Season 2. Chapter 07. She is the one

Első sorban NAGYON BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT ÉVIKÉM!!! 17 lettél ez pedig az ajándékom! Remélem nem ölsz meg pár részlet miatt és remélem, hogy tetszik! Legyen szép estéd kis szülinapos!
A többieknek is jó olvasást és ha tetszett jelezzétek! Köszönöm!! :))

~McKenzie Elena Payne~

Úgy pattogtam le a lépcsőn, mint egy gumi labda és az ajtót szó szerint kitéptem, az ott álló személy szerintem elmebetegnek gondolt, de mosolyogva ugrottam bele a nyakába. Na jó, talán egy kicsit őrült vagyok.
- Én is örülök neked, tündérke. - adott egy puszit az arcomra.
- Szia. - mosolyogtam.
- Be is mehetek? - húzta fel kicsit a szemöldökét, de közben mosolygott.
- Ja, persze, gyere. - álltam arrébb és amint belépett be is csaptam az ajtót.
- És megtudhatom jó kedved okát? - jött beljebb miután levetkőzött.
- Csak, örülök, hogy látlak. - rántottam meg a vállamat és bevezettem a konyhába a gyors köszönések után.
- Milyen volt Doncaster a volt fiúddal? - a mosoly már nem volt az arcán.
- Nem azért mentem, mert akarok tőle bármit is, csak bennem bízik a legjobban jelenleg és én segítek neki. Amúgy jó volt, imádom a családját. - öntöttem ki a vízforralóba vizet.
- Most ismerted meg még csak a családját? - egyre kínosabbá vállt ez a kérdezz-felelek.
- Igen, most. Lezárhatnánk a témát?  - és a víz már forrt is. Egy rövid ideig csak a forraló hangját hallottuk, de ezt meg kellett törni.
- És volt valami köztetek a hétvége során? - szóval itt van a kutya elásva. Elzártam a vízforralót és a bögrékbe öntöttem azt, beleraktam 1-1 filtert és a cukrot melléjük.
- Nem. - hazudtam. Egyre közelebb jött hozzám én pedig elkaptam az arcomat, túl közel volt.
- Miért hazudsz? Nincs azzal semmi baj, ha szereted még.. - magyarázta és rakott két kiskanál cukrot a teájába.
- Nem szeretem. - talán túl hangos voltam.
- Akkor nem történt volna semmi. Lena, kit akarsz becsapni? Engem vagy magadat? - ez egy nagyon jó kérdés volt, de válaszolni nem tudtam.
- Elmentünk próbálni. Puszi hercegnő. - jött be Niall, adott egy puszit, lepacsizott Lukekal és már szaladt is.
- Üljünk ki a nappaliba. - mondtam és a teám társaságával elindultam.
- Melyik az a szín ami mindkét nemhez illik? - kérdezte Lou és a színskálát nézegette.
- Jézusom, lehetne, hogy egy percig nem a kis Stylesról szól minden? Mostanában másról sem tudsz beszélni és még van 8 hónapod amíg megszületik jesszusom. - már baromira idegesítő, hogy Harry gyerekéről szól mindenki élete.
- Sajnálom, ha túl sok volt, de így el tudom felejteni, hogy mennyire parázok! Most mond, neked milyen lenne, ha terhes lennél egy egy éjszakás kalandból? - a könnyek Lou szemébe egyre jobban csak gyűltek.
- Tudtommal többször is találkoztatok. - csatlakozott Gemma.
- Igen, de akkor nem feküdtünk le egymással. - mondta Lou.
- Bocsi.. - hajtottam le a fejemet és elkezdtem nyomkodni a telefonomat.
- És Lena, az ikrek lefárasztottak? - terelte a témát Dani.
