Season 2. Chapter 4. I'll be fine

Sziasztok! Itt az új rész, nem a legjobb és nem a leghosszabb, de most inkább azt vettem figyelembe, hogy minél hamarabb hozhassak nektek részt. DE! Igyekeztem a lehető legjobbra. Lehet kicsit lapos lett, de remélem tetszik. És ha van véleményetek írjátok le kérlek, mert kicsit rosszul esik, hogy 1 hónappal ezelőtt hatan írtak nekem, most meg alig valaki. :/
Jó olvasást! xx


~McKenzie Elena Payne~

Tehát így állunk. Louis elhozta a kis barátnőjét én meg Luke-ot. A sok hülye ígéretéből is elég volt egy életre. Mosolyogva néztem bátyámra és egy sóhaj keretében bemutattam neki a mellettem álló fiút, ez után a többieknek is. Próbáltam elűzni a fejemből azt a gondolatot, amit írt Dylen, nem adom meg neki azt az esélyt, hogy hülyét csináljon belőlem. Amint leültünk a kanapéra elkezdődött a kérdezgetés, s tudtam, hogy ez most nagyon hosszú lesz.

- És mi vett rá arra, hogy a húgomhoz odamenj? - kérdezte Liam.

- Igazából láttam rajta, hogy rossz kedve van és nem tudott enni mikor a kezében volt a szendvicse. Gondoltam megvigasztalom. - mosolygott rám Luke.

- És mit evett? - kérdezte Niall.

- Nialler... kérlek.. - forgattam meg a szemeimet.

- Csak tudni akarom, hogy miből nem kaptam. - "duzzogott" be.

- Na jó gyerekek. Ki kér inni meg egy kis sütit? Lena segíts. - mentette a helyzetet Jay és magával húzott a konyhába.

- Valami baj van? - kérdeztem.

- Kérlek tölts mindenkinek egy kis narancslét. - mondta miközben levette a polcról a dugi sütiket. Levettem mindenkinek a poharát, igen mindenkinek van egy saját pohara, és még hozzá kettőt Luke-nak és Jay-nek. Minden pohárba töltöttem a finom innivalóból majd sóhajtva tettem vissza a helyére.

- Tudod... Louis..

- Jay kérlek.. Hagyjuk. Elmegyek hozzátok hétvégére, de nem bírnék ott lenni tovább vele. A dolgok egy pillanat alatt megtudnak változni és most is így lett. Nem akarom újra végignézni, hogy ismételten nem engem választ, abból már elegem van, hogy nem vagyok elég jó neki mikor a tudtomra adta, hogy bármit megtenne értem. Össze-vissza beszél. - néztem rá és Lena nyert, mert egy könnycsepp sem volt a szemembe akármennyire is fájt.

- Lena.. Ha sikerül a műtét, akkor minden rendben lesz! Ti egymásnak vagytok teremtve. - mosolygott rám kedvesen.

- Ha így lenne már együtt lennénk. - mondtam és ezzel otthagytam őt a konyhába. Meg is bántam, hiszen nagyon bunkó voltam vele, de mostanság az egész Tomlinson família meg van bolondulva. Nagy nevetéseket hallottam a nappaliból ezért nagyon megkönnyebbültem. Ránéztem Zayn-re aki nevetve nézett vissza rám és elismerően bólintott egyet aminek nagyon örültem, hisz mostanság vele nagyon jóban lettem. Már csak a többiek véleménye érdekel, kiemelkedően Liam, Niall és Dani véleménye, meg persze az egyetlen ész, Gemma véleménye. Leraktam az asztalra az innivalókat és mindenki sorjába vette el a saját poharát, Louis-nak a kezébe adtuk és akkor vettem észre, hogy a csajnak nem hoztam poharat.

- Louis, adnál nekem is? - nézett felé én pedig jó hangosan fejen csaptam magamat amiért nem hoztam és esküszöm nem direkt volt!

