egymásnak. Elnézve mindenkinek van egy kis gondja; Zaynnek, hogy Perrie itt hagyta a gyűrűvel, Niallnek, hogy legyőzze a hiányérzetét Lottie miatt, Lounak és Harrynek, hogy legyen valaki higgadt ember is, aki tud épp ésszel gondolkozni amíg ők nem teszik és akkor ott van Liam akit nem akarok elhanyagolni. Természetesen, ha hazajön Lena meg Louis kötelességemnek érzem, hogy őket is meghallgassam és segítsek nekik. Azt hiszem túl nagy a szívem.

A konyhapult előtt ültem és a teámat kavargattam miközben azon gondolkodtam, hogy kivel is kezdjem. Talán Zayn van most a legrosszabb helyzetben, így vele kéne kezdenem, már ha elfogadja. Igazából azt sem tudom miért csináltam meg a teát, mert egy kortyot se ittam belőle.

- Nem iszod meg a teádat Dan? - zökkentett ki Niall.

- Ja, megihatod. - mosolyogtam rá és már kint is voltam a konyhából. A nappaliban Harry, Lou és Gemma beszélgettek, hogy mi is legyen ez után.

- Dani, mondanál egy fiú nevet? Úgy érzem fiú lesz. - simogatta meg a hasát Lou.

- Nathan. - nem volt most kedvem időzni, így kettesével szedtem a lépcsőfokokat elérkezve Zayn és Perrie szobájáig. Többször is bekopogtam, de nem jött válasz így merészségem miatt benyitottam.

Sötét hajú barátom az ágyán ült és a telefonján nézegetett valamit. Leültem mellé és megláttam egy képet róla Perrievel, majd még egyet és még egyet, másik kezében pedig az eljegyzési gyűrűt forgatta.

- Zayn.. akarsz róla beszélni? - kérdeztem rá.

- Miért csinálja ezt? - kérdezte elcsuklott hanggal.

- Azért, hogy ne történjen meg a szakítás. Vissza fog jönni és össze fogtok házasodni! Szeret téged. - igen, ebben biztos voltam. - A kérdés, hogy ti miért csináljátok?

- Fogalmam sincs... Egyszer szóba jött, hogy milyen volt mikor régen ugyan így veszekedtünk és körülbelül az óta újra és újra leállunk vitázni minden kis hülyeségen. - rázta meg a fejét.

- Ajj, olyan kis buták vagytok. De ne keresd szerintem, de ne is legyél búval baszott, koncentrálj a bandaversenyre, hogy Louisnak összejöjjön a műtét. Meg, ha lejönnél a srácok elterelnék a figyelmedet hisz a legjobb barátaid, Lena amikor hazaér és megtudja csak a nyakadon fog lógni, hogy jobb kedved legyen, úgyhogy addig ki is élvezheted a magánéletedet. - nevettem és őt is sikerült kicsit megmosolyogtatnom.

- Oké lemegyek. - állt fel.

- És ne feledd!! Te vagy Zayn Malik az istenért is! Nem szabad összetörnöd miközben te is tudod, hogy Perrie igen is visszajön. Amúgy is, tiéd lehetne a fél világ!!! - mosolyogtam és most ő nevetett, tehát Zayn elintézve, kicsit összekapartam.

- Köszönöm Danielle. - adott egy puszit és kinyitotta nekem az ajtót, előreengedett majd kijött ő is és becsukta azt. 

- Nincs mit. - mosolyogtam rá.

- Amúgy, összejöttetek már Liammel? - kérdezte és ez egy nagyon jó kérdés volt, mert én sem tudom rá a választ.

- Nem. - vakartam meg a tarkómat Zayn pedig csak felhúzta a szemöldökét és leült Gemma mellé a kanapéra. Örülök, hogy nem kérdezgetett Liamről, így megúsztam egy kínos beszélgetést és bemehetek a szőke barátomhoz, de nem fogom letámadni egyből, főleg, hogy Liam is itt van így kicsit vele is foglalkozok. - Beszéltem Zaynnel. - öleltem át hátulról az épp ülő fiút.

