Chapter 17. Keswick

Sziasztok! Sajnálom a késést, de itt az új rész!:) És tudom, hogy nagyon rövid, ezt is sajnálom, de az új részt próbálom előbb és hosszabban hozni!:)) Írjatok megjegyzést ha tetszik és ha nem akkor is! Invitáljatok embereket ha úgy érzitek megakarjátok osztani velük a blogot utána a gondolataitokat, hogy hogy képzelitek el, de nekem is nyugodtan megírhatjátok facen[és be is jelölhettek] esetleg a facebook csoportban vagy e-mailben [horvathemese0707@gmail.com]! :)) 

Csók xx <3

~Louis William Tomlinson~

♪ You know I've always got your back, girl
So let me be the one you come running to, running to, r-r-running
I said it’s just matter of fact, girl
You just call my name
I'll be coming through, coming through, I'll get coming. ♪

Tudod hogy mindig ott leszek neked
Engedd, hogy én legyek , akihez jöhetsz
Azért mondom ezt mert igaz
Csak mondd a nevem
És én jövök, jövök, jönni fogok

A tegnapi rohamom amit Eleanor-nak mondtam, hát... talán nem kellett volna, mert most azt hiszi, hogy én még mindig szeretem Lena-t, pedig már rég lezártam őt magamba, csak megakarom védeni őt, mint a húgomat. Elég hülyeség az exemet a húgomnak hívni, de így érzek.
"Csak döntsd már el, hogy kit szeretsz és kit akarsz, mert az tisztán világos, hogy szeretsz csak Őt jobban! Ne játssz velem kérlek!!"   Egy ideje -tegnap óta- csak El szavai járnak a fejembe és ezt megakarom osztani valakivel. Leindultam a nappaliba ahol a már nevetségesen kinéző lány "bandákat" lehetett megtalálni, így tovább mentem a konyhába ahol fiúk pont őket beszélik ki.
- Nevetséges amit csinálnak..- mondtam.
- Valahogy ki kéne őket békíteni.. - mondta Zayn.
- De először el kell intézni ezt a Dylen-es ügyet. - mondta Niall.
- Anya hívott, hogy Dylen elindult London felé úgyhogy, Zayn remélem már mindened megvan. - mondta Liam.
- Nem cserélhetnék Zayn-nel? - kérdeztem és az összes fiú rám nézett. - Csak jobban érezném magam, ha a közelben lenne. - mondtam.
- Zayn tud rá vigyázni ne aggódj.- mondta Harry.
- Sok mindenkinek jobb lenne ha mellette lennénk, de amíg Dylen ide nem jön és távozik addig itthon kell maradnunk. - mondta Liam.
- Mikor megyünk majd utánuk? - kérdezte Perrie. Észre se vettem, hogy bejött.
- Amilyen hamar csak lehet. Ne aggódj Pezza. - mondta Liam és megsimogatta a vállát majd kiment a húgához mi pedig követtük.
- Lena, hozd a cuccod. - mondta Liam rezzenéstelen arccal.
- Úgy viselkedtek mint egy hülye filmben.. - forgatta meg a szemeit.
- Te ezt most komolyan mondtad? - kérdezte Harry.
- Nevetségesek vagytok, mintha megakarnának ölni. - mondta Mc és felment a szobájába.
- Szerintem nem kéne ilyen keménynek lennetek vele... Most a helyzet közepében van és nem tudja mit tegyen és ilyenkor normális ez a hangulatingadozás.. - mondta Gemma és elment mellettünk. - Azért kíváncsi vagyok, hogy ti ilyen erősek maradnátok egy ilyen hosszú idő után.. - jegyezte meg a lány. Mindenkit lefagyasztott a monológja, olyan csend volt, hogy hallottam ahogyan a többiek lélegeznek.
Csöndben vártunk az említett személyre, de én nagyon nyugtalan voltam, hogy most mi is lesz vele.
- Zayn beszélhetnénk? - törtem meg az aggódó csendet. Barátom felemelte a fejét majd elég hangosan rácsapott a lábaira és felállt majd elindult a konyhába.
- Tudom miről akarsz beszélni.. De hidd el, hogy ott biztonságba lesz, csak bízz bennem. Az amit meg Gemma mondott az teljesen igaz, de ezzel is megbirkózunk mert szeretjük Lena-t főleg te ugye? - mondta nekem.
- Már nem vagyok belé szerelmes. - mondtam.
- Hát te tudod.. - nevetett egy aprót.
- A lényeg, hogy végre ez az egész a múlt legyen és minden visszatérhet a régi kerékvágásba. - mondtam.
- Lena itt fog maradni, ugye tudod? - kérdezte Zayn mire egy nagyot sóhajtottam. Valójában nem gondoltam.
- Gondoltam. - nevetett fel egy kicsit. - Nem tudom, hogy mi fog történni, de nektek meg kell békélnetek egymással valamilyen módon. - veregette meg a vállam.