- Minden rendben? - kérdezte felhúzott szemöldökkel Louis.

- Persze, csak magamnak nem hoztam- és ekkor egy hatalmasat estem, fejem sikeresen az ajtófélfának. - magamnak poharat. - nyögdécseltem a végét.

- Jézusom húgi. - szaladt hozzám Liam.

- Jól vagyok, csak segíts fel. - nyújtottam a kezem felé és kicsit homályosabban láttam.

- Lena neked vérzik a fejed.. - motyogta halkan Perrie.

- Mi?? Úristen. Ne! Állítsátok el!! - vinnyogtam össze-vissza. Utálom a vér látványát, főleg ha az belőlem árad. - Liam.. Homályos az arcod!!! - nagyon pánikba estem.

- Oké, beviszlek a kórházba! Hárman jöhetnek velünk kő-papír-ollózzátok le és még homályosan is láttam ahogyan elkezdenek játszani. Ezek idióták.

Liam betett a fekete Range Rover-jébe, az anyósülésre pedig Luke ült be, a fejem egyre jobban lüktetett és nem bántam volna, ha most azonnal felrobbanna. Megláttam Niall vigyorgó fejét felettem és beült, hogy a fejem az ölébe legyen, Zayn beült a derekamhoz, Pezz meg a lábamhoz.

- Indulhatunk? - kérdezte Liam mire belenyilallt a fájás a fejembe így oda kaptam.

- Esküszöm, hogy nem direkt volt. Véletlen hoztam egyel kevesebb poharat. - mondtam nagyon vékony hangon, de a szédülés kerülgetett.

- Senki nem haragszik rád e miatt. - simogatta meg a lábamat Perrie a kezemet meg végig Luke fogta elölről.

- Niall..

- Mondd hercegnő. - hallottam a hangjában, hogy féltett engem.

- Fáj a fejem nagyon és szédülök. De a legfontosabb, hogy éhes vagyok. - halkan beszéltem, de mindenki sóhajtott egyet.

- Elviszlek majd enni valahova. Ígérem. - simogatta meg az arcomat.

- Húgi, minden oké? Hogy érzed magad? - egyszerűen imádom ilyenkor.

- Ott vagyunk már? - egyre jobban fájt a fejem és nem bírtam tovább nyitva tartani a szememet.

****

Ha eddig azt akartam, hogy robbanjon fel a fejem, most azt akarom, hogy robbanjon fel majd égjen porrá.. Egyszerre hatfelé állt bele az a szúró érzés és közben lüktetett, és én nem bírom az ilyen fajta fájdalmat, nagyon nem. Kinyitottam a szemeimet és az összes kísérőm bent volt.

- Hogy vagy? - kérdezte mosolyogva Zayn.

- Szerinted hogy van? Az arcára van írva, hogy kussolj be. - Te is kussolj be Perrie vagy a csinos kis szőke hajadat ötféleképpen fogom levágni.

- Most komolyan? Még mindig haragszol amiért mégsem tudtunk elmenni Bradford-ba? Komolyan mondd le az esküvőt is. - forgatta meg a szemeit Zayn.

- Oké gyerekek, nyugodjunk le. - szólt közbe Niall.

- Nem azért haragszom, hanem mert nem mondtad el, hogy miért! - emelte fel a hangját Perrie nekem meg egyre inkább az idegeimre mentek.

- Nem itt kéne kiakadnod. Hihetetlenül hisztis vagy. Olyan, mint mielőtt összejöttünk volna. Elviselhetetlen. - hihetetlen, de még mindig nyugodt volt Zayn.

- Ó, igen? akkor talán nem kellett volna megkérned a kezemet. - mutatta fel a gyűrűt.

- Tényleg ne itt beszéljétek meg. Meghívlak titeket is egy Nando's-ra, csak nem most. - állt közéjük Niall.

- Niall ne most!! - kiabált rá mind a kettő.