- Igen? És? - puszilta meg a tenyeremet.

- Hát, teljesen össze van törve, de egy kicsit sikerült összekaparnom vagy mi. - mondtam miközben beleültetett az ölébe a szívem pedig egyre gyorsabban vert, a tenyerem elkezdett izzadni és éreztem az arcomon előjövő pírt.

- Imádom ahogyan zavarba tudlak ejteni. - puszilta meg az orromat.

- Haver, ne előttem dugd meg. - mondta eléggé nyűgösen a szőke. - Tudod, hogy hiányzik Lottie. - Hoppá! Ez már közhír? Vagy hivatalos?

- Szerelmes vagy? - kérdeztem mosolyogva és most nem érdekelt Liam, a bal lábamat átdobtam Liam másik oldalára így már lovagló ülésben ültem az ölében.

- Nem. - jött zavarba és elfordult.

- Ne haragudj Nialler, mindjárt hozom trécselni, de én is szerelmes vagyok. - jelentette ki Liam és velem együtt felállt, természetesen a seggemnél tartott meg és én csak értetlenül, nagy szemekkel néztem hol az engem cipelő fiúra, hol pedig a hátrahagyott szőkére.

- Ó, mondd, hogy a szobádba mentek. - szólalt meg Harry a kanapéról én pedig belefúrtam a fejemet Liam vállába. Most tényleg arra célzott, hogy szeret? És most sok idő után újra lefogok feküdni azzal a fiúval aki a világot jelenti nekem. Nem féltem attól, hogy esetleg elejt, mert ahhoz túl erősen fogott. Belökte a szobája ajtaját majd megcsókolt miközben az ajtónak nyomott.

- Liam.. - lihegtem.

- Szeretlek, szeretlek, szeretlek! Mindennél jobban szeretlek Danielle!! - nézett a szemembe én pedig lefagytam. Tényleg szeret és nem csak álmodom. A szívem még ennél is gyorsabban dobogott és alig vártam, hogy én is kimondhassam neki.

- Én is nagyon szeretlek Liam. - most én csókoltam meg őt.

- Mit szólnál, ha elmennénk valahova nyaralni négyen? - most ő szakította meg a csókunkat.

- Négyen, mint Te, Lena, Louis és én? - kérdeztem rá.

- Te, Lena, Luke és én. - mondta én pedig eltoltam magamtól és leugrottam az öléből, ide is elérkezett a baj, sajnos.

- Luke?? - húztam fel a szemöldökömet.

- Dani, a húgomnak sokkal jobb lesz Luke mellett tudván, hogy Louis Eleanort fogja választani ismét. - magyarázta és próbált magához húzni.

- Nem Liam! Lenanak az lenne a jó, ha Louisval lenne együtt, hiszen őt szereti! 

- A fenébe is Danielle!! Louis folyton csak bántja a húgomat!!! Nem boldog érted? Idáig hallom Doncasterből a kiabálását, hogy segítsek neki. Luke lenne az új lehetőség neki, elfeledni a múltat és boldog életet éljen! - egyre jobban felemelte a hangját.

- De Louis is szereti Lenat és fordítva is igaz, csak túl vakok ehhez!! Ők tökéletesek együtt Liam! Luke nem való Lenahoz!!! - egyre mérgesebb lettem, mert rájöttem, hogy Liam mindenki háta mögött össze akarja hozni a húgát azzal a Luke gyerekkel.

- Azt hiszed,  hogy én rosszat akarok a húgomnak? Danielle, fogd fel, hogy nem lesz többé Lena és Louis. És ezzel le is zártam ezt a vitát. - mondta és kivágtatott a szobából én pedig mérgesen utána.

- De te nem dönthetsz helyette. - mérgelődtem még mindig.