- Sikeresen megtették, igen. - mosolyogtam.
- Imádják őt. - mosolygott Lottie is.
- És mi van Niallel? - kérdezte Gemma perverz mosolyra húzva a száját.
- Hagyjatok már. - takarta el az arcát.
- Totál belezúgott. - annyira szórakoztató volt Lotts feje, hogy ezt csak tetézni lehet.
- Nem is. - motyogta.
- Akkor, ha azt mondom, hogy összeszedett egy barátnőt mit reagálnál? - kérdezte Dani tök komolyan.
- Mi?
- Idáig hallottam, hogy  a szíved megreped Lotts. - nevettem.
- Ez nem vicces. Tényleg van valakije? - kérdezte.
- Nincs. - mosolygott Lou.
- És holnap se csinálok semmit.. - ült le mellém Luke. - Ráérsz? - körbenéztem a lányokon, Lottie és Dani kivételével mindenki bólogatott, hogy igen.
- Attól függ, hogy mire. - hirtelen a kezét a combomra rakta.
- Mondjuk, egy mozi nálam? - simogatta a lábamat és nem esett jól tőle.
- Oké. - remek, már akadozva is beszélek. - Éhes vagyok.. És Niall elment.
- Ha minden igaz akkor rendelt pizzát nektek. - mondta Gem.
- Akkor ő lenne a megmentőm!!  - a hasam egyre jobban korgott és azt utálom.
A pizza megérkezése és elfogyasztása után mindenki elment fürdeni, csak tipikusan nekem nem volt kedvem. A többiek már el is vonultak a szobájukba, egyedül Luke ült mellettem a kanapén.
- A szobámba van egy kis pia.. Nem isszuk meg? - álltam fel mellőle.
- Jól hangzik. - mosolygott és ő is felállt. Felsiettem a szobámba és levettem a polcról a tömény italt.
- Akkor igyunk arra, hogy.. Na jó fogalmam sincs. - nevettem és mikor megakartam húzni kikapta a kezemből.
- Igyunk arra, hogy megismerhettük egymást. - kacsintott és meghúzta az italt utána pedig én is. A sokadik kör után éreztem, hogy kezd beütni a tömény alkohol, de mégsem vesztettem el a teljes önuralmamat.
- Mennyi az idő? - nevettem két csuklás között.
- Éjfél múlt három perce. - nézte meg a telefonján.
- Mit szólnál, ha most elmennénk hozzád? - döntöttem a fejem a vállára.
- Oké. - hirtelen felpattant én meg eldőltem amitől újra nevetnem kellett ezt pedig követte a csuklásom is. Segített felállni és nagyon halkan nyitottuk ki az ajtót, nem akartam, hogy bárki is meghalljon minket.
- Legyünk nagyon halkak. - fordultam felé és a mutató ujjamat a szám elé helyeztem közben.
- Akkor ne rázd a csinos kis segged. - suttogta a fülembe és belemarkolt az érintett területbe. Ez egy érdekes éjszaka lesz, az biztos.
- A hűtőbe van még pia, hozok. Várj itt! - állítottam le és újból csuklottam. Lábujjhegyen táncoltam be a konyhába és nyitottam ki a hűtőt ami kivételesen most tele volt. Hamar megtaláltam amit kerestem, így becsukva a hűtő ajtaját visszasiettem Lukehoz.
- Meg van? - kérdezte már felöltözve.
- Meg ám. - csuklottam.
- Akkor öltözz. - kivette a kezemből én pedig próbáltam az egyensúlyomat megtartva felvenni a cipőmet és a dzsekimet is.
- Hé! Mennyit ittál?? - nem voltam hangos, de egyből kivettem a kezéből és amit kiléptünk az ajtón én is ittam belőle ismét onnantól kezdve csak arra emlékszem, hogy reggel felkeltem.