- Befejeznétek végre? A fejem mindjárt hatfelé robban és ti csak azon tudtok veszekedni, hogy most elutaztatok vagy nem, avagy megváltoztatok-e vagy nem. Nem értem miért ti jöttetek ha nem tudtok meglenni egymás mellett és megkímélni engem attól, hogy a vinnyogásotok a halálba vezet engem. - nem bírtam tovább hallgatni őket, felültem nagy nehezen és szörnyen szomjas voltam Zerrie pedig halkabban, de folytatták a veszekedést. Ránéztem Luke-ra és csak mosolyogtam rá ahogy ő is rám.

- Louis, hoznál nekem vizet? - néztem Luke-ra. Várjunk, mi??? Azt mondtam, hogy Louis? Gratulálok Lena, a mai napon a második baklövésed. Mindannyian tátott szájjal álltak körülöttem.

- Te azt mondtad, hogy Louis? - szólalt meg Liam is. Akartam mondani valamit, de egyszerűen egy hang se jött ki a torkomból.

- Semmi baj. - ült le mellém Luke és egy puszit nyomott a fejemre. Na jó, ezt nem hiszem el, most szólítottam a volt barátom nevén és semmi baj?

- Lemegyek neked vízért. - mosolygott Zayn.

- Én nem kértem vizet. - szólaltam meg és a homlokomat ráncoltam.

- Körülbelül egy perce kérted. - nézett rám furcsán Perrie.

- Jaj tényleg. azt megköszönném Zayn. - erőltettem magamra egy mosolyt.

- Ez mi volt? - kérdezte Niall és a bátyámra nézett.

- Hát sérült  rövidtávú memóriája, így ilyen esetek előfordulhatnak. - vakarta a fejét Liam majd leült mellém miután Luke felállt onnan. - Esélyes, hogy elfelejtetett pár dolgot az elmúlt napokból, de el fog múlni.

- Mikor mehetek haza? - kérdeztem, mert egyre jobban fájt a fejem és egy jó adag fájdalomcsillapítót akarok bevenni orvos jelenléte nélkül.

- Átcserélik a kötést, mert kicsit átázott, és szabad vagy. - adott egy puszit az arcomra bátyám én meg hálásan néztem rá. Pár perc múlva egy fiatal nővér jött be, kedvesen rám mosolygott és egy perc alatt lecserélte a kötést és elmondta, hogy lehet cserélni kell még egyszer-kétszer ezért adott hozzá anyagot. Liam állítólag már beszélt az orvossal és mire Zayn felért addigra már indulhattunk is. Hálásan néztem rá majd vedeltem a kis palack vizet. Mikor befejeztem vissza adtam Zayn-nek, ne hogy már én cipeljem, és eltudtunk indulni, bár a lábra állás kicsit nehézkes volt, mert megszédültem, de még élek.

****

Mikor beléptünk a házba nagy nevetések fogadtak. Hihetetlen, hogy mennyire megkedvelték ezt a csajt, még csak a nevét se tudom, bár jelenleg el is felejteném valószínű. Ledobtam a cipőmet és bementem a konyhába - köszönés nélkül -, s sürgősen kerestem egy kis fájdalomcsillapítót.

- Te mit csinálsz? - jött be Liam.

- Én csak keresek egy kis.... elfelejtettem. - néztem rá mire elröhögtük magunkat.

- Fáj valamid? - kérdezte és rábökött a fejével a kis gyógyszeres dobozra.

- Ja, igen. A fejem. - és nekiálltam tovább keresni

- A doki adott bent neked gyógyszert, nem kell bevenned. - vette ki a kezemből.

- Hát az oké, de semmit nem használt, mert szét durran a fejem!! - kezdtem el flegmázni.

- Minden rendben Lena?- jött be Jay a konyhába.

- Igen persze, csak fáj a fejem. - mosolyogtam rá. - Viszont, nem akarok a terhetekre lenni mivel elfelejtek dolgokat amiket egy perccel előbb mondtam és épp elég lesz Louis is. - néztem rá szomorkásan.