- Ahogy te sem. - a hangja kifejezetten nyugodt volt és már el is felejtettem, hogy kimondta "Szeretlek". Ez az idióta veszekedés szétszedte a varázsát és ezért nagyon mérges voltam. Odanéztem Harryékre és mikor az említett nyitotta volna ki a száját én megelőztem.

- Meg ne szólalj Styles! - néztem rá mérgesen végül mérlegeltem magamban a dolgokat és most kicsit se hiányzik az, hogy Liammel egész nap veszekedjek így bementem Niallhöz a konyhába, szerencsére még mindig ott volt.

- Gyors menet volt. - nézett fel rám a telefonjából.

- Mindegy.- néztem oldalra. - Akarsz róla beszélni? 

- Még is miről? - húzta fel a szemöldökét mire én egy "Most komolyan kérdezted?" fejjel néztem rá. - Nem.

- Niall, beszélned kell róla, mert úgy csak saját magadat fogod emészteni. 

- Lottie, aranyos lány. - és azt hitte, hogy ezzel lezárul a kérdezősködésem, hát nem.

- És szeretnéd boldognak látni? - kérdztem.

- Persze. Téged is szeretnélek boldognak látni és Lenat is.

- Tudod, hogy nem így értettem. - néztem rá kedvesen és leültem vele szemben egy székre ő pedig még mindig a pulton támaszkodott és elrakta a telefonját.

- Mit akarsz Danielle? Lehetetlen ügy, nem töröm magam rajta. - fonta keresztbe a kezeit.

- És, ha Lottie is így érezne irántad ahogy te? 

- Miért én hogyan érzek? - nevetett fel. Mivel a vakos poénokat nem szeretjük mostanában elsütni így nehéz volt beszólni neki kicsit is.

- Kit akarsz átverni? Mert engem nem tudsz. Túlságosan is jól ismerlek Horan. Szereted? - mosolyodtam el.

- Nem tudom. - mormogta az orra alatt. Remek, a "nem"-ből eljutottunk a "nem tudom"-ig, ez haladásnak számít! - Asszem, Louis megölne. - vakarta meg a fejét.

- Szerintem meg örülne. Tudná, hogy a kishúga jó kezekben van. - mosolyogtam szélesebben.

- Nagyon szeretném és vigyáznék rá. - mosolyodott el ő is és el is pirult.

- Zavarban vagy! - nevettem kicsit.ú

- De mit tegyek Dani? - ült le mellém egy székre.

- Mondjuk megborotválkozhatnál, mert ez már nem borosta, hanem szakáll. - piszkáltam meg.

- Hiányzik. 

- Tudom. A szakáll is azért van. - poénkodtam tovább. - Oké, szerintem először is döntsd el magadba, hogy hogyan is érzel, aztán mondd el neki vagy tegyél célzásokat. - javasoltam.

- Például? - húzta fel a szemöldökét.

- Csinálj neki reggelit, menjetek el kajálni, sőt ha kell mi is elmehetünk itthonról és kettesben tudtok lenni. Egy film, bor és közben jobban megismernéd. - mosolyogtam belegondolva, hogy milyen cukik lennének együtt.

- Meg lehetne oldani? - kérdezte reménykedve én pedig bólintottam. - Köszönöm Danielle! Szükségem volt erre! - a fiú majd kicsattant öröméből, felpattant a székről és indult el.

- Niall.. - szóltam utána. - Tökéletesek lennétek és Lottie is így érez. Ebben biztos vagyok. - mosolyogtam rá és egy ugyan ilyen vonással rám nézett majd el is ment. Oké, ideje lesz felhívni Perriet. Elővettem a telefonomat és feloldottam a képernyőt amin Liam és én voltunk. Rossz volt belegondolni az előző veszekedésünkbe és már bánom is, de ezt tényleg nem teheti. Megnyitottam a névjegyeket, megkerestem a p betűt és tárcsáztam is a számot. Sokadik csöngés után se vette fel a telefont, pedig legalább nekem vegye fel, azt se tudjuk, hogy hol van.