- Zayn mehetünk? - hallottam ahogyan a konyhában kérdezi McKenzie.
- Igen, indulás!! - mosolygott barátom. Kimentem a konyhába de feleslegesen mert már a nappaliban voltak. Zayn elbúcsúzott barátnőjétől majd elindult kifele Mc-kel az oldalán. Megvártam amíg kiérnek majd gyorsan utánuk futottam. Megragadtam a szőkeség csuklóját és visszatartottam. Mondani akart valamit, de nem tudott, láttam rajta.
- Vigyázz magadra! Kérlek. - suttogtam az utolsó szót és mosolyogva borzoltam össze a haját majd hátat fordítottam nekik és elindultam befele. - McKenzie Elena Payne. - suttogtam majd bementem a szobámba egyenesen. A nap unalmasan telt míg fel nem figyeltem a csengőre. Azt hiszem Dylen megérkezett és ezzel egy időben jött be Perrie, Gemma, Danielle és Sophia.
- Ezt komolyan gondoltátok, hogy majd négy lány visszatud fogni? - nevettem.
- Elég ehhez egy, maximum két lány is. - mondta Perrie.
- Na jó, hagyjatok. Csak látni akarom a mocskos pofáját.. - mondtam és elindultam.
- Mindenki tudja, hogy szereted. - kezdte Danielle.
- De nem akarod, hogy ő is és El is megtudja? Mert ha így folytatod akkor csak magadnak okozod a kárt. Minden értelemben. - mondta a bölcs asszony, Gemma. Tehát ezek így támadnak.
- Mi már mind megbocsájtottunk neked, rég.. - mondta Sophia amin meglepődtem.
- És ti egy szobában? WOW! - mondtam közben Dani-re és Soph-ra mutattam.
- Ne vágj már vissza. - mondta Perrie.
- Boldog akarsz lenni Eleanor-ral vagy nem? Ha igen akkor maradj a seggeden és felejtsd el Lena-t!! - mondta Danielle. Ez egy jó kérdés Dan, egy igen jó kérdés.
- Ne kérdőjelezd meg azt amit Eleanor iránt érzek. - hazudtam magamnak is. De tényleg nagyon szeretem a lányt, olyan aranyos, de ha Mc-ről van szó ugrok.
- Csak az érzelmeid között ingadozol. - mondta Gemma. - Mert te sem tudod, hogy mit akarsz és kitől akarod és legszívesebben eltűnnél a föld alá mert te is szenvedsz! Minden a feje tetejére került.. - folytatta.
- Hogy lehetsz ilyen bölcs? - kérdeztem. - És mikor fogtok leengedni? - kérdeztem. Egyszer csak Dylen nyitotta ki az ajtót. - Ez lett volna a következő kérdésem. Te mocsok. - mondtam és készültem, hogy beverjek neki egyet de visszatartottam magam, ha a lányoknak sikerül nekem is.
- Hol van az a ribanc? - kérdezte Dylen és bent átkutatott mindent. Itt felment bennem a pumpa, de mégsem ütöttem meg. Úgy láttam, hogy Danielle megteszi ezt helyettem is, de már Perrie is ugrott. És ők pampognak nekem? Dylen kapott egy két állast, de a lányok sem úszták meg sérülés nélkül és itt vége lett a türelmemnek.
- Haver ne nevezd magad férfinak miután megütöttél egy nőt, sőt nem is egyet! - mondtam és gyomorszájon vágtam majd megfogtam, levezettem a bejárat ajtóhoz és kivágtam őt a francba.
- Amerikában van, jó messze tőled! - kiabálta  utána Liam. Bevágtam utána az ajtót majd az elsősegélyt kerestem.
- Mi történt? - kérdezte Niall.
- Perrie és Danielle elég idegesek lettek a "ribanc" szó használata után így nekitámadtak. Egy ideig ők álltak nyerésre majd Dylen elővette a barom formáját és én sem bírtam tovább. - meséltem. Gemma-ék közben lekísérték a két lányt.
-Nincs semmi bajod? - kérdezte Liam barátnőjétől.
- Nekem nincs. - mondta Sophia.
- Nekünk sincs. - mondta Dani és letörölte a vért a szemétől, Perrie meg a szájáról.
- Az a szemét balfasz! Ha még egyszer ez utamba kerül nem éli túl ezt garantálom! Szarházi gyerek!! - akadt ki Perrie. Lefertőtlenítette a sebet nekik Niall majd letapasztotta egy sebtapasszal.
- Holnap megyünk utánuk. - mondta Danielle.
- Ez kérdés volt? - kérdezte Liam.
- Nem. Ez kijelentés. Angolból egyes.. - mondta Dani.
- Akkor írok Zayn-nek. - mondta Liam.
- Amúgy nem is ütötted meg? - kérdezte Gemma, Liam-től.
- Dehogynem. - szűrte a fogai között.
Zayn visszaírt, hogy oké és azt hiszi minden rendben van ott, biztonságban vannak, de Mc szarul néz ki. MEg még jött egy olyan, hogy úgy pakoljunk, hogy sátorozni is elmegyünk holnap napnyugta előtt. Itt az idő lezárni.