- Ezzel ne törődj! Hidd el jó lesz. - simogatta meg a karomat. Ránéztem Liam-re aki csak bólintott egyet én pedig mosolyogva tettem ugyanezt Jay-nek. Mivel gyógyszert nem kaptam így kimentem a nappaliba a többiekhez.

- Lena!! Minden oké? -ültem le Danielle mellé.

- Ne kiabálj! Kérlek.. - minden suttogás is borzasztóan fájt.

- Ne haragudj. - suttogta.

- Lena, be sem mutatkoztam! Macy vagyok, örülök, hogy megismerhetlek és remélem nincs komoly bajod. - mosolygott szemben velem ezek szerint Macy.

- Én is. - remek válasz, ez kétértelmű, ügyes vagy Lena. Beledőltem Dani ölébe és csak aludni akartam, de hívott a "kötelesség".

- Felmegyek összeszedni pár cuccot a hétvégére. Lányok segítenétek? - álltam fel és ránéztem barátnőimre, ők pedig szó nélkül jöttek.

Elővettem a kisebbik bőröndömet, és már bele is vágtam két nadrágot.

- Jó nem bírom tovább! - fakadt ki Perrie, én pedig nem értettem semmit. - Ne haragudj Lena, de tudniuk kell.. Ma a kórházba le Louis-ozta Luke-ot... - kapott a szája elé, de tudtam, hogy mosolyog.

- Mi? Én nem tettem ilyet. - ráncoltam össze a szemöldökömet, mert tényleg nem emlékeztem rá.

- "Louis, hoznál nekem vizet?" és ránéztél Luke-ra.. - mondta Perrie.

- Lena, meddig akarod tagadni és elfojtani az érzéseidet iránta? - kérdezte Danielle.

- De én már nem szeretem. - jelentettem ki.

- Azért válogatod most is a legjobb felsőidet.. - nevetett Gem.

- Én csak... Épp felejtek. - mosolyogtam rájuk.

- De úgy nem tudsz felejteni, ha mindig vele vagy. Pedig én lennék az egyik legboldogabb ember, ha ti ketten összejönnétek!! - mondta Lottie. Nagyot sóhajtva ültem le az ágyam szélére, mert minden kis apró részletre emlékeztem a kapcsolatunkból, ezt persze nem felejtettem el, ha csak egy kis időre is..

- Minden rendben? - guggolt le elém Gem.

- Nem. Nincs rendben semmi.. - mondtam és legszívesebben kiszaladtam volna a világból. - Itt van Luke és szerencsétlent le Louis-oztam mire csak azt mondta, hogy semmi baj. Nem értem, hogy miért viselkedik így.. - magyaráztam.

- Mert türelmes és alapból ennek az egésznek az elején vagytok. - mondta Dani.

- Döntsd el. Vagy küzdesz Louis-ért vagyis együtt küzdötök mégis külön, vagy Luke-ot választod akiért valószínű nem kell annyit küzdened. - mondta Gemma.

- Ja, és számoljam bele Macy-t is? - kérdeztem flegmán.

- Lena, köztük soha nem lesz semmi. - simogatta meg a hátamat Lottie.

- Persze, aztán végül mégis és én nem vagyok elég jó neki így megint mást választ. - forgattam meg a szemeimet.

Az utolsó dolgokat is elraktam és egyenlőre bent hagyom a szobámba a csomagomat, majd megkérem valamelyik fiút, hogy hozza le.

- Nos, nekem mennem kell, de örülök, hogy megismerhettelek titeket! - mosolygott Luke mikor meglátott.

- Remélem többször látunk majd.- veregette hátba őt Harry.

- Igen. - mosolygott Liam is.

- És akkor, ha kell valami segítség szóljatok. - nevetett Luke és mindenkitől elköszönt.

- Kikísérlek. - mosolyogtam rá és ekkor jött egy üzenetem. Tudtam ki az, így felkészültem rá.