Úgy döntöttem, hogy hagyok a hangrögzítőjén egy üzenetet is, hogy tudja, mérges vagyok.

- Drága barátosném! Igazán adhatnál magadról egy kis információt, nem kell elbújni előlünk. Megkérlek amint megkapod  ezt a kis kedves üzenetet válaszolj. - elküldtem az üzenetet és kimentem a nappaliba.

- Elmegyek a húgomékért. - morogta Liam.

- Menjek veled? - kérdeztem.

- Nem muszáj. Maradj csak. - motyogta. Odaléptem hozzá, megfogtam két kezemmel az arcát és éreztem, hogy beleremegett amint hozzáértem és ez tetszett. Akaratlanul is elmosolyodtam és ő is.

- Vigyázz magadra. - adtam a szájára egy apró puszit.

- Fogok. - ő pedig a homlokomra adott. - Na majd jövünk. - és Liam elhagyta a házat.

- Nem tudtok egymásra haragudni, ez tök édes. - mosolygott Lou.

- Az. - mosolyogtam és leültem a fotelbe.

- Azt beszéltük, hogy nem fogunk már elférni, ha megszületik a gyerek. Szóval költözünk. - mondta Harry.

- Jajj, az öcsikém az első felelős döntését most hozta meg. - Gemma szeme szó szerint szíveket formált.

- Mi az, hogy első? - háborodott fel a kicsi Styles.

- Éhes vagyok. - szólalt meg Lou.

- Mehetünk. - jött le Niall belőlem meg kitört a röhögőgörcs.

- Niall, ne most. - emelte fel a kezét Harry.

- Há' me' mé' ne? 

- Mert épp próbálom kitalálni, hogy mi lenne a legjobb a fiamnak. - félresöpörte göndör haját Hazza és Lou hasára rakta a fülét. - Aha, értem Harry. Okés. - hát ez egy idióta.

- És ha nem fiú lesz? Meg ha mégis nem lesz Harry a neve.. - forgatta meg a szemeit Lou, Zaynnel és Niallel csak röhögtünk ezen az idiótán.

- Törlöm az előbbi mondatomat. Harry soha nem lesz felnőtt... Sőt lehet valami baj van ott bent. - bökdöste meg Gem az öccse fejét.

- Azt mondta, hogy kertes házba szeretne lakni és egy kis tesót is akar. - perverz mosoly se maradhatott le a kijelentése mellett.

- Na jön valaki kajálni? - kérdezte Niall türelmetlenül.

- Nem, de hozhatnál kaját haver. - mosolygott Zayn.

- Neked bármit. - kacsintott barátjára. - De egyedül nem megyek sehova. Rendelek pizzát. - vette le cipőjét Nialler és már tárcsázta is a számot.

Liam 1 órája ment az út alapból 3 óra, de ha Liam sietős kedvében van akkor 2 akár masfél óra alatt is megteszi azt.

- Oké, a pizza már ingyen van. - korgott meg Niall gyomra.

- Csak jöjjön már. - húzta a száját Zayn.

- Liam üzeni, hogy hagyjunk nekik kaját. - mondtam és ránéztem a pizzás dobozra. - Vagy rendeljünk. - rántottam meg a vállamat. 

- Hol van? - kérdezte Harry.

- Jay kivitte Lenaékat Cambridgebe, így ott találkoztak körülbelül húsz perce. Nemsokára itthon lesznek. - mondtam az információkat.

- Nialler, siettesd meg azt a futárt. - nevetett Gemma.

- Elintézem. Semmi baj. Lottie is visszajön  ugye? - csak mosolyogtam a kérdésén.

- Persze. - mondtam mire a srác szemébe egyfajta csillogást véltem felfedezni. Viszont féltem Lena reakciójától mikor megtudja mi is történt Zerrie párossal. Viszont lehet, hogy Louis és Lena már összejöttek ez alatt a pár nap alatt aminek nagyon örülnék.