~McKenzie Elena Payne~ 

[zene]

A szívem szorul össze és úgy érzem bármikor rám törhet a sírógörcs, senki nem tudná megérteni hiszen még nem érezték ezt. A nagy ürességet amit az egész testemben érzek.
- Kérlek mondd el. - ült le mellém Zayn két pohár kakaóval, az egyiket a kezembe adta. Mint a filmekben, teljesen be voltam bugyolálva takaróval csak éppen nem a tűz előtt ültem hanem a TV előtt és bambultam ki a fejemből.
- Köszönöm. - vettem el a kakaót. - De nem értenéd meg.. - mondtam halkan, vékony hangon.
- Ha nem is próbálod elmondani, biztos nem fogom meg érteni. - simogatta meg a hátamat. Őszintén össze vagyok zavarodva, én már nem értem Louis-t.
- Egyszer leordítja a fejemet, hogy ne próbáljam elválasztani Eleanortól most meg vigyázzak magamra.. Egyszerűen nem értem. - mondtam könnyes szemmel, de rá sem néztem a mellettem ülő fiúra, de ő nem is mondott semmit így elkezdtem kiengedni minden bánatomat. - Nem tudom mit érzek.. Gyűlölni és utálni akarom őt azért amit velem tett és amit most tesz, elakarom őt engedni örökre, de nem megy. Ez most örökké fog tartani? Vagy meddig? Zayn mondd, hogy mindez meddig fog tartani? - mondtam és az első könnycsepp most csordult le az arcomon. Ismét nem mondott semmit, elment a táskámig kivette a pénztárcámból a képet ami a kedvencem volt Louis-ról és rólam majd odaadta a kezembe.
- Égesd el, vele együtt az érzelmeidet is! - mondta és gyújtót is adott. Egy ideig csak néztem a képet majd nagyot sóhajtva dőltem előre az asztalhoz és gyújtottam meg a képet.
- Nézd meg.. 2 éve történt a szakítás és én még mindig nem tudom elengedni. - mondtam.
- Ez teljesen érthető. - mondta Zayn. - Vagyis, hosszú idő, de ő volt az első szerelmed nem? - kérdezte.
- De.. -mondtam halkan és eszembe jutott az a nap mikor összejöttünk, tisztán bennem van még. Minden szóra emlékszem.