"Ez jobban sült el, mint gondoltam. Saját magadnak nagyobb bajt kavarsz, mint én neked. Remélem érzed a lelki gyötrődést! És még nincs vége. xx"

Egy nagyot nyeltem és mire feleszméltem Luke is felöltözött.

- Figyelj, tényleg ne haragudj a mai miatt.  - néztem rá boci szemekkel.

- Lena, nem gond. - nevetett fel majd adott egy puszit. - Majd hívlak, vigyázz magadra! - és elindult, válaszolni se volt időm.

~Louis William Tomlinson~

Szeretném, ha adna egy puszit, majd megölelne és a fülembe suttogná: Nem lesz semmi baj, itt vagyok! De ez a valóság, és nem tudom mi történt pontosan, de azt igen, hogy amint Doncaster-be értünk lefogom támadni. Ez egy tökéletes hétvége lesz, csak azokkal akiket szeretek, bár nem láthatom a gyönyörű anyukámat és húgaimat, se őt, tudom, hogy mindennél gyönyörűbbek! Rettenetesen hálás vagyok nekik és a srácoknak is, mivel ha nem lennének már rég depressziós lettem volna.

Doncaster nyugalmat biztosított jelenleg nekem és ahogy beléptem a régi házunkban, megcsapott az az ismerős illat.

- Louis!!!!! - kiáltott középső húgom, Fizzy, és kivételesen nem ugrott a nyakamba hirtelen, de nagyon erősen magához szorított.- Elmondhatatlanul hiányoztál és nagyon szeretlek és tudd én mindig melletted vagyok! Ne haragudj rám amiért annyit veszekedtünk én nagyon szeretlek és nem akarlak elveszíteni. - éreztem ahogy a könnyei eláztatják a pólómat. Huh, ennyire megviselte volna ez az egész?

- Fizz, ne sírj. Én is nagyon szeretlek. - pusziltam bele a hajába és nagy nehezen elengedett. Miután gyorsan ledobtam a cipőm anya besegített a nappaliba, de hallottam ahogyan Fizzy megöleli nővérét majd bemutatkozik Mc-nek. Levágtatott a két legkisebb húgom is Daisy meg Phoebe és ők is jól agyon ölelgettek. - Hogy vagytok hercegnőim? - kérdeztem tőlük és bár nem láttam őket, tudtam, hogy csodálatosak!

- Örülünk, hogy itt vagy!! - hallottam Daisy hangján, hogy kicsattan öröméből.

- És hol van az a lány??? Louis!! - nyaggatott Phoebe.

- Fizzy-vel beszélget azt hiszem. - mosolyogtam rájuk.

- Louis, ő gyönyörű!! - mondta Phoebe és egyből odarohantak hozzá.

- Tudom. - suttogtam magam elé. A lányok bejöttek és nem is hagyták Mc-ket szóhoz jutni. Anya leült mellém és a fejét a vállamra hajtotta.

- Jó, hogy itthon vagy és örülök, hogy Lena is jött.

- A fiúk mondták, hogy én is énekelni fogok? - kérdeztem tőle mire nagy csend lett.

- Anyu én hallani akarom!! - mondta Fizzy egyből.

- Én is!! - húzta meg az i-t Daisy.

- Ezt még megbeszéljük. - mondta anya.

- És mit fogtok énekelni? - kérdezte Fizz.

- Natalie Imbruglia-tól a Torn-t. - mondtam magabiztosan és nagyon reménykedtem benne már most, hogy sikerül valamennyit összeszedni ezzel az egésszel, mert én nem bírnék így élni.

- Lena, segítenél elkészíteni a vacsorát? - állt fel mellőlem anya. Biztosan beszélni akart vele.

- Persze. - a húgaim egyből letámadtak mikor mind a ketten kimentek a konyhába.

- Annyira szép és kedves!! - mondta Daisy és beledőlt az ölembe.

- És tökre összeilletek, harcolj érte Lou!! - biztatott Fizzy.