- Akárhogy számolom, nem jönnétek ki jól ennyi pénzből egy új házzal.. - tette le a ceruzát Gemma.

- Viszont van egy másik lehetőség.. - folytatta.

- Nem fogok visszaköltözni anyához.. - mondta unottan Harry és tovább keresgélt a lakások körül.

- Költözzünk egy nagyobb házba mindannyian. - mondta Gemma mire nekem felcsillant a szemem, de jött a szembesítés.

- És miből? Ha a fiúk nyernek is pénzt az Louis műtétjére megy.. - mondtam.

- Ha másodikok lesznek, de ha elsők akkor lesz felesleges 500 fontunk. 

- Oké, Gem.. Ennek nagyon kevés az esélye.... - mondta Zayn letaglózódva.

- De ha mégis nyernétek, ha meg nem és mégis híresek lesztek akkor nem lesz semmi gond. - mosolygott büszkén Gem.

- Kaja megrendelve!! - jött be a konyhából Nialler.

- Ó haver... Ti nagyon nem ismeritek Jayt.. - sóhajtozott Harry. - Persze ezt is nekem kell tudnom. - egyre ingerültebb lett, gondolom sok ez a gyerek dolog. Elképzelni nem tudom, hogy mi játszódhat most le Harryben, ő az aki mindig szeretett csajozni és most abbahagyja egyik napról a másikra. - Jay nem engedi el soha a vendégeit úgy, hogy nem tömi meg őket, szóval teljesen felesleges a kaja..

- Jó, de mire kiér addigra úgyis megéhezem. - tárta szét a karjait a szőke.

- Ja, kivagy éhezve Louis húgára. - nevettem fel mire a többiek is nevettek és Harry meg Zayne gy pacsit is kért tőlem.

- Nem vagyok kiéhezve Lottiera.. - durcizott be Niall.

- Nem is rá gondoltam. - húztam széles mosolyra a számat mire a fiúkból újabb röhögőgörcs tört ki és már Gemma meg Lou se bírta ki csöndben.

- Ez gonosz volt. - tagolta a szavakat a még mindig sértődött ír gyermek.

- Jó, oké, értem.. Daisyre nem vagy kiéhezve...csak Lottiera. - nem bírom ki, hogy ne szekáljam, és ez által talán belátja, hogy szereti és ha megrontja Louis engem fog megölni.

Miután kiröhögtük magunkat Niallön a hiányzó báránykák is megérkeztek.

- Na, milyen volt Doncaster? - intézte a kérdést Hazz Lena felé.

- Összebarátkoztál a lányokkal? - mosolygott Gemma.

- Mi volt a kaja? Ugye nem haltál éhen? - és ezt Niall tök komolyan mondta, ilyen nincs.

- Zayn Javadd Malik... Mit csináltál te idióta? - és ezek voltak Lena első szavai én pedig intenzíven mutogattam, hogy most ne, de a lány megállíthatatlan volt. - Hol van Pezz? 

- Történt pár dolog, de semmi komoly. - álltam Lena elé és még a vállát is lefogtam.

- Aha, persze.. Megint mit rontottál el te idióta? - úgy veszem észre, hogy ez a kis kiruccanás nem tett jót Lenanak, sőt rosszabb lett az állapota. Amint ránéztem Liamre csak lehajtotta a fejét és megrázta ,miszerint ez már lehetetlen.

 - Összevesztünk, elment, itt hagyott, ennyi. És nem is értem minek kérdezed mikor semmi közöd nincs hozzá? - szó szerint hallottam ahogy a kettőjük barátságát összekötő kötél reccsent egyet és elkezdett szakadni.

- Mindenkit el kell üldözni mi? - jegyezte meg halkan Lena, és előrántva a telefonját láttam, hogy keresi Perrie számát a hívásnaplóban, ekkor pedig megláttam, hogy az utolsó irányított hívás Lukenak ment, ez pedig nem jó jel. Vagy éppen jó? A lényeg, hogy Lena is összezavarodott.