2012. 06. 30. UK, London
A szokásosabbnál is melegebb idő volt és nekünk szerencsére volt medencénk. Danielle-el és Perrie-vel egy jó kis csajos beszélgetés közben mindenféle finom gyümölcsöket ettünk, persze én rögtön megállapodtam az epernél. 
- És Pezza, mi a helyzet Zayn-el? - kérdezte Dani.
- Engem nem érdekel..őszintén. - mondta majd befalt egy barackot.
- Danielle, a bátyámmal mi újság? - kérdeztem huncutul, mert én őszintén azt szeretném, ha összejönnének. 
- Tegnap voltunk fagyizni és jól elbeszélgettünk.- nevetett halkan, gondolom eszébe jutott egy emlék.
- És még mindig nem vallottad be magadnak, hogy érzel valamit Mr. Sárgarépa iránt? - kérdezte Pezza.
- Nem érzek semmit iránta, kizárólag barátságot és nekem ez így tökéletes. - mosolyogtam és megint ettem egy szem epret.
- Biztosan jó lehet az ágyban. - mondta Danielle, utánozva engem majd Perrie-vel egy nagyot röhögtek.
- Én ilyet soha nem mondtam! És nem is így beszélek! . -nevettem én is. 
- Biz' ám jó vagyok az ágyba! - kiáltotta Loui és egyből kaptunk is a vízből, de mellette állt Niall és a bátyám is. Mi egyből sikoltva ugrottunk fel a helyunkről és rohantunk az udvarra, hátha ott eltudunk  menekülni, de amint kiértünk Zayn és Liam lecsapott az előttem futó két lányra és egyenesen a vízbe dobták őket, míg én futottam a kertben tovább és valaki nagyon üldözött. Már visszafele futottam mikor hirtelen beleestem a vízbe, de egy erős testet éreztem a hátam mögött, szorosan hozzám simulva. Nem vettem levegőt mielőtt a mélybe süllyedtünk volna a titokzatos idegennel, de minden rekordot megdöntve a leglassabban tudtunk csak feljutni, nagyon féltem, hogy megfulladunk. Mikor felértünk meghallottam a hangját a társamnak.
- Fent vagyunk, minden oké? - kérdezte halkan én pedig csak bólogattam, mint a bólogatós kiskutyák.
- Köszönöm. - mondtam halkan, de pontosan nem is tudom mit köszönök mert ő lökött bele a vízbe.. Bátyám segített kimászni a vízből utánam pedig Loui is kijött. Mindenki nevetett még mindig. - Kapjátok be... - motyogtam az orrom alatt. 
- Menj be öltözz fel, de fürdőruhát vegyél fel! Mindjárt megyek én is átöltözni. - mondta Pezza és megsimította a vállam, de a szemébe láttam a huncutságot. Perrie nem tud semmit magába tartani, még ha azt hiszi mégis. A szeme mindent elárul és ez a te veszted drága Perrie Edwards. Felmentem a lépcsőn és beléptem a szobámba majd elővettem három fürdőruhát és sehogyan sem tudtam dönteni közöttük. Hallottam, hogy kinyílik teljesen a félig csukott ajtó.
- Hé Pezz, szerinted melyiket vegyem fel? Nem tudok dönteni. - mondtam és olyan biztos voltam benne, hogy a barátnőm az. 
- A színes, az olyan te vagy. - hallottam meg egy bársonyosan sima hangot mögülem. Hirtelen, ijedtségembe megfordultam, de pontosan tudtam, hogy Louis az. Perrie, ezért meg kicsinállak, de biztos voltam abban is, hogy Danielle segédkezett benne.
- Köszi. - mosolyodtam el egy kicsit, de teljesen lefagytam és csak bambultam. A gondolatmenetemből az zökkentett ki, hogy Louis vészesen közeledett felém.
- Mc. Kérhetek valamit? - a nyakamon éreztem forró lehelletét. 
- Igen.  - mondtam alig hallhatóan mert teljesen lefagytam. Mi ez az érzés amit kivált belőlem? Felemelte az államat, hogy a szemeibe nézzek, azokba a gyönyörű kék szemekbe.
- Csókolj meg. - kérte én pedig nagyon megdöbbentem, hisz ez lehetetlen. Miért kérne ő ilyet? A körkülönbség elég nagy ehhez. Míg az agyam kirakta a STOP! táblát a testemet nem tudtam irányítani, az arcom vészesen közeledett az övéhez, tudtam jól, hogy csak tudni akarja, hogy akarom e. Megfogtam az arcát az egyik kezemmel majd mintha a kérés meg se történt volna az orrát az enyémnek bökte majd az ajkait az enyémekre rakta, s nyelve máris bejutásért könyörgött én pedig azt hiszem eleget adtam neki. Elérte, hogy teljesen levegyen a lábaimról. Nyelvünk csatát vívott egymással, de ez olyan barátságos csata, nem az a lényeg ki nyer, hanem hogy mind a ketten érezzünk valami olyat amit eddig nem mertünk bevallani egymásnak, mint egy krumpli. Ha megnézed a krumplit akkor inkább a paradicsomot választod, ez a krumpli ha megpucolod és megfőzöd egy csodálatos dolog, csak tenni kell érte valamit! A csókunk abbamaradt, súlyos levegő hiány miatt, de már kibontottuk azt amit kell, amibe teljesen igaza volt a két barátnőmnek.
- Én... azt hiszem.. nem tudom... de szeretlek. - mondtam ki egymás után, kisebb-nagyobb kihagyásokkal a szavakat.
- Én is téged. - a homlokát az enyémnek döntötte, még szerencse, hogy a karjaival tartott engem, különben összeestem volna, sőt meg is rogytam, csak ő elkapott. 
- Elég béna vagyok. - nevettem vele együtt.
- Ez tetszik. - nevetett.
- Mi? Miért? - kérdzetem csodálkozva, de már nem nevettem.
- Mert van egy okom amiért melletted lehetek egész nap. - mosolygott én pedig teljesen meghatódtam. A vicces Tomlinson áttud menni a vicceivel kicsit komolyba is.
- Lennél a barátnőm, McKenzie? - kérdezte és azt hiszem a szívem kihagyott egy ütemet majd egyre gyorsabban és hangosabban kezdett el dobogni. 
- Igen. - mondtam és közben bólogattam is, hogy elég meggyőző legyek mennyire is szeretném. Melegség járta át a testem és ezt éreztem mindig, mikor hozzámért vagy megölelt. Hihetetlen. Ő életem első szerelme.