****

A nap idegesítően sütött be a szobába, főleg a tegnapi kevésbé jó idő után, a telefonom pedig nem akarta abbahagyni a még ideg rombolóbb csörgést. Megdörzsöltem a szemeimet és szétnéztem. Ez nem az én szobám, de nem is csak az a ház amibe én lakom, viszont kellemes meleg valakit éreztem magam alatt, mégpedig Lukeot.
- Jó reggelt vadmacska. - adott egy puszit.
- Mi történt? - fogtam meg a fejemet.
- Eléggé beütött neked a pia, bár nekem se a legjobbat tette, de én több mindenre emlékszem. - dicsekedett.
- Lefeküdtünk ugye? - talán ez az egy ami kicsit is rémlik nekem, na meg, hogy pucér vagyok az is egy jel a szobáról nem is beszélve.
- Örülök, hogy kicsit emlékszel. Egy igazi vadállat vagy az ágyba Lena.. - fordult felém én pedig azt hiszem tövig pirultam.
- Én.. - nem tudtam befejezni a mondanivalómat, mert a telefonom újra csörgött megnézve pedig Danielle neve jelent meg a kijelzőn. - Halló!
- Épp ideje volt felvenni.. Jöttök haza kajálni?
- Mennyi az idő? - nem vagyok tisztába a dolgokkal.
- Dél van.
- Megyünk kajálni? - kérdeztem Luketól ő pedig bólintott. - Megyünk Dan.
- Jó, de nem várunk meg titeket. Puszi. - köszönt el és szerintem nincs jó kedvében.
- Igazából én nem tudok menni, de elviszlek téged. - mosolygott miközben a piercingjével játszott és most csókolt meg először úgy, hogy emlékeztem is rá. Kicsit zavart a kis karika a szájába. - Len.. Nyugodtan játssz vele, vagy ha zavar kiveszem. - nevetett.
- Nem, csak fura. - nem tudtam a szemem levenni a fekete karikáról.
- Éjjel egyik testrészednél se zavart, hogy van. - hirtelen felém kerekedett a szívem pedig egyre gyorsabban kezdett verni. - Megmutathatom, ha akarod.. - húzta fel a szemöldökét valami oltárian édesen.
- Akarom. - egy percig sem bánnám meg, ha most úgy történne meg, hogy emlékszem is rá, hisz Luke eléggé jó pasi. A nyakamhoz hajolt és elkezdte szívni, de valamiért nagyon fájt így felnyögtem.
- Gondoltam a pár órával ezelőttit megerősítem. - huncut mosoly volt az arcán.
- Oké, oké, de ne ebből álljon a nagy megmutatom dolog. - kicsit provokálni akartam.
- Befogom tömni a szád. - mordult meg és beleharapott az alsó ajkamba majd visszatért a melleimhez és éreztem, hogy egyre melegebb lett.
- Luke gyerünk már! - néztem rá gonoszan ő pedig teljesen lecsúszott a lábaimig és a combomat kezdte el puszilgatni belülről egyre feljebb haladva, a szívem pedig már a torkomba dobogott.
- Ne szórakozz velem drágám. - semmi érzelmet nem tudtam kivenni belőle, csak, annyit, hogy nem fenyegetésképpen mondta ezeket. Hirtelen abbahagyta a műveletét és újra feljött hozzám. Az ajkai egyre közeledtek felém, de még véletlen se érintette őket össze a sajátjaival. Hirtelen azt éreztem, hogy méretes erekcióját az én gyenge pontomhoz nyomja majd elveszi és újra odarakja, ezt pedig időközönként csinálta.
- Luke, én már akarom!! - mordultam rá mérgesen, mert ez kikészített. A körmeimet belevéstem a hátába amivel csak egy férfias nyögést tudtam kicsalni belőle.
- Tedd a lábaidat a derekamra. - ezt megtettem és újra nekem nyomta erekcióját mire egy hatalmasat nyögtem. - Engedd el magadat..
- Ez elég nehéz, ha folyton kínzol. - mondtam mérgesen mire megint kaptam egy kis ízelítőt és próbáltam minél jobban elengedni magamat.
- Most csókolj meg. - suttogta ezt a pár szót én pedig megtettem ő pedig belém vezette magát végre! Annyira csodálatos volt az egész, hogy miután engem teljesen kielégített ő kicsusszant belőlem és akkor vettem észre, hogy nem használtunk gumit.
- Te hülye vagy? - lihegtem.
- Tudom irányítani magamat Lena.. Mindjárt jövök. - én pedig abban a pillanatban utána kaptam.