- Liam beszélhetnénk? - mosolyogtam rá és bementem a konyhába ahonnan szegény Lout is kitessékeltem. - Mi történt? - kérdeztem.

- Úgyis elmondja a húgom, de maradunk Lukenál.. - kicsit csalódott és mérges volt a hangja amit nem tudtam hova rakni. 

- Ne haragudj rám a mai miatt.. Nem akarom, hogy mi is úgy végezzük, mint mondjuk Zaynék. - a homlokát az enyémnek nyomta és a nagy barna szemeivel fürkészte az arcomat.

- Szeretlek Liam. - rakta a bal kezemet az arcára mire egy puszit kaptam az orrom hegyére. - Azt hiszem megyek beszélni Lenaval. - sóhajtottam és otthagytam az én hercegemet.

- Aztán befejezhetnénk amit elkezdtünk. - kacsintott rám a fantáziám pedig már túl magasra vittek. Mivel az a személy akit kerestem nem volt a nappaliba, gondoltam felment a szobájába.

Még csak be se kopogtam de már nyílt is az ajtó, mögötte pedig Lena elfolyatva a sminkjét állt előttem. 

- Mi történt?? - kérdeztem és már bent is voltam.

- Megint nem engem választott. Nem vagyok elég jó neki. - szó szerint zokogott a lány én pedig jó erősen megöleltem. - Mi hiányzik belőlem ami neki kell?? 

- Nem hiányzik belőled semmi édesem. Össze van zavarodva, te is össze vagy és mivel te Lukeot bemutattad nekünk biztos feladta... De ez nem azt jelenti, hogy nem vagy elég jó neki.. - simogattam a hátát. - Egyébként történt valami Doncasterbe? 

- Hát nagyon megimádtam a családját, és Dan megkérte Jay kezét és felkértek koszorúslánynak, aztán a lányokkal is nagyon jól kijöttem.. - próbálta terelni a lényeget.

- Aha, és valami Louisval? - húztam fel a szemöldökömet.. - Mondjuk olyan amiért Lukeot hívtad?

- Hát.. Megcsókolt aztán kielégítettük egymás igényeit, de nem feküdtünk le.. - vallotta be aminek pár órája még örültem volna, de már nem.

- És azt a picsát választotta ezek után.

- Megint.. - folyt le az újabb könnycseppje.

- Luke át jön? - kérdeztem rá.

- Lehet, nem tudom.. De akkor itt alszik...

- Len, ne kövess el hülyeséget. Rendezd magadban a dolgokat először.. - javasoltam neki, mert félek, hogy nagyot fog csalódni ismét.

- Mit rendezzek azon, ha szeretem?  - kiabálta, mintha rám haragudna. Ez a lány kezd megőrülni. - Szeretem őt Danielle, és ezen senki nem tud változtatni és ha szenvedek is miatta, nem tudom elengedni. - tört ki belőle amit eddig is sejtettem, csak kimondva durvább.

- Nem tudod, vagy nem akarod? - kérdeztem meg.

- Ne idegesíts fel... - ült vissza a helyére. - Láttam ma Dylant a ház előtt.. - mondta halkan.

- Az lehetetlen. - legyintettem.

- Miért nem hisz nekem senki? - háborodott fel újra.

- Mert nem tudsz bizonyítani.. Senki nem tudja, hogy hol van. - próbáltam finoman értetni vele, hogy megőrült.

- Szóval bizonyíték kell ahhoz, hogy higgyetek nekem, az szép. - a nyugodt kis beszélgetésünket a csengő zavarta meg. - Ez Luke lesz.. - mondta és ott hagyott engem a szobájába egyedül, de gondolom használni akarja azzal az idiótával.. Miért mindig Liamnek van igaza? Mindenesetre aggódom Lenaért és akármennyire nehéz beismerni, talán Luke segíthet rajta, ha már Louis túl idióta ehhez. De ma tökéletesen megálltam a helyemet csodafalként.