****visszaemlékezés vége****

2014. 06. 08.

- Amúgy most, hol is vagyunk? - kérdeztem.

- Keswick. Szerintem gyönyörű hely. - mosolygott. - De ideje aludni, Liam előbb küldött egy üzenetet, hogy Dylen már volt ott és azt hazudták, hogy beszéltél Liam-mel, hogy Amerikába utaztál a keresztanyukádhoz. - mondta Zayn mire teljesen megnyugodtam.

- És mikor jönnek? - kérdeztem.

- Holnap vagy az után. - mondta. Megittam az utolsó kortyot a kakaómból majd letettem az asztalra és követtem Zayn-t, hogy megmutassa merre van a szobám.

- Szerinted meg kéne bocsájtanom Danielle-nek? - kérdeztem.

- Szerintem mindenképpen meg kéne beszélnetek ezt. Mindenki követ el hibákat, de ugyanúgy megérdemelnek egy esélyt hiszen emberből vannak. Te is követtél el hibát, mégis itt vagy. - mondta a nagy bölcsességét. - Viszont mutathatok valamit? - kérdezte Zayn.

- Persze. - mosolyogtam. Beküldött a szobámba, hogy várjam meg ott, nem is tartott sokáig és már itt is volt.

Egy kis vörös dobozkát tartott a kezébe. - Ez ez, mi ez? - kérdeztem kíváncsian mire ő felnevetett.

- Semmit nem változtál. A hajszíneden kívül. - mosolygott. - Elakarom venni feleségül Perrie-t, szerinted örülne neki? - kérdezte és kinyitotta a dobozkát. A levegő belémfagyott, gyönyörű volt és Pezza nagyon szerencsés lány.

- Ez gyönyörű, és biztos nagyon drága volt. - mondtam és a szám újra felvette az "o" alakot.

- Igazából a nagyimé volt, de a kövek eltűntek belőle így csak az volt a drága, hogy ugyanolyat rakassak bele. - mosolygott. - A születésnapján szeretném. - válaszolta meg a következő kérdésemet.

- Biztos örülni fog neki. - mondtam biztatóan. 

- Köszönöm. - mondta. - Arra gondoltam, hogy majd elmehetnénk sátorozni. - mosolygott Zayn.

- Itt, Keswick-en? - kérdeztem.

- Akár. De majd megbeszéljük. Aludj jól. - adott egy puszit majd átment a neki kijelölt szobába. Még gondolkoztam egy majd elaludtam.

Szörnyű álmom volt. Megnéztem az órámat és még csak 3 óra van. Itt az idő lezárni.