- De ez nem ilyen egyszerű.. - mondtam.

- De szereted nem? - kérdezte Phoebe, Charlotte pedig jól szórakozott a "vallatásomon".

- Lányok, álljatok le. - nevettem fel.

- Ne menekülj Louis!! - visított fel Lottie.

- Mondd el neki!  - kérlelt Phoebe.

- Mikor legutóbb ezt akartam tenni elvesztettem a látásomat, úgyhogy inkább még hanyagolom köszi. - vakartam meg a tarkómat.

- Nyertem. - kapálózott a levegőben Lottie.

- Mi? - kérdeztem.

- Hát fogadtam Harry-vel.. de mindegy is.

- Lottie.. most azt mondod nekem, hogy a legjobb barátom kételkedik bennem?? - kérdeztem rá.

- Nem, dehogy is! Csak valakinek kellett fogadnia a másik oldalra. - magyarázta, de már nem is érdekel. Az a lényeg, hogy itt van Ő.

Idő közben megérkezett Dan is és leült közénk.

- Srácok, mit szólnátok, ha megkérném anyátok kezét? - kérdezte Dan én pedig örültem, hiszen anyunak ő az igazi ezt mindannyian tudjuk és örülnék, ha megkérné a kezét.

- Jézusom!! - sikított fel Lottie örömében.

- Csodálatos lenne! Mi nagyon szeretünk téged. - mondta Fizzy, nagyon bölcsen.

- Nos Dan... Egy feltétellel. - emelte fel a mutatóujját Phoebe.

- Ha koszorúslányok lehetünk! - mondta teljesen komolyan Daisy.

- Ez természetes, mindannyian azok lesztek! - mondta Dan. - Louis? Áldásodat adod ránk, mint egyetlen fiú, sőt a legnagyobb gyerek.

- Tedd boldoggá az én anyukámat!! - mosolyogtam rá.

- Úgy lesz! Na és hol van az a szerencsés lányka? - nevetett fel Dan.

- Mc, ide jönnél egy kicsit? - kiabáltam.

- Louis!! Baj van? - rohant be amitől melegség járta át a testemet.

- Igen! - feleltem komolyan.

- Jézusom! Fáj valamid? Mit hozzak?? - hallottam ahogy mászkál majd leül mellém. Észre se vette Dan-t.

- Nem, de ne forgolódj, mert megint elesel. Viszont még nem ismered Dan-t, anyu élettársát. - mondtam és ráraktam a kezemet a combjára. Felállt és bemutatkozott neki és hamar összebarátkoztak.

- Üm, valahova akartam menni. - mondta halkan Mc.

- Vissza segíteni anyunak? - nevetett fel Lottie.

- Ja igen. Köszi.

- Annyira sajnálom, hogy elfelejt dolgokat, ilyen kis egyszerűeket. - mondta Fizzy.

- Igen, de nem örökké tart, csak le kéne nyugodnia, az pedig lehetetlen, ha Lottie a közelébe van, mert öten ne tudjátok, hogy szoktak pörögni és attól félek ehhez elég lesz Lottie is. - nevettem fel.

- Hé!! Nem is vagyunk annyira borzasztóak!! - mondta kínosan húgom.

- Á, dehogy! - mosolyogtam rá idiótán.

- Maximum Lena a szörnyű, én nem!! - hallottam a hangján a sértődöttséget.

- Múltkor ki volt az, aki úgy bepörgött, hogy beleesett a medencébe? - kiabálta át a konyhából Mc, mire felnevettem, mert egy vicces emlék volt.

- Te beleestél egy medencébe? Magadtól? - szakadt a röhögéstől Fizz, mire nővére csak ledöntötte a kanapéról, de még így is röhögött.

****

A vacsora csodálatos volt és finom. Anya elmesélte, hogy Mc mennyi mindenbe segített neki és nem gondolta volna, hogy jártas a főzésben.