- Majd én segítek. - mosolyogtam rá és leültettem az ágy szélére. Felálltam majd letérdeltem elé. Nem okozott nehézséget -hála Dylennek-, hogy az egészet be tudjam kapni, így a kielégítés is teljes volt, ő pedig már a hajamat markolta.
- Jézusom Lena, mi ez a mély torok?  Uram Istenem. - már alig bírta én pedig a kezemmel is rásegítettem a dologra és egy férfia nyögés kíséretében sikerült kielégítenem. - Csodálatos vagy baszki. - mondta és kis pihenő után felállt az ágyról én pedig elkezdtem öltözni, majd otthon megzuhanyzok.
- Akkor elviszel? - kiabáltam ki a szobából.
- Aha, ha kész vagy gyere a nappaliba. - kiabálta vissza és most először körülnéztem a szobába. A falak fehérek a bútorok világosak, az ágy pedig tiszta kupi. Nem volt nagyobb az én szobámnál, viszont tele volt növényekkel amiktől hangulatosabb lett az egész. Megfogtam a telefonomat és kimentem Luke szobájából egyenesen egy kis folyosóra amin még két ajtó volt, de nem volt kedvem megnézni mit rejtenek, az egyik biztos csak a fürdőt. Elindultam a piros folyosón és kilyukadtam a kapucsínó színű nappaliba ahol az összes bútor a barna színeiben tündökölt, egy boltívvel elválasztva pedig a konyha volt. - Indulhatunk? - kérdezte én pedig bólintottam. Felvettem a tornacipőmet, kinyitotta előttem az ajtót és egy újabb folyosón kötöttünk ki. Először nem értettem, aztán megvilágosodtam, miszerint Luke panel házban lakik.
- Lépcsőn jöttünk fel? - kérdeztem meglepődve, mert az egy vicces sztori lehetett.
- Igen, mivel csak 5 emeletes az egész. - magyarázta és elkezdtünk versenyt futni a földszintig és természetesen nem én nyertem. Kimentünk az épületből és már meg is láttam Luke autóját, kinyitotta majd mind a ketten beleültünk. - Tudod, a reggeli akciónk kicsit elvett az időmből így késésben vagyok, tehát sietni fogok. - magyarázta össze-vissza.
- Oké, én meg éhes vagyok. - mosolyogtam és már el is indult.
Hamar odaértünk a  házunkhoz és egy gyors csókváltás után kiszálltam az autóból és bementem a házba. Már vártam a kioktatást, de mindenki csak visszatartotta a nevetését.
- Most mi van? - kérdeztem elég érdekes fejjel.
- Szép a nyakad húgi.. - mosolygott Liam. Na baszki.
- Lukenál voltam.. - vallottam be egyből.
- Tudjuk. - mondta Niall morcosan.
- Honnan? - kérdeztem értetlenül.
- Tudod.. Az akciód, hogy kiszöktök halkan, nem sikerült túl halkra. Főleg, hogy mindenki fent volt még Loun kívül. - mondta Harry.
- Szóval? - nem igazán értettem.
- Szóval, minden amit csendben akartál csinálni abból hangzavar lett és még csak észre se vettetek minket. - magyarázta Dani.
- Aha. - sóhajtottam és beindultam a konyhába ahol nem várt meglepetéssel találkoztam.
- Szia Lena. - mosolygott Eleanor a szívemben pedig ismét több millió kiskés repült. Ezt nem hiszem el, hogy megint őt választotta!
- Hogy rohadnátok meg mind a ketten a hazugságaitokba!  - mormogtam és újra a nappaliba kötöttem ki.
- Melegítek neked kaját. - ajánlotta fel Dani a kezét ropogtatva.
- Elment az étvágyam. - undorodnom kell attól a nőtől.
- Mi is meglepődtünk, de el kell fogadnod. - mondta Liam egy kevés együttérzés nélkül.
- Ugyan kérlek! Ti nem láttátok azt amit én láttam otthon! Louis nem Eleanort szereti hanem Lenat! - akadt ki Lotts.
- Lottie, ne kezd te is ezt az őrültséget. - mondta Niall és megvetést hallottam a hangjában ami nagyon szíven ütött.
- Amúgy is, látszólag Lena túl van rajta. - csatlakozott Harry is én pedig rögtön megbántam mindent ami tegnap és ma történt.. Felrohantam a szobámba és egy nagy ajtócsapással jeleztem, hogy senkit nem akarok látni mostanában magam mellett.
"Milyen érzés újra átélni? xx"
Ez is az ő műve. Biztos vagyok benne, de gondolkozni se tudtam sokat, mert eléggé fáradt és másnapos voltam így bevágtam a szunyát.

****

"Csak zuhanok és zuhanok, úgy érzem soha nem lesz vége. Dylan belelökött a véget nem érő szakadékba. Bármerre néztem egy emléket láttam Louisval, mindent amit átéltünk most a kövekre vannak vetítve. Nem bírom lelkileg végignézni újra a kapcsolatunkat, ahhoz túl gyenge vagyok. Hirtelen egy csapódást éreztem és most megállt minden. Felnéztem a kőre és elkezdte levetíteni azt mikor Louis először mondta azt, hogy "Szeretlek" és ezt hangosan ismételgette meg. Tudom, hogy álmodom, de mégis olyan élethű volt, felakartam ébredni. Újra elkezdtem zuhanni, de nem tudtam sehova megkapaszkodni, nem akarok több közös emléket látni így egyet sikítottam, hátha ettől megáll ez az egész. Minden eszembe jutott csak a vég nem. Újra egy nagy csapódást éreztem és most az első csókunkat mutatta be az a fránya kő amibe egyből sírva vertem bele.
- Elég volt!!! - sikítottam, mintha bárki meghallaná. Felnéztem és láttam Dylent ahogyan nevet rajtam. Újra zuhantam és a köveket már nem is láttam csak az emlékképeket most a sok nevetés tűnt fel, az édes mosolya és ahogyan rám nézett.
- Mit akarsz? Hiányzik! Szeretem! Csak legyen vége!! - sírtam tovább. Újabb zuhanás következett be és most az, mikor először megláttam Eleanorral aztán ahogy megcsalta velem. Ők nem jók együtt!! A most kezdődő zuhanás rövid volt, így már nem álltam meg csak elém törtek az emlékek. Mikor vissza kellett jönnöm, mikor megcsókolt, mikor elvesztette a látását, mikor megismerkedtem a csodálatos családjával. minden itt volt ami megváltoztatta az életemet. 
Még sem végtelen a szakadék, már látom a végét, de senki nincs ott, hogy elkapjon. Újra előjött egy emlék, mikor mindenki ellenem fordult. Újra lenéztem és megláttam Zaynt, remélem elkap. Már zokogtam a sok emlék miatt és most berepült az előbbi jelenet, hogy megint nem engem választott, de már az összes barátom Zayn mellett várt engem, hogy elkapjanak. Becsuktam a szemem és kiabáltam.
- Mindig szeretni fogom!!!! - hirtelen megálltam a zuhanásban egy ismerős személy kapott el, az én drága bátyám. A lábaimra helyezett, de én sírva borultam a nyakába. 
Mikor elváltunk észrevettem Louist. Oda akartam szaladni, legalább neki elmondani, hogy szeretem, ha már nem merem máshogy, de ahogy közeledtem észrevettem, hogy mögötte Eleanor leláncolta a kezét, mellette pedig Dylen áll. Egyre inkább csak távolodtam. Ezek irányítják Louist és lassan mindenkit."
- Lena, itt vagyok!! Hallasz? Kelj már fel! - végszóra kipattantak a szemeim és éreztem, hogy az arcom nedves.
- Mi történt? - kérdeztem bátyámtól.
- Elaludtál és sikítoztál álmodban, hogy "szereted" meg, hogy "legyen vége".. Minden rendben? - kérdezte félve én pedig mint az álmomban, sírva borultam a nyakába. - Rendben leszel, csak kérlek.. Beszélj egy szakemberrel..
- Nem Liam! Nem fogok! Inkább elmondok nektek mindent, de nem megyek diliházba! - akadtam ki.
- Rendben, csak nyugodj meg. - remélem tényleg így gondolta.