- Tudom, nem valami romantikus tőlem, - állt fel Dan. Nem gondoltam volna, hogy már ma megkéri anyu kezét. - de mindenképp a család előtt szerettem volna ezt megtenni. Johanna Poulston, megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül? - tette fel a nagy kérdést, amit remélem, hogy egy nap Mc-nek is feltehetek.

- Jézusom, én... Én igen. Örömmel. - hallottam anya hangján, hogy teljesen elérzékenyült, de boldog volt nagyon. Mindenki tapsolt, majd pezsgőt is bontottunk, az ikrek gyerekpezsgőt kaptak természetesen. Koccintottunk egymással és elfogyasztottuk a finomságot.

Az ikrek elkezdték a fürdést, mi addig leültünk a kanapéra.

- Mindenféleképpen akkor lesz az esküvő, ha Louis-nak sikerült a műtétje. - kötötte ki anya, ami Dan szerint természetes volt.

- Szeretném látni az anyukámat hercegnőként. - mosolyogtam felé keservesen, mert ez csak 50%.

- Minden rendben lesz Lou!! - mondta Fizzy és hozzám bújt.

- Lena, lennél te is a koszorúslányom? - tette fel a kérdést anya amin meglepődtem.

- Uh.. Nagyon kedves, hogy gondoltál rám, de nem tudom, hogy Eleanor mit szólna ahhoz.. - hallottam a hangján a csalódottságot.

- Lena, drágám. Nem azért hívlak, mert udvariasság. Hanem, mert nagyon megkedveltelek és tudom, hogy ott a helyed a lányaim között. - csupa szeretet beszélt anyából amiért hálás vagyok.

- Természetesen. - adta be a derekát és már el s képzeltem egy gyönyörű ruhában, tökéletes lesz abban biztos vagyok!

- Csak Lottie nehogy beleessen egy medencébe. - röhögött Fizzy. úgy látszik ez egy ideig még poén lesz.

- Ne szenyózz az idősebbel. - fenyegette meg Lottie.

- Én teljesen tiszteletben tartalak. - válaszolta komolyan barna hajú húgom, de elröhögte magát. Hihetetlen mit le nem tudnak vágni ketten.

- Annyira boldog vagyok. - suttogta anya, de szerintem mindenki hallotta. Az ikrek futása zavarta meg a csendet.

- Készen vagyunk. - ugrott az ölembe Daisy.

- Mielőtt Fizzy mész, szeretném elmondani nektek, hogy bővülni fog a családunk. - teljesen izgatott volt.

- Kapunk egy kiskutyát végre?? - kérdezte Phoebe.

- Anyu terhes!! - döbbent le Lottie, gondolom végigmérte anyát. Ha jobban belegondolok ő vizet ivott és nem pezsgőt.

- És kettő... - nevetett Dan.

- Ikrek? - kérdezte Fizzy.

- Nem te buta. Szerinted? - csattant fel Lottie.

- Remélem legalább az egyik fiú. - mosolyogtam.

- Azt még nem tudni. - mondta anya.

- Gratulálok!! - mondta Mc. Érdekes egy hétvége ez, már az is biztos.

****

- Elférsz? - kérdeztem halkan.

- Persze. Jó éjt Louis. - suttogta.

- Neked is Mc. - mondtam és legszívesebben átkaroltam volna hátulról.

- Louis?

- Hm? - nem volt erőm szólásra nyitni a számat.

- Biztos vagyok benne, hogy rendbe jössz! Csak ne add fel kérlek és rendbe leszel. - mocorgott egy kicsit.

- Te is rendbe leszel. - mondtam mire hozzám bújt.

- Tudom. Csak legyél mellettem. - lehet túl sokat veszekedtem magammal, mert elfelejtettem válaszolni neki. Mindig mellette leszek, még akkor is ha nem akarja és már tudom mit akarok, vagyis inkább kit. Ő is rendbe lesz lelkileg és én is.

- Szeretlek.