~Louis William Tomlinson~

Minden erőmmel azon voltam, hogy ne gondoljak arra, hogy Luke mikor húzza meg azt a lányt akit én szeretek. Borzasztóan fájna, bár megérdemelném azok után amiket tettem az elmúlt években. Lassan lementem a nappaliba.

- Van szabad hely? - kérdeztem, mert nem akartam senkit összenyomni.

- Gyere. - jött oda hozzám Gem és leültetett, majd ő is leült mellém.

- Minden oké haver? - kérdezte Zayn.

- Ja.. És veled? Valakit hívott Perrie? - kérdeztem.

- Tudtommal nem.. De egyre jobban félek és hiányzik. - mondta szomorúan haverom.

- Vissza fog jönni. - biztatta őt Dani.

- De mikor?? A hajamat tépem miatta. Ki tudja, hogy hol van vagy hogy jó van e... - idegeskedett Malik.

- Biztosan jól van. - mondta Gemma.

- Most Lena és Luke összejönnek? - terelte a témát Lou. Bár ne kérdezte volna meg.

- Szerintem igen. - mondta Niall ami kicsit fájt.

- Remélem nem.. - suttogtam.

- Pár hét és minden visszaáll a rendes kerékvágásba. - mondta Liam egy nagy sóhaj keretében. Ó ha mi azt tudnánk...

Kezdtem fáradni már olyan 1 óra körül így elmentem pihenni, terveim szerint 5 perc múlva aludni fogok. Persze ezt is romba döntötte a telefonom csörgése. Nagy nehezen felvettem, nem tudtam ki az, de reménykedtem, hogy Mc, vagy anya.

- Halló? - kérdeztem.

- Mit szólnál egy alkuhoz? - kérdezte az ismeretlen srác.

- Milyen alku és ki vagy? Mással szórakozz. - morogtam.

- Én voltam aki elvette a látásodat és én vagyok az aki miatt nem kell aggódnod a műtét előtt. - egyből rájöttem. 

- Hol a "ha" Dylen? - sóhajtottam.

- Utasítsd vissza Lenat Eleanor miatt. Cserébe nem piszkálok bele a műtétedbe és nem esik baja a kis szerelmednek sem.. Egyébként, holnap reggel kapsz egy képet. Direkt neked csináltattam. Egy teljes alakos kép Lenaról kidomborítva azokat a helyeket ahol tele volt lila foltokkal. Csak, hogy tudd mi történik megint vele. - ez egy patkány.. Egyszer úgy is a saját kezemmel nyírom ki! De nem akartam, hogy baja essen Mcnek.

- Oké.. És mi a garancia rá, hogy ezeket betartod? - kérdeztem.

- Majd Eleanor egyezteti veled a garanciát barátom, meg mondjuk kapsz egy kis pénzt a műtétedhez.. - és le is rakta. Milyen hülyeségekbe bele nem megyek, hogy megvédjem Mcet, mégis borzasztónak érzem magam. Ki tenne ilyet? És már biztos vagyok benne, hogy a balesetem mögött is ő állt, mert szerelmet akartam vallani Mcnek.. Nem tudom, hogy hogy fogom kibírni Eleanort, de ha engem fenyeget a többieket is fogja, már ha tönkre akarja tenni Mcet...Minden esetre még nem szólok a többieknek, majd ha több dolog történik..

Ahhoz képest remekül aludtam ami az éjszaka folyamán történt, de egyre idegesebb is lettem főleg miután Mc haza jött és hallottam pár dolgot, főleg az álmát.

- Na vissza is tértem. - lépett be El az ajtómon.

- Szia. Beszélnünk kell. - mondtam határozottan.

- Mindent tudok Louis.. Nem baj, még lehet ugyan olyan a kapcsolatunk. - ült le mellém.

- Talán. - bólintottam.

- Most el kell mennem kicsit, de jövök ebédre! A garancia pedig legyen, hogy újra láthatod bármikor boldogan Lenat. Ja és itt a boríték. - mondta a hülyeségeit és egy csók után lelépett.

****

Anyával akartam beszélni, de most beértem a húgommal is.

- Azt tervezzük, hogy ha újra látsz elmegyünk megünnepelni mondjuk egy AquaWorldel, vagy elutazunk valahova, csak annyira szeretném már, ha minden rendben lenne.- motyogta a végét.

- Szeretném már látni a csinos kis pofikáját az én húgomnak. - mosolyogtam.

- Minden rendben van Louis? - kérdezte Lottie.

- Persze, csak azt hiszem nem tudom elengedni Eleanort. - kellett egy kamu szöveg amivel a többieket etetem be és ez tökéletes, ismerve engem.

- Ne Louis... Őt nem érdekli a helyzeted, csak kihasznál. Kérlek ne ess bele ugyan abba a hibába.- fogta meg a kezemet.

- Lottie.. ne aggódj. Így jó.. Mc is tovább lépett én is tovább akarok és Eleanor tökéletes nekem.

- Nem ő tökéletes neked hanem Lena te idióta. - csalódottságot hallottam a hangjában.

- Az lehet, de jó lesz ez így. Barátok maradunk és ennyi. - mosolyogtam egy aprót.

- Louis.. ismered magatokat? Olyan vággyal néztek egymásra, hogy első alkalom esetén egymásnak estek. Szükségetek van egymásra. - engedte el a kezemet.

- És mi van Niallel Júlia? - húztam fel a szemöldökömet.

- Mi lenne? Barátok vagyunk hagyj már. - nagyon leakarta zárni ezt a témát, de ha ő kifaggathat akkor én is őt.

- Bejön mi? Bár vak vagyok, de ismerlek Charlotte. - gúnyos mosoly volt az arcomon, de a kedvesebbik fajta.

- És ha bejön? Én nem jövök be neki. Ennyi.. 

- Szerintem nagyon aranyosak lennétek.. Mellesleg bízok Niallerben! - próbáltam jó hatással lenni rá.

- Nem fogok kezdeményezni drága bátyám. - csak ne a Lotties kiakadás legyen.

- Jó persze.. De mi a véleményed arról, hogy kicsi Niall? - perverz mosolyra húztam a számat.

- És neked mi lenne a véleményed, ha kiderülne, hogy a drága húgod összefeküdt az egyik legjobb barátoddal? - ült le újra mellém.

- Oké, igazad van. - nevettem.

- Lotts... Beszéltem Perrievel. - hallottam meg Mc hangját.

- Szóltál Zaynnek?? - kérdeztem egyből.

- Nem, mert Perrie még nem tudja, hogy mi legyen az eljegyzéssel, de még ma haza jön.. - magyarázta Mc.

- És hol volt eddig? - kérdezte Lottie.

- Haza ment az anyukájához. 

Legalább Zaynnek biztosan megmarad a szerelme, nem úgy mint nekem, hisz Mc az egyetlen számomra! De megvédem bármi kell is hozzá.